16. Fejezet

Fordította: Aiden

16. Fejezet

ANNA

REMEG a gyomrom a félelemtől, ahogy Rake és Arrow arccal egymással szemben áll. Miért kell ezeknek ilyen barbár módon viselkedniük? És Sin odafordít, hogy nézzem. Arrow lehúzza magáról a pólóját, megvillantva csupasz, kidolgozott mellkasát, amitől kicsit jobb kedvre derülök. Faye mindent tudóan rám mosolyog, majd tekintete visszatér a két impozáns férfira, akik farkasszemet néznek csak arra várva, hogy kezdődjön a harc. Rake is ledobja a pólóját, majd mindketten elfordulnak tőlem és Sinnel beszélgetnek. A tetovált sárkányokat bámulom a hátukon és azok visszabámulnak rám.

Ezek a férfiak a saját szabályaik szerint élnek, és semmit sem tudok tenni ellene. Ha Arrow-t akarom, jobb észben tartanom, hogy nem változtathatom meg. Úgy kell elfogadnom őt, ahogy van, és így is teszek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladom. Csak azt, hogy gondolkodnom kell, mielőtt megszólalnék.

Megpróbálom.

Arrow hátranéz rám, mielőtt megindulnak Sintől. Hagyja, hogy Rake egyszer megüsse, egyenesen az arcán, aztán morog neki valamit halkan. Megkezdődik a harc. Behunyom a szemem, mikor meghallom, hogyan csapódik hús a húsnak, tudván, hogy nekem nem számít, ki nyeri ezt a harcot. A számomra legfontosabb két férfi épp a szart is kiveri egymásból, és nem tehetek mást, mint itt ülök és hagyom nekik, hogy úgy viselkedjenek, mint az idióták. Remélem, mire kiadják magukból teljesen ezt az agressziót, Rake megbocsájt Arrow-nak és elfelejtik ezt az egészet. Már nem úgy van, mint régen, amikor még meg kellett védenie a becsületemet, mert néhány pasas elvette az ártatlanságomat. Arrow és én még nem feküdtünk le egymással. Felnézve látom, hogy a bátyám arcáról csöpög a vér, és Arrow szája felhasadt. Sötét pillantást vetek Sinre, de ő csak vigyorog rajtam.

Miért akarok én bármit is ezektől az emberektől már megint?

– ELÉG! – kiáltok, ahogy a torkomon kifér, miközben felállok.

Mindketten meglepetten fordulnak felém.

– ELÉG – mondom újra, a hangom remeg. Felkapok egy elsősegélydobozt a fürdőszobából, aztán ellátom Arrow arcát. Rake körül már két nő sürgölődik. Óvatosan kezem közé veszem Arrow arcát, felemelem, hogy közelebbről megvizsgáljam. Nem szeretem sérülten látni, még akkor sem, ha most már tudom, hogy számítsak ilyesmire.

– Kibaszott hülye – morgok magamban, letörölve a vért és megvizsgálva a sebet. Fájdalmasnak tűnik, de ő úgy tesz, mintha ott sem lenne.

– Nincs jobb egy jó meccsnél – vigyorog, fogai véresek.

Fintorogva összeráncolom az orrom, átvizsgálom a bordáit.

– Máshol is megsérültél?

Megrázza a fejét és talpra áll.

– Jól vagyok, ideje lefeküdni.

– Tessék? – nézek rá hirtelen.

– Buzog bennem az adrenalin, drága, és elnyertem a díjat. Most menjünk szobára – mosolyog önelégülten.

Olyan romantikus.

Ja, nem.

Körülnézve látom, hogy mindenki minket néz.

– Senkinek sincs dolga? – kérdezem a díszes kompániát.

Faye megrázza a fejét és vigyorog.

Arrow, mint aki csak erre várt, felkap a karjaiba és átvisz a szobám küszöbén, mint valami menyasszonyt. Az ágyra dob, fölém hajol és megcsókol, kicsit megrándul a száján lévő seb miatt.

– Ha te nem akarsz... – emelem fel a csípőm és érzem, mennyire kíván – csinálhatom magamnak is.

– Pokolian esélytelen, drága – válaszol vigyorogva, lehúzza rólam a farmert. Majd a fekete felsőm, melltartóm, végül a bugyim következik. Teljesen meztelenül fekszem előtte, szégyenlősség helyett hatalmat érzek, ahogy néz rám.

Kedvére való, amit lát és nekem tetszik, hogy így van.

Megnyalom az alsó ajkam. Neki sem kellett több.

– Nos, megérte várni – mondja dörmögve – Annyira megérte.

– Örülök, hogy tetszem – suttogom. – Most rajtad a sor.

Ledobja a farmerját, és alatta nem visel alsóneműt.

A szemem elkerekedik és összefut a nyál a számban a méretes farka láttán.

Ez aztán a farok.

Mielőtt befejezhetném a csodálkozást, lefekszik és magára ültet.

– Élvezni akarom a kilátást – mondja, ahogy hüvelykujjával megérinti a mellbimbóimat. – Csókolj meg.

Nem kellett kétszer kérnie.

Lehajolok és óvatosan megcsókolom a száját, amíg keze végigkalandozik a testemen, ki nem hagyva egyetlen részemet sem.

– Imádom ezt a feneket – sóhajt vágyakozva, és kétszer meg is paskolja.

– Benned akarok lenni, Anna.

Én is ugyanezt akarom.

– Óvszer?

Szitkozódik.

– Szedek gyógyszert, ha te…

A számat nézi és megkönnyebbülten kifújja a levegőt.

– Tiszta vagyok, Anna.

– Jill?

– Voltam vizsgálaton, miután szakítottunk, semmilyen veszélyt nem jelentek rád, Anna.

Barna szemébe nézve bólintok, marokra fogom kőkemény farkát és magamba csúsztatom. Nagyon nedves vagyok, de lassan haladok, vastagsága teljesen kitölt engem. Lenyomom a csípőm, míg a farka teljesen bennem nincs. Állkapcsa megfeszül, de szeme egy pillanatra sem engedi el az enyémet, a köztünk lévő kapcsolat erősebb, mint valaha.

– Dugj meg, Anna – követeli kicsit felülve, és bekapja az egyik bimbómat. Előre mozdulok, testem ösztönösen mozogni kezd fel és le a farkán.

Soha nem éreztem ennél jobbat.

Elnyílik a szám és becsukódik a szemem, ahogy átadom magam az élvezetnek. Arrow hirtelen átfordul velem, hogy ő kerüljön felülre és olyan iramot kezd el diktálni, hogy meg kellene ijednem tőle, de nem teszem. Még jobban fokozza a tempót.

– Nyisd ki a szemed, Anna – parancsolja, mikor a szemhéjam lezárul. – Látni akarom azokat a gyönyörű zöld szemeidet, miközben baszlak.

Válaszul felnyögök, szélesebbre tárva a lábam, csendesen könyörögve, rebbenő szemekkel.

– Arrow...

Megcsókol, hogy elhallgattasson. A mellbimbóim a mellkasának dörzsölődnek, lenyúl, hogy kényeztesse a csiklómat is. Mikor elkezdi csókolgatni és nyalni a nyakam, az orgazmusom elér egy olyan pontra, ahonnan már nincs visszaút. Elélvezek, majd a nevét kiabálom újra és újra, a gyönyör hullámai a hátukra vesznek, ahogy folytatja testem édes kínzását.

Túl sok.

Nem elég.

Több kell.

Azt akarom, hogy sose hagyja abba.

Mikor magamhoz térek, az arcát figyelem. Keze közé veszi az arcom és engem néz, ahogy élvez, a teste remeg az enyém felett. Sosem láttam olyan látványos testet, mint az övé.

Fényes, verítékkel borított, hullámzó izmokban gyönyörködöm. Haja az arcába hull, boldogságtól sugárzó tekintette az enyémbe fúródik. Megmarkolom a szakállát, lehúzom magamhoz, hogy megcsókolhassam.

Elmosolyodik, amitől a világomban kisüt a nap.

– Örökké itt akarok maradni – mondja csípőjét hozzám dörzsölve.

Elmosolyodom, ahogy törődést követelően melleimre hajtja a fejét.

Kizárt dolog, hogy beérjük és befejezzük még egymással.

******

Hivatalos lett a kapcsolatunk.

És növelnem kell az állóképességemet.

– Nem érzem a lábam – panaszkodom, felülök és legeltetem a szemem a csupasz testén. Nem hiszem, hogy valaha is belebetegednék a látványba.

– Hamar hozzá fogsz szokni – nevet fel Arrow.

Megragadja a derekam és visszahúz magára pihenni.

– Mit gondolsz, hallott engem valaki? – kérdezem halkan. A gondolat, hogy Rake esetleg meghallhatott, zavarba ejt. – Ha a bátyám hallotta, hogy a neved sikoltozom, azonnal elhagyom a házat és sosem jövök vissza.

– Nincs itt semmi az ember körül, amit nem látnak vagy hallanak, emiatt ne aggódj, és ne idegeskedj – ez minden, amit mond.

Olyan hangos voltam?

Szeretnék meghalni.

Beletemetem az arcom a mellkasába és felnyögök. Arrow kezével a hajamba túr, ujjaival finoman szétválasztva tincseimet.

– Fáj még az arcod? – kérdezem.

– Nem, dehogy – sóhajtja.

– Hazudsz.

– Nem, dehogy.

– Makacs.

– Babám, mi állandóan harcban vagyunk. Nem nagy ügy – mondja könnyedén.

– Biztosan – mormolom, majd hozzányomom az ajkam a mellkasához.

Nyom egy puszit a fejem búbjára.

– Dolgozol éjjel?

Bólintok és előveszem a telefonom. Már három óra.

– Szent szar, órák óta ágyban vagyunk! Reid szétrúgja a seggem, ha nem vagyok ott.

– Senki nem érhet a seggedhez rajtam kívül!

Forgatom a szemem és felkelek az ágyról.

– Lezuhanyozom, eszem valamit, aztán indulok dolgozni.

Arrow a hasára fordul, kivillantva feszes hátsóját.

– Szép kis kerek cipók – morgom.

Jól mulat, miközben figyeli, hogy figyelem. Élvezetes látványt nyújtó fenekéről a sárkány tetkóra és hátának izmaira vándorol a szemem.

– Nem rossz egy vénembertől.

Kisfiús mosolyt villant rám.

– Kit nevezel te vénnek?

– Nem én, az tuti.

Feltolja magát négykézlábra, megragad, és maga alá gyűr.

– Egyelőre te vagy az, aki nem tudott velem lépést tartani, hmmmm.

– Nem szexeltem egy ideje, elnézést, hogy három menet után elfáradtam – mondom összehúzott szemmel.

Ajkát az enyémhez nyomja, nyelve könyörög, hogy engedjem be. Amint megnyílok neki, tenyerébe fogja az arcom, és éhes csókokkal halmoz el. Mikor elhúzódik, rám néz, és azt mondja:

– Nem bírok estig várni, hogy újra benned lehessek.

– Este? Ma este munka után visszamegyek a lakásomba – felelem.

– Ne szórakozz. Azt hiszed, adsz egy kis kóstolót, aztán csak úgy elsétálhatsz?

Lebiggyedt szájjal lesem a drámáját.

– Nem sétálok el csak úgy, csak hazamegyek. Holnap órám van.

Oldalra billenti a fejét.

– Akkor veled maradok, miután felveszlek a bárnál.

– Jó. Mi a terved ma estére?

Felszalad a szemöldöke a kérdésem hallatán.

– Mi van? – kérdezem.

– Te most azt várod el tőlem, hogy minden lépésemről beszámoljak? Mert ez esetben jobb, ha tudod, hogy az nem én vagyok.

Leesik az állam.

Mi a franc?

– Miről beszélsz? – kérdezem homlokomat ráncolva. – Csak azt kérdeztem, mit csinálsz ma este.

Bólintott.

– Így van. Csak jó tanács, drága, ne kérdezz. Ott leszek, ahol leszek, mondtam, felveszlek munka után.

Hogy lett két és fél másodperc alatt az édesből seggfej?

Megpróbálom eltolni magamtól, de nem engedi.

– Mennem kell, különben el fogok késni.

– Haragszol?

Egy pont oda.

Figyelmen kívül hagyom a kérdését és szabadulnék tőle.

– Arrow, eressz el! – mondom összeszorított fogakkal.

Elenged, gyorsan kimászom az ágyból, bemenekülök a fürdőszobába, és kulcsra zárom magam mögött az ajtót.

Azt hiszem hülyeség volt azt hinnem, hogy Arrow egyenlő félként kezel.

Nem tudom, hogy egyáltalán van-e, aki igen.

Megnyitom a csapot, lehunyom a szemem, hagyom, hogy a forró víz lemossa a testem, és megpróbálom kitisztítani a gondolataimat.

De nem segít.

A nap hátralévő részében kerülöm Arrow-t.