7. Fejezet

7. Fejezet

ANNA

Fordította: Suzy

A nő végigfutatja a kezét a vállán, és ekkor veszem észre, hogy egyik férfi sem viseli a mellényét. Elfordulok, amikor Arrow belesuttog valamit a nő fülébe, mert képtelen vagyok tovább nézni őt. Miért kellett ilyen érzéseimnek lennie vele kapcsolatban? Sokkal egyszerűbb lenne, ha nem lennének. Ha úgy látnám, mint Trackert, szinte családtagként.

– Jól vagy? – kérdezi Reid, ahogy megáll mellettem.

Fel kell néznem, hogy a szemébe tudjak nézni, mivel magas férfi. Talán olyan magas, mint Arrow.

– Miért ne lennék? – válaszolom, a pult tetejét törölgetve, hogy elfoglaljam a kezeimet.

– Mert nem vagyok hülye – mondja csendesen, üdvözlően bólintva egy belépő vendégnek.

Felnézek Reid jóképű arcára.

– Ez csak egy kis fellángolás.

Talán ha továbbra is ezt mondogatom, magam is el fogom hinni.

– Ha elismétled, le fogom tagadni! – mondom halkan, így senki sem hallhatja.

Reid elneveti magát, aztán elkomolyodik.

– Te egy okos lány vagy.

–Egy tudós – teszem hozzá vigyorogva. – De mire akarsz kilyukadni ezzel?

– Egy tudós – ismétli meg bólintva. – Én nem vagyok jó a tanácsadásban vagy ilyenekben, de Anna, férfiként azt mondhatom, hogy ő rossz neked. A kérdés az, hogy mit fogsz ezzel kezdeni?

– Mivel?

– Amit épp most mondtam –mondja gondterhelten. – Biztos, hogy tudós vagy?

– Annyira, amennyire biztos vagyok abban, hogy te meg bunkó vagy – vágom rá.

Elvigyorodik.- Tuti biztos akkor, hm?

– Úgy tűnik.

– Az összes főnököddel így beszélsz? – kérdezi ugratva.

– Nem, Reid, neked tartogatom az összes kedvességemet.

Reid felsóhajt.– Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Néha a húgomra emlékeztetsz, Sephie-re.

–Sephie?

Milyen elbaszott név volt ez?

–Persephone – magyarázza.

– Ó, szokott ide jönni? Úgy szeretnék vele találkozni.

Reid szórakozottan megsimogatja az arcán lévő sebhelyet.

– Néha. Most épp Skóciában vakációzik. De amikor itthon van, általában itt van, hogy engem és Ryant zaklasson.

– Csodás nőnek tűnik – válaszolom azonnal.

– Egyébként azt hiszem, van valamim, ami felvidíthat – közli vigyorogva.

Nézem, ahogy a hűtőhöz sétál és kinyitja az ajtaját.

– Micsoda? – kérdezem követve őt és belenézek a hűtőbe.

Négy palack feketeszeder-lé volt benne felsorakoztatva.

– Nekem? – kérdezem szélesen mosolyogva.

Bólint.- Neked.

– Reid – mondom, körbefonva a karjaimat rajta és gyorsan megölelem. – Köszönöm! Nem hiszem el, hogy emlékeztél rá!

Épp válaszolni akar, de Arrow jelenik meg előttünk.

– Summer tudja, hogy más lányokkal flörtölsz, amikor nincs a közelben? – kérdezi Arrow, egy izom rángatózik az állán.

Reid összehúzza a szemöldökét és komoran néz.

– Summer tudja, hogy sosem tennék ilyet, és jogomban áll, hogy az alkalmazottaimmal beszélgessek.

Úgy néz rám, amit nem tudok értelmezni és elsétál, otthagyva engem a dühösnek látszó Arrow-val.

– Mi van?  - kérdezem.

– Nem tetszik, hogy itt dolgozol – mondja fogcsikorgatva.

– Ennyi?

– Ennyi? A férfiak egész este a seggedet és a melleidet bámulják, és ettől rosszul vagyok. Beszélni fogok a bátyáddal, mert az hétszentség, hogy ez neki se fog tetszeni.

– Nem tehetek arról, ha a férfiak megbámulnak.

– Talán egy kicsit jobban eltakarhatnád – mondja lenézve a mellkasomra.

Lenézek a felsőmre, amelyen V-nyakú volt a kivágás ugyan, de aligha kihívó.

– Mit akarsz, mit hordjak? Garbót?

–Szerintem ez egy kurva jó ötlet – bólint.

Megőrült.

Bizonyíthatóan őrült.

Egy kibomló hajtincsemet a fülem mögé tűröm, és közelebb hajolok hozzá.

–Ez az én életem, és nincs beleszólásod! Ki vagy te nekem, Arrow? A bátyám barátja és a bébiszitterem. Se több, se kevesebb. Hogy merészeled megmondani nekem, hogy mit vegyek fel! Még csak kurvásan sem öltöztem, és semmi törvénytelen nincs abban, ha villantasz egy kis dekoltázst!

Egy percig csak bámult rám, a levegő vibrált a feszültségtől körülöttünk. Végül hátralép egy lépést, majd megszólal. – Tudod mit, határozottan igazad van.

Nézem, ahogy Trackerhöz sétál, mond neki valamit, aztán elhagyja a bárt. De nem egyedül hagyja el. Kifelé menet megragadja Miss Elváltat, ügyelve arra, hogy a tenyerét a seggére tegye, hogy mindenki láthassa. Felnyögök, képtelen vagyok elrejteni a fájdalmat, ám figyelmen kívül hagyom a többi motoros kíváncsi pillantásait. Mit vártam? Eltaszítottam, és most egy másik nőt fog megdugni. Talán így volt a legjobb? Talán így könnyebb lesz elfelejtenem és továbblépnem, mert én biztosan senkivel nem osztozkodom.

Mosolyt kényszerítek magamra, és folytatom az italok kiszolgálását az este további részében, Arrow-t pedig próbálom száműzni a gondolataimból.

És kudarcot vallok.

Milliónyi kérdés fut át az agyamon, milliónyi különböző forgatókönyv.

Visszavitte a klubházba?

A nő ott marad éjszakára?

Épp most érinti meg?

Kétségtelenül szerettem magam kínozni.

Amikor eljön a hajnali kettő, vége a munkaidőmnek, és itt az ideje, hogy hazamenjek.

– Menjünk, Anna Bell! – szólít meg Tracker.

Reidre nézek, aki bólint, szóval blokkolok és megfogom a táskámat, aztán Trackerhöz sétálok.

– Kész vagyok – mondom neki, megharapva belül az arcomat, amikor a társaságának a fenekére csap.

– Jól vagy a vezetéshez? – kérdezem, mert nem akarok felszállni vele a motorra, ha berúgott.

– Két sör volt – válaszolja. – Rendben vagyok.

Beharapom az alsó ajkamat, de bólintok.

– Van valami mondandód számomra? – kérdezi halkan, oldalra döntve a fejét. – Gyerünk, Anna Bell! Ne nézz így rám!

– Hogyan? – kérdezem a homlokomat ráncolva.

– Mintha azt mondtam volna, hogy meghalt a kutyád – válaszolja, gyengéden meghúzva a lófarkamat.

Vállat vonok.

– Nem rád vall, hogy visszatartod – morogja engem tanulmányozva.

– Oké – kezdem. – Az összes általam ismert férfi közül rólad gondoltam azt, hogy te vagy a jó. Igaz, kissé hülye, de a legjobb. Most már nem vagyok biztos benne. Át kell értékelnem a helyzetet.

– Épp most neveztél kissé hülyének? – pislog.

– Allie-vel vagy, nem? – vigyorgok rá.

Tracker megrázza a fejét.

– Jobban jársz, ha egyetlen másik férfival se beszélsz így – nem fogják eltűrni a szarságaidat. Szerencséd, hogy a barátomnak tartalak.

Kihangsúlyozta a szót: barátok, mintha most éppen nem úgy viselkednék. Előrébb lépek és a fejemet a mellkasára hajtom.

– Nem kedvelem a hűtleneket.

– Nem a te dolgod. Ismered a szabályokat. És nem vagyok hűtlen. Nem láttad, hogy elővettem a farkamat, vagy igen?

Rácsapok a karjára.- Nem kell ilyen nyersnek lenned!

– Anna, nem fogok hazudni, de hozzá kell szoknod ezekhez a szarságokhoz. Ez az élet nem mindig kellemes, de olyan amilyen, és mi nem ítélkezünk egymás felett. Szóval most nem kell a bírálatod, rendben? Még csak nem is kedveled Allie-t, miért neheztelsz rám?

– Nem számít, mit gondolok. Igazad van; nem az én tisztem ítélkezni – válaszolok lepillantva.

Felemeli az államat.

– Úgy szeretlek, mint a húgomat, Anna. Csak ne cseszegess, rendben? Nem kellene magyarázkodnom neked.

– Akkor miért teszed? – teszem fel a kérdést.

– Mert te vagy az egyik kedvenc nő az életemben – húzódik mosolyra a szája.

Ráemelem a tekintetemet.

– Oké, visszavonulok. Ez csak olyan…

– Milyen?

– Mi van, ha egy nap te és Lana összejöttök, aztán…

A szemei kitágulnak a felismeréstől.

– Ezért vagy dühös! Nem amiatt, amit csinálok, hanem mert azt hiszed, egy nap ugyanezt megtehetem majd Lanával.

Bólintok.

– Azt hiszem, ezért. Olyan normák alapján ítéllek meg téged, amit bárki másnál is használnék, aki a legjobb barátommal randizna. Nem kellene, tudom, de ez volt az oka.

Lehajol és homlokon puszil.

– Ha olyan jó nőm lenne, mint Lana, édesem, nem basznám el. Ezt megígérhetem neked.

Elmosolyodom.– Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem, Tracker.

– El akarod mesélni, mi történik veled? – suttogja.

– Mire gondolsz? – kérdezem.

– Van egy kis feszültség közted és Arrow között, mi történik?

Elhúzom a számat.

– Semmi sem történik. Nem láttad, hogy elment azzal a nővel?

– De – válaszolja. – Láttam. És az arcodat is láttam, ahogy ő is. Összetörtnek néztél ki.

Eltakarom az arcomat a kezemmel.

– Ennyire nyilvánvaló volt? Csodás; most már mindenki tudja.

Elhúzza a kezemet az arcomról.

– Senki se tud szart se; én közelről figyeltelek.

– Ne mondj semmit, Tracker!  - kérem.

– Hé, én nem ítélkezem, Anna Bell. Csak légy óvatos, rendben?

– Hazaviszem Annát – hallatszik egy dörmögő hang a hátam mögül.

A tarkómon feláll a szőr.

Azt hittem, elment.

Belesóhajtok Tracker mellkasába, aztán megfordulok és ránézek Arrow-ra.

– Ilyen hamar visszatértél? Azt hittem, a vendégeddel töltöd az éjszakát.

A száját összeszorítja, de csendben marad. Tracker megérinti a hátamat, gyengéden megsimítja.

Hirtelen kimerültséget érzek, és csak haza akarok menni az ágyamba.

– Bárki is visz el, kérhetem, hogy menjünk? Fáradt vagyok, és korán kell kelnem, hogy tanuljak – mondom halkan, a felkaromat simogatva.

Arrow előrelép, közelebb húz a testéhez. Megfogja a karomat és a motorjához vezet, miközben búcsút mondok Trackernek, és intek Vinnie-nek és Irish-nak – akik nem fognak egyedül hazamenni.

A hazaút kicsit feszült, aminek az okát nem tudom meghatározni. Semmit sem kellene éreznem Arrow iránt, és ő azzal feküdhet le, akivel akar – nem formálhattam jogot rá, és semmi közöm hozzá. Nem tudtam, miért jött vissza; szerintem egy kis felelősséget érez irántam. Beszélnem kell Rake-kel és elmondani neki, hogy bármennyire is értékelem a gondoskodását, ezt a hülyeséget be kell fejezni. Nincs szükségem egy csapat férfira, aki minden lépésemet szemmel tart. Mi van, ha haza akarok menni valakivel? Elég idős vagyok, hogy megtegyem, ha kedvem tartja. Azt akarom, hogy velük egyenlőnek tekintsenek, nem olyasvalakinek, akire vigyázniuk kell. Ha ezt Rake nem fogja megengedni, akkor majd megkérem, hogy inkább más jöjjön értem, csak ne Arrow.

Ez egy kínos beszélgetés lesz.

Ahogy a házamhoz érünk, elmormolok egy köszönömöt, és ahogy a motor megáll, gyorsan le is szállok, de Arrow nem engedett el ilyen egyszerűen. Meglepetésemre leszáll a motorról és magához húz. Elvéve a sisakot a kezemből, lehajol, és a szemembe néz.

– Bassza meg – suttogja.

– Mivan?

– Ez egy rossz ötlet.

– Micsoda? – kérdezem, zavartan ráncolva a homlokomat.

Képtelen vagyok rendesen gondolkodni, hogy ilyen közel van hozzám.

Aztán, készületlenül érve engem, az ajkával végigsúrolja az enyémet. Először finoman, egy tartózkodó, szemérmes csók. Egy édes csók. Aztán ez a csók megváltozik.

És én elveszek.

Arrow engem csókol!

Össze sem tudom számolni, hányszor álmodtam erről a pillanatról.

Mennyire akartam ezt, és most az enyém.

Beszívja a felső és aztán az alsó ajkamat, a nyelve behatolásért könyörög. Kinyitom a számat beinvitálva őt, megadva neki mindent, amit akar és még többet is. Az ujjai megragadják a tarkómat, az enyémeka bicepszén nyugszanak. Tudtam, hogy ilyen lesz vele – szenvedélyes. Éhes. Mohó.

Tudtam.

És most, hogy megízleltem, meg akarom tartani.

Az elképzelésemhez képest nagyon is hamar tol el magától, a tekintete a számra szegeződött.

Teszek egy lépést hátra, sokkolódtam attól, ami történt, de utánam nyúl.

– Mondanom kell neked valamit – mondja, megfogva a csuklómat gyengéden, de határozottan.

– Mit? – suttogom felnézve rá.

A holdfény megvilágítja az arcát, és úgy tűnik, hogy a megfelelő szavakat keresi.

– Nem én vagyok a te embered – mondja gyorsan. – Nem vagyok jó ember, és nem azt mondom, hogy rossz vagyok, de …. rossz vagyok számodra.

– Akkor miért csókoltál meg? – kérdezem.

Zavarban kellene éreznem magam, amiért elismerte, hogy tudja, tetszik nekem, de hálás voltam a nyíltságáért. Ezt tisztázni kell, nem számít, mi lesz az eredménye.

– Meg kellett csókolnom téged, még ha csak egyszeri alkalom volt is – válaszolja és megsimogatja az arcomat. – Önző fasz vagyok.

– Tudom, hogy ültél – bukik ki belőlem. – Erről van szó? Hogy börtönben voltál?

Az egyik kezével megsimítja az arcát.

– Igen, de nem csak emiatt. Megöltem a Wild Men MC elnökét. Ezt tudtad? Ilyen emberrel akarsz együtt lenni? Vér tapad a kezemhez, Anna, és sosem fog eltűnni.

Tudtam, hogy megölt valakit. Azt is tudtam, hogy ez nem minden. Talán klub-háború volt? Hatalmi harc? Valami, nem tudom, micsoda. Tudtam, hogy Arrow hűséges a klubhoz. Ezt nem róhattam fel neki. Rake ugyanolyan volt.

– Arrow…

– Nem csak ezért. Semmit se adhatok egy olyan rendes nőnek, mint amilyen te vagy, Anna. És nem tetszik, hogy azokat a nagy, fájdalommal teli zöld szemeket látva magam előtt bűnösnek érzem magam, mert meg akarok dugni valakit.

Hirtelen egyszerre érzem magam dühösnek és zavarodottnak. Nem tudom elhinni, hogy ezt mondja nekem – és hogy azt hiszi, azt gondoltam, jól megtanultam az arckifejezéseimet irányítani.

– Semmit sem kértem tőled, Arrow.

Lehajtja a fejét.

– Nem kellett. A szemeid mindent elmondtak.

– Mi van, ha csak szexet akartam?  - suttogom elpirulva.

– Azt akarod, hogy a bátyád megöljön? – mondja mély, rekedt hangon. – Nem, tudod, mit? Te megérnéd ezt. De te ennél is többet érdemelsz, Anna, és én most megpróbálom a helyes dolgot tenni.

Ahhh, igen. A bátyám. Megfeledkeztem róla.

– Nem akarom látni, hogy megsérülsz miattam. Erőszak és fájdalom jár a nyomomban. Nem akarom, hogy elérjenek téged, megérted?

– Rendben – mondom pár pillanat múlva. – Ez a beszélgetés sosem történt meg. Ne hagyd, hogy a nagy, zöld szemeim megállítsanak, bármit is akarsz csinálni legközelebb, oké?

Aztán elsétálok tőle, de mielőtt beindítja a motort, majdnem biztos vagyok abban, hogy hallom, amint ezt mondja – Hidd el, megpróbálom.

******

Novemberre – két hónappal később –belerázódtam a doktori programom rutinjába, és minden erőmmel igyekeztem száműzni Arrow-t a gondolataimból. Miután egy hosszú napot töltöttem megfigyeléssel az állatkertben, veszek egy forró zuhanyt és felveszem a pizsamámat. Mondtam a bátyámnak, hogy főzök neki vacsorát este, az egyetlen ételt, amit az anyánk csinált, amikor józan volt, vagyis nem túl gyakran. Örültem, hogy értékes időt tölthetek az én nagytestvéremmel. Lassan kezdett egyre nyitottabbá válni velem szemben, mintha most már elhinné, hogy nem fogom fogni magam és elhagyni őt, ahányszor olyat tesz, ami nekem nem tetszik.

Beteszek egy kis zenét, miközben főzök. Először bepácolom a csirkét és beteszem a sütőbe, aztán megpárolom a zöldségeket és megcsinálom a krumplipürét. Vigyorogok, amikor Rake bekopog az ajtón – nyilvánvalóan megtanulta a leckét, hogy mikor használja azt az átkozott kulcsot. Egy konyharuhába törölgetve a kezeimet, a bejárati ajtóhoz sietek. Nem kellett volna meglepődnöm, amikor kinyitom, és nemcsak Rake-et látom az ajtóban, hanem egyúttal Trackert és Arrow-t is, de az voltam.

Arrow távol maradt tőlem az utóbbi hónapban, elkerült minden alkalommal, és Rake meg sosem említette, ha bárkit is hozott magával.

Szerencsére úgy döntöttem, többet főzök, arra gondolva, hogy másnapélvezhetem a maradékot. Ha tudtam volna, hogy átjönnek, meghívtam volna Lanát is.

Oldalra lépek, hogy be tudjanak jönni. Rake vigyorog és homlokon puszil, és Tracker is ugyanazt csinálja. Amikor Arrow belép az ajtón, megmozdulok és követtem Trackert. Mi a fene folyik itt?

– Jó az illata – mondja a bátyám, megragadva egy széket és leül. – Legközelebb elhozom Faye-t. Imádná.

Csodás, épp arra van szükségem, hogy nézzem, amint a férfiak körbeudvarolják a házamban.

– Csini pizsi – mondja Tracker, rávigyorogva a babakék pamut ujjatlan felsőmre és alsómra.

Rózsaszín unikornisok voltak rajta csillogó sörénnyel.

– Köszi – válaszolom. – A vacsora még készül.

Tracker és Arrow leül, és figyelmen kívül hagyom a hevesérzést, ami a tekintetéből árad.

– Fogalmam sem volt róla, hogy a mi Anna Bellünk tud főzni – mondja Tracker a bátyámnak.

Felhúzom a szemöldökömet arra, hogy a „mi Annánk”.

– Nem tudok - szólok közbe. – Nem igazán. Úgy értem, elsajátítottam néhány fogást, de ennyi az összes tehetségem.

– Anna főzött ránk, amikor kölykök voltunk – mondja Rake, büszkeséggel az arcán, és rám pillant. – Ha nem tette volna, minden nap kenyeret ettünk volna.

Arrow és Tracker nem reagála kijelentésére, és én eltűnődöm, mennyit tudhatnak a gyerekkorunkról.

– Kértek egy sört, srácok? – kérdezem a hűtő felé tartva, mielőtt válaszolhattak volna.

Leteszek három sört eléjük, aztán ellenőrzöm az ételt, miközben ők beszélgetnek és ugratják egymást. Amikor kopogtattak az ajtón, ötletem sincs, ki lehet az. Rake feláll, hogy megnézze, és amikor visszatér Dexszel – más néven Sinnel, a klub elnökével – a szemeim tágra nyílnak, és leesik az állam. Sinnel nem igazán ismerjük egymást. Valójában egy fejbiccentésig terjed az ismeretségünk, amit most is megtesz, ahogy belép a most már határozottan szűk konyhámban, és helyet foglal az asztalnál. Megragadok egy sört,és egy szó nélkül elé csúsztatom. Majdnem olyan volt, mintha a bárban lennék.

A négy férfi arcát figyelem.

–Valaki el akarja nekem mondani, hogy mi a fasz folyik itt?

Rake az egyetlen, aki válaszol.

– Azt akarjuk, hogy a klubházba költözz.

– Miért? – kérdezem.

Körülnézek a kis lakásomban, a saját helyemen, a függetlenségemen. Szeretek itt lenni és nem megyek sehová.

– Mert az biztonságosabb – mondta óvatosan. – Jobban érezném magam a tudattól, hogy ott vagy.

Összeszorítom a fogaimat.

– És három másik férfira volt szükséged, hogy ezt elmondd?

Összeráncolja a homlokát.

– Mi? Nem, a srácok csak éhesek voltak, és én a főztöddel hencegtem.

A haragom egy része elpárolog. De csak egy része.

– Nos, boldogan megetetlek titeket, de nem költözöm a klubházba – mondom nekik, aztán hátat fordítok, és ellenőrzöm a csirkét a sütőben.

Amikor bezárom a sütőajtót és megfordulok, szembetalálom magam Sinnel. Jóképű férfi, jókötésű, sötét hajjal és szemekkel, amikkel beléd lát.

– Néhány napot velünk fogsz tölteni, és kész – mondja lenézve rám. – Van néhány folyamatban lévő klub ügyünk,és arra van szükségem, hogy Rake-nek ezen járjon az agya, ne azon aggódjon, hogy hol van a nagyszájú kishúga, értve vagyok?

Kinyitom a számat, de be is csukom. Rake már figyelmeztetett erre – tisztelnem kell az elnököt. Nem igazán tiszteltem őt, mert nem tett semmit, amiért kiérdemelné tőlem, de csalhatok.

– Néhány nap – csikorgoma választ, lenyelve a büszkeségem.

Ha még egyszer meghallom a klub ügy szavakat, megütök valakit.

Sin szemei ellágyulnak.

– Jó. Faye is ott lesz; gondodat viseli majd.

Még csak nem is ismerjük egymást Faye-jel.

Ez kellemetlen lesz.