23- 24. Fejezet






23. Fejezet


ANNA



Fordította: Red Ruby


Következő reggel belesétáltam valamibe, amit sosem akartam látni.
Mint egy idióta, úgy léptem be Tracker szobájába arcomon mosollyal és egy teli tányérnyi kajával. Amire bukkantam az egy nagyon meztelen Tracker és Allie nővérjelmezben, aki térdel, Tracker farkával a szájában.
Döbbenetemben letettem a kaját az éjjeliszekrényre és kifutottam.
Most a szobámban rejtőzöm, egyszerre érezve, hogy csalódtam Trackerben és hogy sajnálom magam, amiért láttam valamit, amit nem tudok elfelejteni.
– Miért rejtőzködsz itt? – kérdezi Arrow, amikor visszajön akárhonnan a pokolból, ahová a klub miatt ment.
– Láttam Allie-t valamin fulladozni.
– Mi van? – kérdezi. – Jól van?
– Tracker farka volt, szóval igen. Felteszem, jól van, de én nem. Sosem heverem ki, és soha többé nem fogok ugyanúgy nézni rá, vagy egy nővér jelmezre.
Arrow rám bámul egy pillanatra, aztán nevetésben tör ki.
– Mi ilyen vicces? – kérdezem, lábammal dobolva türelmetlenségemben. – És Tracker azt mondta, hogy nem akarja Allie-t többé, hogy igazából Lanát akarja.
Arrow kijózanodik. – Maradj ki ebből, Anna.
Nem mondok semmit.
Arrow ezt úgy veszi, hogy azt tervezem, hogy kezdek vele valamit – máris túl jól ismer. – Komolyan mondom. Ez senkire nem tartozik, kivéve Trackert. Nem kell, hogy úgy érezze, elítélik itt. Független, és úgy tesz, ahogy neki tetszik.
– Nem fogok mondani semmit – mondom, tudva, hogy a rosszallás az arcomon önmagáért beszél.
– Ez igaz, nem fogsz – mondja nyomatékosan. – Úgy gondoltam, elugorhatnák ebédelni valamit.
– Az tetszene. Kimehetünk a hátsó úton? – kérdezem és felállok.
 – Bébi, fejezd be, hogy ilyen prűden viselkedsz. Az alapján, amiket a múlt éjjel csináltunk, tudom, hogy nem vagy az – mondja, és még jobban nevet.
Ajkamat összeszorítom. – Nem arról van szó. Zavarban vagyok, hogy rájuk nyitottam! Most a szemükbe kell néznem. Nos, legalábbis Trackerébe, Allie bassza meg.
– Túl fogod élni. Nem mintha tetszene, hogy bármelyik másik férfit meztelenül látod, de ne már, látnod kellene az arcodat! – mondja nevetve.
Kihúzom a vállaimat. – Ha-ha, nagyon vicces. Most jussunk ki innen.
Kinyúl és megfogja a kezem, aztán az ajkaihoz viszi, megcsókolja a bütykeimet.
A szívem repes.
– Kurvára nem eszem ma sushit, egyébként – mondja, rám vigyorogva. – Steaket akarok.
