2. Fejezet










2. Fejezet






ANNA



Fordította: Red Ruby

ÜLÖK a klubház bárjánál a vodka-narancsomat kortyolgatva, Rake és Tracker közé beékelődve.
– Hol van Allie? – kérdezem a férfit a jobbomon.
Nem mintha kedvelném a csajt, csak azért kérdezem, hogy beszélgessünk.
Tracker válasza egy nem-jókedvű morgás.
Az italomba vigyorgok. – Gondok a paradicsomban?
– Anna Bell, te túl fiatal vagy, hogy megértsd a koncepcióját a…
– Ugyannyi idős vagyok, mint te – vágok közbe unott hangon.
Mindketten megfordulunk, hogy egymásra nézzünk. – Te huszonöt vagy? Tizenkilencnek nézel ki.
– Úgy döntök, ezt bóknak veszem – motyogom felemelve a poharam, és megiszom az italomat.
– Annak kellene – válaszolja.
Egy jégkockát rágcsálok, és azt mondom – A csajod nem nagyon kedvel engem.
– Nem kedvel senkit.
Nem kerüli el a figyelmem, ahogy lehúzza az utolsó cseppig a skót whiskyjét.
– Kivéve téged – teszem hozzá egy vigyorral.
Önelégülten mosolyog. – Ki nem kedvel engem?
Épp elkezdem emelni a kezem, de megragadja a csuklómat és játékosan lent tartja. – Zsarnok.
– Milyen az iskola, Anna? – kérdezi Rake, magára vonva a figyelmem. A bütykei lehorzsoltak és vörösek, és nem tehetek róla, de elgondolkodom, hogy pontosan miben sántikált és mit csinált.
Talán nem akarom tudni.
– Nagyszerű, igazából. Belefutottam egy barátodba… Andrea?
Összehúzza szemöldökét zavarában. – Ki az?
Komolyan? Hány nővel fekszik le?
– Modellkülsejű vörös. Van egy tetoválása a jobb mellén. Egy cseresznye, azt hiszem – magyarázom, figyelmen kívül hagyva Tracker jókedvű kuncogását.
A bátyám szeme kitágul a felismeréstől. – Ó, Andrea.
– Igen, Andrea.
– Mit mondott neked? – kérdezi, ahogy önt magának egy újabb italt.
Vállat vonok. – Nem sokat, csak hogy milyen nagyszerű szerető vagy, és hogy van egy perverz oldalad, mert szereted…
Kezét a számra téve megborzong. – Az a ribanc ezt mondta neked?
– Ezt, és többet – válaszolom, hangom elfojtott a keze alatt. Megborzongok a részletektől, amikről úgy gondolta, megosztja velem. Hogy Rake szereti kikötözni a nőket, karjuk összekötve a hátuk mögött, ahogy hátulról teszi őket magáévá. Miért?  Miért épp most akarnám tudni ezeket a dolgokat? Végül elsétáltam, mert ő nem fogta be. Vagy ez, vagy pofon vágom. A vállamon ülő angyal győzött, és visszavonultam, hogy tettessem, sosem hallottam semmit a bátyám szexuális életéről.
– A ribanc főiskolára jár? – kérdezi Tracker, most már nagyon röhögve, tenyerével a pultra csap, széles válla csak úgy rázkódik.
Rake elhúzza a kezét, így felé fordulok. – Nem, a mostohafiát szedte fel.
Csönd, aztán még több nevetés.
Seggfejek.
Arrow sétál el a bárnál, és figyelmem azonnal felé fordul. Nem néz fel, ahogy lecsapja a félig üres üvegét, lenyalva az utolsó cseppet az ajkairól.
– Arrow, jól vagy? - kérdezi Tracker, vizsgálva őt.
Felemeli az arcát.
Rövid barna haj, épp elég hosszú, hogy átfuttassam rajta az ujjaimat.
Világos barna szemek vastag fekete szempillákkal keretezve. Erőteljes, tökéletesen csókolnivaló ajkak, és az a szakáll, amiről fantáziálok, hogy meghúzkodom.
– Jól vagyok. Akartok a Toxicba menni? – kérdezi, szemeit rám mereszti egy pillanatra, mielőtt visszafordul Rake-hez.
– A húgommal vagyok – válaszolja Rake egy Kurvára komolyan gondolod? hangsúllyal.
Arrow egyenesen rám néz. – Biztos vagyok benne, hogy Anna nem bánná.
A Toxic egy népszerű sztriptízklub, és abból, amit hallottam, egy hely, ahol Arrow szívesen tölti az idejét alkalmanként. Próbál elbátortalanítani, hogy feszengjek és meghátráljak. Kihív engem.
Vállat vonok. – Ki nem szereti a ciciket?
Az egy ajakrándulás volt, amit láttam? Büszkeséget érzek, hogy ezt a sztoikus embert majdnem megmosolyogtattam.
Majdnem.
Rake felém fordul egy Miért én? nézéssel az arcán, amit sokszor visel, mióta hazajöttem. Megvonom a vállam felé. – Mi a valódi különbség egy sztriptízklub és e között a hely között?
Tracker nevetni kezd, és még Arrow is jókedvűnek tűnik.
Rake azonban nem. – Nem megyek egy kurva sztriptízklubba a kishúgommal.
A szemem forgatom. – Akkor dobj ki otthon arrafelé menet – egyébként is tanulnom kell ma.
Sóhajt, és a fogaival az ajakkarikájával játszik. – Miért nem lógunk itt egy kicsit először? Vagy akarsz elmenni vacsorázni?
Gyengéden elmosolyodom – tényleg próbálkozik. – Oké, a vacsora jól hangzik.
Tracker biccent a fejével és elismerő pillantást vet rám. Én tényleg nem értem ezeket az embereket. Ők folyamatosan szemétkednek egymással, de ugyanakkor mindig vigyáznak egymásra. Olyan férfiak között nőttem fel, akik úgy néztek ki, mint ők – durvák, tetoválásokkal és bőrrel borítva. De a férfiak, akikkel anyám randizott, nem viselkedtek úgy, mint ők. Apa nélkül felnőni kemény volt. Szívás. Hogy egy szar anyánk volt, nem segített persze, de én mindig gondolkodtam rajta, milyen lenne az életem, ha lett volna egy jó apám, és nem azok a férfiak, akiket anyám hozott haza, hogy próbálja kitölteni az űrt. A szomorú igazság az, hogy Rake-et leszámítva nem sok jó férfit ismertem életemben. Talán ezért van, hogy minden kapcsolatom, amim valaha volt nyomorultul megbukott.
A Wind Dragons MC tagjai jó emberek. Meg tudtam ezt mondani amint találkoztam velük, abból, ahogy üdvözöltek a családban, csak mert én vagyok Rake húga. Nem tettek fel kérdéseket – Rake volt a bátyám, és ezt kiterjesztve én is a családjukhoz tartoztam. Az volt az a pillanat, amikor megértettem, miért fordult Rake egy motoros klub életforma felé – azt a családot kínálta neki, ami felnőve nekünk sosem volt igazán. Tudom, hogy a Wind Dragons tagjai semmilyen értelemben nem szentek. Ők vagány férfiak, és csak elképzelni tudom a szarságokat, amikben benne vannak, de ők nem kevernek engem bele, én pedig idejöhetek, és élvezhetem a szexi férfiak és jó kaja előnyeit. Egyszerűen biztonságban érzem magam itt. Nem tudom megmagyarázni, csak érzem. Az otthon ott van, ahol Rake. Hiányzott mialatt távol voltam, néha azt kívántam, bárcsak sosem mentem volna el. Tudom, hogy valószínűleg illegális szarságokat csinálnak, de számomra ők csak csodálatosak, semmi egyéb. Amíg nem látom, hogy bármilyen nő vagy gyerek megsérül, nem igazán érdekel, mit csinálnak. Tudom, hogy a bátyám nem vonódna bele semmi túl rosszba, neki arany szíve van. 
Elfordítom a fejem, és látom, hogy Arrow figyel engem a pohara pereme felett. Jó látni, hogy úgy döntött, használ egyet. – Ki volt a fiú, aki beszélgetett veled ma óra után?
Összehúzom a szemeim. Érzem a bátyám tekintetét rajtam, most kíváncsian.
– Egy barát – válaszolom. – Lehetnek nekem olyanok?
Tracker önelégülten mosolyog. – Vannak neked. – Mutat magára, és nem tehetek róla, de vigyorgok.
– Te nem számítasz.
Kezét a szívére teszi megjátszott gyötrelemmel, aztán feladja a tettetést és felkapja megint a poharát.
– Ha randizni fogsz valakivel – mondja Rake –, találkozni akarok vele, mielőtt a dolgok komolyra fordulnak.
Összeszorítom az ajkaimat és a bátyámra bámulok dacos szemekkel. – És miért tenném én azt?
– Mert tudatni fogom veled, hogy érdemes-e rád, vagy sem – mondja közönyös hangon, megvonva széles vállait.
– És ha nem… - teszi hozzá Arrow, barna szemei csillognak. – Majd mi elintézzük.
Mi?
Mi?
Arrow akar megvédeni engem, mikor az ideje legnagyobb részét azzal tölti, hogy figyelmen kívül hagyjon minden alkalommal, amikor a közelében vagyok? Nem is tudom, mit mondjak most, szóval, most az egyszer befogom a számat.
– Semmi megjegyzés? – kérdezi Rake felvont szemöldökkel.
– Senkivel nem randizom épp most, szóval nincs mit megvitatni – válaszolom, ahogy a szemem a szobát pásztázza, mielőtt Arrow-n megállapodik.
Nem kerüli el a figyelmem, ahogy pillantása a melleimre szegeződik, aztán gyorsan elvonja, mielőtt ledönti a poharában lévő aranyszínű folyadék maradékát. A szükségesnél nagyobb erővel csapja le a poharat az asztalra, aztán további szó nélkül kisétál a szobából.
Akkor okééé.
– Hogy van? – kérdezi Rake halkan Trackert.
Közelebb hajolok, hogy halljam, mit beszélnek.
– Dühös. És még mindig bűnösnek érzi magát, azt hiszem. Remélem magához fog térni – mondja Tracker a bátyámnak.
Bűnös? Miben?
Rake lefelé néz. – Kurvára remélem. Úgy tűnik, mást sem csinál, csak iszik és kefél.
Erre a fogaimat csikorgatom, nyilvánvalóan nem tetszik a gondolat, hogy ő másik nővel van.
Ő nem az enyém emlékeztetem magam, amíg nem gyengül a sokk.
– Átlagos péntek éjszakának hangzik – teszi hozzá Tracker önelégült mosollyal.
Mindketten nevetnek.
Én nem.
Rake befejezi az italát, aztán rám néz. – Mit akarsz enni? Ismerek egy helyet a közelben, ahová Faye mindig szeret menni.
Ja, nem, köszi.
Felvonom a szemöldököm, ami azt üzeni: Te pontosan tudod, mit akarok enni. Rake megborzong és Trackerhez fordul. -- Jössz harapni valamit velünk?
Tracker kuncog. –  Láttam azt a pillantást. Mit etet veled?
– Sushi. Mindig kurva sushi – morogja, megdörzsölve az állkapcsát a kezével.
Mosolygok, szeretem, hogy emlékszik. – Ne csinálj úgy, mintha te nem szeretnéd.
Gyengéd pillantást vet rám, aztán lenéz üres poharába.
– Akkor jó, menjünk és etessünk meg téged.
Lecsusszanok a székemről, és átvetem a táskám a vállamon. Rake és Tracker halkan beszélni kezdenek, így én kisétálok és megállok Rake motorja mellett. Amikor lépéseket hallok magam mögött, megfordulok, arra számítva, hogy a bátyámat látom, de helyette Arrow jóképű arcába bámulok. Néhány másodpercig nem mond semmit, csak szúrós pillantással tanulmányoz engem. Elkezdek toporogni, kényelmetlenül érezve magam tüzetes vizsgálata alatt.
– Van valami az arcomon, vagy mi? – bököm ki.
Nem látszik jókedvűnek. – Te azzal a fickóval vagy, akivel láttalak?
Ne már, ne ezt megint!
– Nem, mondtam neked, hogy nem.
Vállat von. – Ha kedveled őt, távol maradsz tőle.
Morcosan nézek. – Nem értelek. Nem mondhatod meg nekem, mit csináljak, Arrow.
– Csak maradj ki a bajból, Anna – mondja hirtelen, összehúzva kicsit a szemét.
– Miért érdekel? – kérdezem, felvonva az egyik szemöldököm. Kimondottan beszédes ma. Legalábbis az ő mércéjével mérve.
Lágy, csúfolódó hangot ad, és rázza a fejét. – Nem érdekel. Csak Rake miatt törődöm veled. Az utolsó dolog, amire szüksége van, hogy aggódjon az elkényeztetett seggedért.
Elkényeztetett?
Sok minden vagyok – néhány közülük nem jó –, de egyik sem az elkényeztetett.
– Ne csinálj úgy, mintha ismernél engem – válaszolom, miközben bámulok rá. – Szeretem a bátyámat. Nem tudom, miért van problémád velem, de nem hiszem, hogy igazságos.
Nem tetszik a csillogás, ami megjelenik a szemében. – Felnőtt férfiakat is visszariasztottam attól, hogy visszabeszéljenek nekem.
Egyenesebben állok. – Tudom, hogy nem fogsz bántani engem. Rake nem hagyná.
Arrow előredől, pillantása az ajkamra esik. – Szeretsz beszélni hozzám. Miért?
Összeráncolom a szemöldököm. – Hogy érted?
– Minden alkalommal, amikor körülötted vagyok. Nem hagysz figyelmen kívül. Dumálsz folyamatosan, mintha én a kibaszott barátod lennék, vagy valami.
Összeszorítom az ajkaimat. – A barátom vagy.
Olyasvalami.
Bizonyos fokig.
Oké, nem igazán.
Ajkai megrándulnak. – Nem akarok a barátod lenni Anna, ez itt az egész probléma.
Nos. Oké. A férfi őszinte. Várjunk, úgy érti, hogy nem akar a barátom lenni, vagy, hogy több akar lenni, mint barát?
Szemeim kitágulnak a lehetőségre.
– Bármire is gondolsz most, abba kell hagynod.
– Miért jársz olyan sokat a Toxicba? – bukik ki belőlem, tudni akarom. Mindig vannak elérhető nők a klubházban, és ez nem olyan, mintha nem kaphatna meg bárkit, akit akar.
– A nők ott tudják, mire számítsanak – válaszolja, elnézve tőlem.
– Számítsanak?
Élesen bólint. – Azt kapják, amit akarnak, és én azt kapom, amit akarok. Probléma megoldva. Nem keresek semmit, Anna.
– Ó – válaszolom, hülyének érzem magam.
Kinyúl és ujjait lefuttatja az arcomon. Beszívom a levegőt, ahogy a pillantásunk összekapcsolódik, zavartan attól, amit ott látok.
Vágy.
– Gyönyörű vagy, tudod? Ha más ember lennék, rád repülnék.
Annyi kérdés villan át a fejemen.  Miért, csak ha másik ember lenne? Miért nem most?
Kinyitom a számat, próbálok kigondolni valami választ, amikor Rake kisétál. Arrow azonnal leejti a kezét az arcomról, és arrébb lép. Rake egy barátságos gesztussal rácsap Arrow hátára, aztán odasétál hozzám.
– Gyerünk – mondja, átadva nekem egy sisakot. – De következő alkalommal én választom ki a helyet.
Mosolygok, elfeledkezve Arrow-ról és élvezve Rake játékos hangulatát. – Megegyeztünk.







6 megjegyzés: