Prológus

Neked.

Az egyetlen, aki segített megmenteni engem.

Meg fogod újra találni a szerelmet;

neked, aki talán mélyen gyűlölsz,
de még mélyebben szeretsz.

Nem számít, hányszor próbálod tagadni.

Gyönyörű vagy belül és kívül.

*

„Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben,

annál több örömet tudtok befogadni.”

Kahlil Gibran

Prológus

 

Fordította: Red Ruby

Mereven bámulok a kezemben lévő skót whiskymbe, forgatva a borostyánszínű italt körbe-körbe a pohárban. Körülöttem zajlik az élet a klubházban, emberek beszélgetnek, nevetnek és folytatják tovább a dolgukat, de úgy érzem, megfagytam, fásult és egykedvű vagyok. Mintha a világ mozgásban lenne körülöttem, de én leragadtamegyhelyben. Tudom, hogy a saját démonaim és bűntudatom tart vissza, de nem érdemlek semmilyen megváltást. A nyakam megfeszül, ahogy hátrahajtom a fejem, az emlékek régi mozifilmként játszódnak le a fejemben.

Mary összeszedi a ruháit, és lassan felöltözik.

Minden mozdulatát figyelem.

Benne minden gyengéd.

Gyönyörű.

Mi a frászt csinálok? Miért tartom őt távol?

Faye-nek igaza van – Mary páratlan, és nekem nem kellene mással is dugnom. Még ha tud is róla. Mary egyetlen egyszer sem próbált megváltoztatni. Olyannak fogadott el, amilyen vagyok – a hibáimmal és mindennel együtt.

Hány nő tenné meg ugyanezt?

– Jó utat, Arrow! – mondja lágyan, felemeli sötét haját a hátáról, és felköti.

– Gyere ide – parancsolom lágyan.

Azonnal szót fogad.

A lány jó ebben, mindig boldoggá akar tenni, de ugyanakkor nem gyenge. Intelligens, éleseszű és tudja, mit akar az élettől.

Épp eléggé szerencsés vagyok, hogy egyikelegyek ezen dolgoknak.

El akarom mondani neki, hogy csak vele akarok lenni, és hogy a helyes dolgot fogom tenni.

El akarom mondani neki, hogyaz old ladymnek akarom.

De nem teszem.

– Beszélnünk kell, amikor visszajövök – mondom, időre van szükségem, hogy összeszedjem a gondolataimat és a megfelelő szavakat.

Az alsó ajkát rágcsálja.

– Minden oké?

– Az lesz – mondom neki, megcsókolva szív alakú ajkait.

Rendben lesz abban a pillanatban, amikor elmondom neki, mennyire szeretem.

Szemem kipattan, megrázom a fejem humortalanul felnevetve.

Sosem mondtam el neki, hogy szeretem.

Halott volt miattam, és úgy halt meg, hogy azt hitte… Mit gondolhatott? Hogy nem törődtem vele? Hogy ott kellett volna lennem, hogy megvédjem? Hogy megmentsem? Talán mielőtt kihunytbenne az élet, azt kívánta, bárcsak sosem találkozott volna velem, sosem pazarolt volna rám időt.

Talán igaza lett volna.

Számhoz emelem a poharat és iszom, a meleg folyadék könnyedén csúszik le a torkomon. Mióta kiszabadultam a börtönből, valamennyi időt a helyi sztriptízklubokban töltök, és tudom, hogy mindenki azt hiszi, hogy szexelek, de nem. Hagyom, hogy azt higgyék. Az igazság az, hogy azért járok oda, hogy kínozzam magam. Iszom, figyelek, lefoglalom a gondolataimat. Amit többé nem tettem, az a dugás. Nem voltam senkivel Mary óta. Évek óta – öt, hogy pontos legyek. A lány nem tud továbblépni, és élni az életét, így nekem miért kellene? Tetszik a tény, hogy ő az utolsó nő, akivel voltam. Amit nem tudtam megadni életében, azt megadom halálában.

Rake sétál be egy szőke nővel az oldalán. Pontosan tudom, kicsoda, mert Rake dicsekszik vele, azóta a kurva nap óta, hogy találkoztam vele. Láttam egy képet róla, de úgy tűnik, az sehol sem volt a valósághoz képest.

Anna.

Éppen a csábítás, amelyre nincs szükségem.

Szeme belém fúródik, ahogy egy kis mosolyt villant rám.

Nem viszonzom.

Lassan végigmérem a testét, csábítva magam valamivel, ami sohasem lehet az enyém.

Amikor érezni kezdem a merevedésem, tudom, hogy el kell tűnnöm innen a picsába. Felállok, lehajtom az italom maradékát, és leteszem az asztalra. Rake bemutatja Annát mindenkinek, és el kell indulnom, mielőtt az én köröm jön, de – úgy tűnik – a lábam nem akar mozdulni.

Mi van ebben a nőben? Nem tudok visszaemlékezni az utolsó alkalomra, amikor ilyen alaposan vizsgáltam meg valakit. Számomra mind egyformák, csak néhány jobb csomagolásban érkezik. Talán mindazok a dolgok, melyeket Rake róla mondott nekem az évek alatt? Majdnem úgy érzem, mintha ismerném a nőt. Kurvára még sokkal gyönyörűbb közelről és személyesen. Hallom a történeteket róla. Mindent a gyerekkori bohóckodásoktól kezdve, és hogy mit tanult az iskolában. Rake nagyon nagyra tartja, és vagy átejtette, vagy a nőnek tényleg aranyból van a szíve. Nyilvánvalóan intelligens és édes, de van vad vonása is. És az alapján, amit hallottam, van tüzes, kemény oldala is. Érdekes keverék egy olyan férfinak, mint én. Mary csupa édesség volt, de ez nem pont az ő javát szolgálta – túl jó volt nekem. Az én életstílusommal olyan nőre van szükségem, aki kezelni tud mindent, ami ezzel jár, a jót, a rosszat, és leginkább a csúfat.

Mi a faszt gondoltam?

Jelenleg nem kell nő. Legalábbis semmi hosszú távú. Egy italra, és néhány készséges puncira van szükségem, nem egy old ladyre. Anna tökéletesen egy kibaszott tiltottterület. Az utolsó nőt, akivel törődtem, megölték. Nem juttatok senkit sem ebbe a helyzetbe megint. Velem lenni nem biztonságos, és egyébként sem érdemlem meg, hogy valami szegény nő törődjön velem. Mary meghalt, és én büntetést kaptam. Nem csak börtönbüntetést, hanem az egyedüllétet is. Ez az én vezeklésem és bűnhődésem.

Friss vaníliaillat rántott vissza a gondolataimból. Valami, ami nem segített a merevedésemen. Nagyszerű, itt állok, rohadtul álmodozva, mint egy kölyök, és nem tűntem el.

– Arrow, ő Anna – mondja Rake büszkén mosolyogva. –Anna, ismerkedj meg Arrow-val.

– Örülök, hogy találkozunk, Arrow – mondja, telt ajkai mosolyra húzódnak minden szónál.

– Én is – bólintok felé.

Bassza meg, de gyönyörű.

Rake-re nézek, és a vállára csapok.

– Indulok. Később látlak, testvér.

Nincs jogom vonzódni Rake húgához.

Tehát mi van, ha abban a pillanatban, amikor megláttam őt, a világ körülöttem felolvadt?

Nem érdemlek ilyen édességet.

Rake a homlokát ráncolja.

– Nem tudsz maradni egy kicsit? – közelebb lép hozzám, így csak én hallom. –Azt akarom, hogy Anna érezze, szívesen látják.

Nem akarja, hogy rémülten elrohanjon, látom a szemében. Fél tőle, hogy Anna majd nem akar kezdeni semmit velünk, vele, vagy ezzel az életstílussal.

Jogos aggodalom.

Megnyalom az alsó ajkam, nem akarom megbántani Rake-et, de most azonnal el kell szabadulnom.

Rake megment.

– Ne aggódj, menj előre.

– Köszi, testvér – mondom neki, hálás pillantást villantva rá. Nem tehetek róla, de a pillantásom az előttem lévő nőre siklik, és látom, ő már engem néz elgondolkodó kifejezéssel az arcán.

Nos, ez nem jó.

– Később találkozunk, Anna – sikerül megúsznom.

Felvonja egyik finom szemöldökét: –Számíthatsz rá.

Úgy érezve hagyom el a klubházat, hogy valami éppmegváltozott, bár tudom, hogy ez lehetetlen.

Mary két méter mélyen van, ahol nekem kellene lennem.

Nekem kellett volna lennem. Én választottam ezt az életet. Ő csak egy állatorvos volt, aki a rossz férfival jött össze. Egy férfival, aki semmi mást nem tudott ajánlani egy jó dugáson kívül. Még monogámiát sem.

Nincs szükségem rá, hogy még valakit lehúzzak magammal – amire szükségem van, az az, hogy távol maradjak Annától, az első nőtől, aki hosszú ideje felkavart bennem bármilyen érdeklődést.

Felpattanok a motoromra, és elhajtok, a hetyke kis szőkéről szóló gondolatokat félretolva a fejemben.