-- Rendben. Azt hiszem, elmehetek steakezni.
Kéz a kézben sétálunk ki a motorjához. Felteszem a sisakomat, amikor Vinnie odarohan és mond valamit Arrow-nak halk hangon, így nem hallom.
– Bassza meg! – kiáltja Arrow, aztán rám néz. – Anna, el kell halasztanunk, drágám.
– Minden oké? – kérdezem, közelebb lépve hozzá.
– Minden rendben lesz. Este látlak. Csak kísérettel hagyd el a klubházat! Nem kérem, Anna! Közlöm!
Gyorsan megcsókol, aztán felszáll a motorjára és elhajt.
Még mindig ott állok, amikor Tracker hozzám sétál. – Szép műsort kaptál?
Összerándulok, egy másodpercre becsukom a szemem. – Annyira sajnálom Tracker. Lenyűgöző test egyébként.
És tényleg az. A pasi úgy néz ki, mint Adonisz, csupa selymes bőr és faragott izmok.
Szégyen, hogy ő Tracker.
Látom elmosolyodni. – Miért állsz itt kint, úgy, mintha valaki megrúgta volna a kiskutyádat?
– Arrow-nak el kellett mennie valahová, sürgősnek tűnt. Remélem minden oké.
Nehéz figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy történnek dolgok, de nem tudom mik azok, vagy tudok-e segíteni valahogy. Csak várnom kell és remélni, hogy semmi sem romlik el, hogy Arrow hazajön minden éjjel.
Tracker gyorsan előhúzza a telefonját a farmerja zsebéből és megnyom néhány gombot. – Bassza meg, igen. Nekem is mennem kell. Sinnek szüksége van rám. Menj be, Anna!
És ezzel másodszor is elhessegetnek tíz percen belül.
Befelé veszem az irányt, hogy egy új ebédpartnert keressek, de senki sincs a közelben, kivéve a jelölteket. Faye-nek saját háza van, és csak néha van körülöttünk. A többi állandó párnak szintén van saját helye. Csak Arrow, Vinnie Rake, Tracker, Allie és a három jelölt lakik itt állandóan, aki jön és megy, bár nem szokatlan, hogy más egységek tagjai beessenek vagy, hogy Rake hozzon haza egy háremnyi nőt, akik nem akarnak elmenni. Azon vagyok, hogy beadjam a derekam és csak csináljak egy szendvicset magamnak, amikor Lana hív.
– Szia – mondom a telefont a vállam és a fülem közé fogva.
– Szia, sok dolgod van? Gondoltam, elmehetnénk és ebédelhetnénk.
Mosolygok. – Tíz perc múlva jövök és felveszlek.
– Mivel veszel fel? – kérdezi, zavarodottnak hangzik.
– A srácok egyike elvisz engem a terepjáróval.
– Ó, oké. Akkor hamarosan látlak.
Mindketten lerakjuk, és megyek, keresek egy jelöltet.

* * *

– Gondolod, hogy a nők az alfahímeket preferálják? Vagy a cuki, kocka férfiakat? – kérdezi tőlem Lana egy falat pizza után.
– Miért teszed fel nekem ezeket a szokásosnál furcsább kérdéseket? – kérdezem.
Vállat von, lenéz a tányérjára. – Csak kíváncsiság.
– Alfahímeket, határozottan.
A szemeit forgatja. – Tudjuk, hogy te igen.
Köhögök. – Aha. Tracker.
Egy félénk mosolyt villant rám. – Ő elbűvölő. Perelj be!
– Mi történt Dash-sel? – kérdezem. Reméltem, hogy összejönnek.
– Beszéltünk párszor, de nem találkoztunk. Nagyszerű pasi, de nem Tracker.
Ami talán egy jó dolog.
– Nem tudom, mit mondjak neked, Lana. Tracker a barátom, de Allie még ott van a klubházban vele. Úgy vélem, magadnak kell eldöntened, és tudod, hogy mindig mögötted fogok állni, nem számít, hogy mit választasz. Vagy kit.
– Gondolod, hogy ő még mindig lefekszik Allie-vel? – kérdezi komoran.
Kurva életbe.
Levegőért kap. – Összerezzentél, láttam! Ez azt jelenti, hogy igen.
– Lana…
Feltartja kicsi kezét. – Ne mondj többet, Anna, ne mondj többet!
Hál’ istennek
Kinyitom a számat, hogy beszéljek, amikor valaki elfoglalja a széket mellettem.
– Szia – mondja Talon, elcsenve a tányéromat és harapva egyet a kajámból.
Tátott szájjal bámulok rá.
– Umm, Anna?
Lanára nézek és megköszörülöm a torkom. – Lana, ez Talon, az elrablóm. Talon, ez Lana a legjobb barátom. Bámuld őt így tovább, és a villámat a szemedbe szúrom.
– Örülök a találkozásnak, Lana -- mondja Talon mosolyogva.
Lana nem tűnik olyan izgatottnak. – Te vagy az, aki elrabolta őt?
– Nos, valójában Ranger csinálta az elrablást, ha bele akarsz menni a részletekbe. Én csak a…
– A bébiszitterem volt- szúrom közbe.
Bólint. – Igaz. Voltak jó pillanataink, ugye, Anna?
Nem zavartatom magam kommentálással. – Megkérdezhetem, mit csinálsz itt?
Vállat von és hátra dől, karját lazán a szék háttámláján átveti. – Erre jártam és láttalak, köszönni akartam.
Akkor Blade besétál és meglátja Talont. Arca kővé mered. Mielőtt pisloghatnék, a telefonja a fülénél van. Talán Arrow-t hívja.
– Arrow dühös lesz, Talon – el kell tűnnöd innen.
Furcsa pillantást vet rám. – Szereted őt, Anna?
Nyelek egyet. – Miért kérdezed ezt tőlem?
– Ez fontos.
– Valamint nem tartozik rád. – csattanok fel, elgondolkozva, hogy mi a fenében sántikál.
Pár másodpercig csendben van, mielőtt megszólal. – Beszélnem kell Arrow-val.
– Szóval megint engem használsz, hogy felkeltsd a klub figyelmét? Ezt az egész engem-használsz-biztosítékként dolog kezd unalmassá válni.
Felsóhajt és fejét egyik oldalról a másikra hajtja. – Te sokkal több vagy annál Anna, higgy nekem.
– Még több válasznélküliség. Épp amire kurvára szükségem van.
Felvonja egy szemöldökét. – Elég nagy a szád.
Blade leül Talonnal szemben és körbepillant. – Mit akarsz? Hagyd ki belőle a csajokat.
– Nem fogom bántani őket – mondja oldalpillantást vetve rám. – Váltani akarok néhány szót Arrow-val.
– Miért? – kérdezi Blade.
– Ez Arrow-ra és rám tartozik – lő vissza Talon.
– Itt lesz – mondja Blade, szemei rajtam. – És nem lesz boldog, hogy bevontad Annát.
– Nem jelentek fenyegetést Annára.
Lana nagy szemeket mereszt rám. – Ja, nem hiszem, hogy randizni fogok egy motorossal végül is.
– Okos húzás – motyogom.
Talon egy elbűvölő mosolyt villant rá. – Ó, ugyan már, nem vagyunk mindannyian olyan rosszak.
Lana összeszorítja az ajkait. – Igaz.
Talon sóhajt. – Hiányoznak a régi idők, amikor a nők féltek tőlem.
Erre elvigyorodom. – Biztos vagyok benne, hogy még mindig fognak, csak találj egyet, aki nem olyan vagány, mint Lana és én.
Összeborzolja a hajam. – Te elég vagány vagy, mi?
– Vedd le a kurva kezedet róla – csikorogja Blade, arca vörössé válik.
Ajjaj.
Látom, ez gyorsan fokozódik.
Blade telefonja csörög, és Talonra néz. – Kint van.
Talon lenéz rám, egy szomorú kifejezés villan fel az arcán. – Vigyázz magadra, Anna.
Szemöldököm összeráncolódik. Mit hagytam ki? Valami folyik itt, de nekem a leghalványabb ötletem sincs, mi lehet az.
– Mindketten maradjatok itt – mondja Blade követve Talont kifelé.
– Szent szar – motyogja Lana.
Visszacsúsztatom a tányéromat Talon oldaláról, és eszem egy falatot a salátámból.
– Hogy tudsz enni ilyenkor? – kiabál suttogva Lana.
Leteszem a villámat. – Mit akarsz csinálni?
Feláll, megragadja a táskámat. – Menjünk és nézzük meg, mi folyik itt!
Követem őt az első ablakhoz, ahol az arcát az üveghez tapasztja.
Az emberek a kávézóban bámulni kezdenek.
– Komolyan, Lana?
Felém fordul. – Mi van? Minden, amit látok, hogy Talon és Arrow a motorjaik mellett állnak és beszélgetnek.
Megragadom a kezét és kisétálunk.
Látom, hogy Arrow rázza a fejét, mire Talon a zsebébe nyúl és előhúz néhány papírt. Arrow rájuk pillant, aztán Talon mellkasához csapja őket. Arrow lenéz a földre, mialatt Talon ajkai mozognak, nyilvánvalóan mond neki valamit.
Mi a frász folyik itt?
Lanára nézek, aki még zavarodottabbnak tűnik, mint én, aztán vissza Arrow-ra, időben, hogy lássam, ahogy behúz egyet egyenesen Talon arcába. Próbálok odarohanni, de Blade megjelenik és visszatart. Talon nem üt vissza, de valami okból majdhogynem… elégedettnek tűnik?
Arrow észreveszi, hogy ott állunk és odaviharzik, még csak rám se néz.
– Vidd őket haza – parancsolja Blade-nek. – Most.
Aztán visszasétál a motorjához, felszáll és elhajt.
Talon figyeli, ahogy elmegy, aztán ő is ugyanazt teszi.
– Gyerünk – mondja Blade az autóba terelve minket.
Lanát dobjuk ki először, aztán visszahajtunk a klubházba.
Az ágyunkon ülök és várom, hogy Arrow hazajöjjön és magyarázatot adjon.

24. Fejezet



ANNA

Éjfél van, amikor az ajtó nyitásának hangja felébreszt. Felkapcsolom a lámpát, figyelem, ahogy Arrow belép a szobába, leül az ágyra és leveszi a cipőjét.
– Hé, hol voltál? – kérdezem tőle.
Csend.
– Arrow?
– Ne ma éjjel, Anna – mondja végül, levetkőzik, és bebújik a takaró alá. Értem nyúl és odamegyek hozzá. Karjaiba vesz és átölel, de valami nem stimmel.
Valami megváltozott.
Durván magához fordítja a fejem, és majdnem kétségbeesetten csókol.
– Szükségem van rád, Anna – mondja érzelmektől elfojtott hangon, kezei lefelé vándorolnak a hátamon. – Add nekem magad.
Visszacsókolom, lábaimat keskeny dereka köré fonom, és átfuttatom a kezemet a haján.
– A tiéd vagyok – mondom neki, hátrahajolok, hogy lehúzzam a pólómat. Gyorsan kihasználja a lehetőséget, előrehajol és megnyalja a melleimet, egyszerre egyet. Lágyan ráharap, mialatt kezei próbálják eltávolítani az alvós sortomat.
– Le – morogja. – Vedd le.
Gyorsan leveszem a rövidnadrágom, és ott ülök előtte.
– Gyönyörű – suttogja. – És mind az enyém.
Ajkunk újból összekapcsolódik, miközben felemel, hogy lovaglóülésben üljek a derekán. Amikor feljebb húz - így az arcán ülök -kicsit gátlásosnak érzem magam. Amikor elkezd nyalni az élvezet morgó hangjait hallatva, ellazulok, addig a pontig felizgulva, ahol nincsenek gátlások. Lenézek az arcára, képtelen vagyok elfordulni, amint kóstolgat engem, félig lehunyt szemhéja mögül figyel, amitől még izgatottabb leszek. Csak elképzelni tudom, hogyan nézek ki, kezeim szorítják a fejtámlát, meglovagolva az arcát, szétterpesztve neki, így úgy tud örömet szerezni nekem, ahogy szeretne. Kezei bebarangolnak, megszorítják a hátsómat és lehúznak rá. A saját ujjaim a melleimért nyúlnak, megszorítják a mellbimbóimat, ahogy érzem, hogy robbanni fogok.
– El fogok élvezni, Arrow – nyögöm, fejem hátrahanyatlik az élvezettől. – Basszus!
Combjaim remegnek, ahogy az orgazmusom elér. Összeszorítom a szememet, elveszek az élvezetben.
Arrow szívja a csiklómat, elnyújtva az élvezetemet. Az ujjaim a combjaimba vájnak, amíg az utolsó hullám megrohamoz.
Lihegek egy kicsit, lenézek Arrow-ra és lecsúszom róla. – Az istenit.
Felül és megtörli a száját. Végigmérem tetőtől talpig, látom kőkemény farkát és tudom, hogy figyelemre van szüksége. Lecsúszom a testén, így a lábai között vagyok, és a számba veszem minden bevezetés nélkül. Kezei a hajamba gabalyodnak, gyengéden ösztönözve engem, ahogy felül, és figyel engem. Felnézek rá, annyira beveszem őt, amennyire tudom, és aztán visszacsúszom.
Káromkodik és kicsúszik a számból.
– Maradj így – követeli, és megkerülve mögém jön. Tartja a csípőmet, ahogy gyorsan belém hatol, úgy kefélve engem, mintha birtokolna. A tempója felgyorsul és tudom, hogy majdnem kész rá, hogy elélvezzen. Kihúzódik és átfordít engem, majd visszacsúszik belém. – Látni akarom az arcod, amikor elélvezek.
Döf még néhányszor, arca eltorzul az élvezettől, ahogy az orgazmusa megrohanja.
Szemei sosem hagyják el az enyémeket.
Kapaszkodom belé, ujjaim a hátán belemélyednek sárkány tetoválásába.
– Anna – suttogja, megtámasztva magát fölöttem. Lehúzom, így a súlya rajtam van, de nem bánom. Szeretem ennek az érzését.
– Szia – mondom felmosolyogva rá.
Ajkai megrándulnak. – Szia, drága.
– Hiányoltalak ma – mondom, de azonnal megbánom, amikor az egész teste megmerevedik, és az arckifejezése hirtelen mellőz minden érzelmet.
– Mi a baj? – kérdezem halkan.
Megrázza a fejét és kicsúszik belőlem, a hátán fekszik. – Semmi, semmi baj.
Fejemet a mellkasára fektetem, és karjaimat a dereka köré tekerem.
– Szeretlek, Arrow – mondom neki.
– Anna – suttogja, hangja fojtottnak hangzik.
– Nem kell mondanod semmit. Csak akartam, hogy tudd. Az első alkalom óta, amikor láttalak, tudtam, hogy akarlak. Még csak megmagyarázni sem tudom – fecsegem, aztán megcsókolom a mellkasát.
Kezével megnyugtató körökben simogatja le és fel a hátamat, de nem mondd semmit válaszként.
Nem számítottam rá, hogy megteszi.
Becsukom a szemem, és hagyom, hogy az álom elragadjon.

* * *

A következő két hétben Arrow elhúzódik tőlem. Ez mások számára talán nem észrevehető – még mindig törődő és védelmező volt – de én meg tudtam mondani a különbséget.
Valami történt, ami miatt távolságot tart kettőnk között. És azt hiszem, ennek köze van ahhoz, hogy rádobtam az SZ-bombát. Miért kellett azt mondanom neki, hogy szeretem? Igen, ez az igazság, de ha tudtam volna, hogy így fog viselkedni, rohadtul megtartottam volna magamnak ezt az apró információt.
Későn jön ágyba, és korán kel. Majdnem olyan, mintha nem akarna olyan sokat a közelemben lenni. A játékossága eltűnt és majdnem visszatért ahhoz, amilyen volt, amikor először találkoztam vele.
Ez kicsit sem tetszik.
Nem tetszik, hogy ülök és várok, hogy hazajöjjön éjjel.
Nem tetszik, hogy többé nem önmaga.
Miért gondolja, hogy védenie kell magát tőlem?
Egy dolog, ami nem változott, az a szex. Még mindig akar engem, és ez gondolom jó dolog.
Oké, nem tudom többé, hogy mit gondoljak.
Tegnap egy ajándékkal jött haza.
Egy autóval.
Vett nekem egy kurva autót.
Egy vadonatúj, drágának kinéző autót.
Nem akarok autót.
Arrow-t akarom vissza.
Egyedül ébredek az ágyban, amihez még mindig nem szoktam hozzá. Nem akarok hozzászokni. Amikor besétálok a konyhába,látom, ott ül és egy sört dédelget. Az órára nézek. Reggel kilenc van.
– Reggelt! – mondom, ahogy kinyitom a hűtőt és megragadom a tejet.
– Reggelt, Anna – mondja csendesen. – El akarod vinni egy körre az autót ma?
Vele? Persze.
– Jól hangzik – mondom neki mosolyogva. – Talán szerezhetnénk némi ebédet, vagy valamit.
Issza a sörét, az üveg fölött néz rám. – Igazából meg akartam kérni Vinnie-t, hogy vigyen el téged. Van egy csomó dolgom, amit meg kell csinálnom a Riftben ma.
– Ó, jó – mondom lenézve, így nem látja csalódottságomat.
– Ne zavard Vinnie-t, megkérem Trackert, hogy vigyen el.
Állkapcsa megfeszül. – Mi a gond Vinnie-vel?
– Semmi. Csak kényelmesebben érzem magam Trackerrel, vagy Rake-kel, ha ez olyan nagy ügy.
Gúnyos hangot hallat.
– Mi van veled, Arrow? – kérdezem meg tőle egyenesen. – Azért van, mert azt mondtam neked, hogy szeretlek? Nem tudtam, hogy ez ennyire ki fog borítani.
Lecsapja az üvegét megugrasztva engem. – Nem erről van szó, Anna.
Nem mond semmi mást.
Okééé akkor.
– Jó – mondom, megragadok egy gabonapelyhes dobozt, és öntök valamennyit egy tálba, aztán tejbe fullasztom.
Arrow feláll, a szék karistolja a padlót, ahogy hátratolja. – Későn leszek ma itthon.
Persze, hogy későn leszel.
Hozzám sétál és kezébe fogja az arcomat, kezei hidegek a sörösüvegtől. Felemelve az államat megcsókolja az ajkaimat. – Remélem,tetszik neked az autó.
– Tetszik, köszönöm. Bár nem kellett volna – mondom neki, nem akarok hálátlannak hangzani, de azt akarom, hogy tudja, hogy nem számítok semmi ilyesmire tőle, vagy bárki mástól.
– Bármit a nőmnek – mondja, megcsókolva még egyszer utoljára, mielőtt eltűnik.
Bármit, kivéve az az egy dolgot, amit akarok.
Őt.

* * *

Elérkezik a hétvége és a klub partit tart. Faye rohangászik körbe-körbe,szervezve a dolgokat, és én megyek el bevásárolni Trackerrel.
Sétálunk végig a sorok között, én tolom a kocsit és ő úgy viselkedik, mint egy kölyök az édességboltban.
– Ezekre szükségünk van – mondja, megragadva egy karton üdítőt. – És ezekre.
Neki mindenre „szüksége van”.
Amikor lesétálunk a következő soron, megragadok egy megadoboz óvszert. – Amire szükséged van, az ez.
Bedobom a kocsiba.
Vigyorog. – Többre lesz szükségem, mint az. Jó ötlet, talán ráveszem az egyik nőt, hogy sétáljon körbe kiosztva ezeket. – Szünetet tart – Meztelenül.
– Disznó vagy – válaszolom meggyőződés nélkül.
– Lana jön? – kérdezi, kicsit bizonytalannak hangzik.
– Nem – válaszolom. – Nem fogom rávenni erre. Nem annyira bízik a férfiakban.
– Ő egy felnőtt nő, fejezd be, hogy babusgatod, Anna Bell.
– Én nem babusgatom. Ő egy finom nő. Nincs szüksége rá, hogy tudja, hogy te - akit kedvel - orgiákban veszel részt.
– Kedvel? – kérdezi vigyorogva. Persze, hogy ez az egyetlen dolog, amit meghallott.
Vállat vonok, próbálok kamuzni. – Mondtam neki, hogy egy szép, piercinges farkad van, és ennyi elég volt.
Megrángatja a lófarkamat. – Lana nem olyan.
– Nem, nem, ő nem. – vallom be.
– Ezekre szükségünk van – mondja, rámutatva valami más szarságra, amire határozottan nincs szükségünk.
– Tracker, nem hiszem –
Kiskutya tekintetet vet rám.
– Jó.
Éljenez.
Eh, mit érdekelt ez engem? Nem én fizettem mindezért a szarért.


7 megjegyzés: