4. Fejezet

4. fejezet

Anna

Fordította: Red Ruby

– Tegyél le, te elfajzott rohadék! – kiabáltam, öklömmel püfölve a seggét. A nagyon szép fenekét, de mégis, nem ez a lényeg.

Ez nevetséges.

És zavarba ejtő és kínos.

Tracker beteszi Lanát a kocsiba. Nem úgy, mint én, ő soha nem állt ellen, amikor kivezették. Mindamellett tudom, ha most megadnám magam, azt hinnék, hogy mindig megtehetnek majd ilyen szarságokat. Megpróbálnák irányítani az életemet, és ezt nem hagyhatom.

Nem fogom.

– Arrow, komolyan! Lecsúszik a farmerem!

Hűvös szellőt érzek a fenekemen.

Letesz, megragadja a tarkómat és a kocsi felé kormányoz.

– Talán legközelebb olyan farmert kellene viselned, ami nem mutatja meg a segged.

Bölcsen figyelmen kívül hagyom a megjegyzését.

– Hol van Rake?

– Bent beszélget a vezetővel – válaszolja, meleg lehelete a nyakamon olyan gondolatokat ébreszt bennem, melyeket nem kellene.

Dühös vagyok rá!

Kontrolláld magad, Anna!

– Így jöttetek rá, hol vagyunk? – kérdezem kihúzva magam, ahogy elveszi meleg kezét a nyakamról.

– Ja – válaszolja, szinte felvillanyozottnak hangzik ettől a ténytől. – Mondtuk nekik, hogy figyeljenek. Abban a másodpercben, ahogy beléptél, kaptunk egy üzenetet.

– Ha bármelyik barom közületek csak csúnyán néz Lanára…

– Lana jól van – válaszolja Arrow nyugodtan. – Húzd be a karmaidat.

– Komolyan mondom. Nincs hozzászokva a basáskodó, seggfej módszereitekhez.

– És te? – kérdezi, ahogy kinyitja a hátsó ülés ajtaját.

Vetek rá egy éles pillantást.

– Rake a bátyám. Kezeltem őt egész életemben.

– Ez egy szép megfogalmazás – tűnődik, ajka megrándul.

– Nektek, srácok, szükségetek van saját életre. Találj valami jobb tevékenységet szombat éjszakára – füstölgök.

Felsóhajt, aztán a rá jellemző homlokráncolás visszatér.

– Higgy nekem, elfoglalt voltam. Egy jól kinéző nő térdelt előttem, a farkam mélyen a torkában, amikor Rake felhívott, és szólt, hogy mennünk kell megkeresni a kishúgát. Szóval ne nyaggass pont most.

A szám tátva marad.

– Nos, ne hagyd, hogy feltartsalak. Biztos vagyok benne, hogy az a nő igazi jó fogás – sikerült valahogy kimondanom. Mintha szükségem lett volna arra a képre. Rohadék.

És csessze meg a lotyó is, akárki is.

Félrepillantok róla, és szállnék be a kocsiba, nem akarok a jelenlétében lenni, amikor meglátok valakit, akit életemben sohasem akartam újra látni.

Sohasem.

Gyorsan körbenézek Rake-et keresve, remélve, hogy nem emlékszik, hogy néz ki.

Jacob.

Basszus.

Jacob volt a srác, akivel randiztam középiskolában. Tizenöt voltam, és épp csak beléptem a randi világába. Rake lényegében elijesztette a fiúk többségét, aki rám nézett, de Jacob más volt. Két évvel idősebb nálam, és egy évvel Rake-nél. Jóképű volt, szőke hajjal, mogyorószín szemekkel és hatkockás hasizommal. Na mármost, azokban az időkben egy fiú hatkockás hasizommal az ő korában nagy dolognak számított. Olyan volt, mint nyerni a lottón. Így amikor Jacob elhívott, el voltam ragadtatva. Népszerű, sportos fiú volt, minden lány kedvelte. Amikor Rake valahogy rájött, hogy randizunk, és nem volt boldog. Ami azt illeti, azt mondta, hogy nem mehetek el.

Könyörögtem.

Nemet mondott.

Sírtam.

Megadta magát, és igent mondott.

De voltak feltételek.

Közölte, hogy találkozni fog Jacobbal a randi előtt, és megvárja, hogy hazaérjek, és ha csak egy másodperccel is tíz után leszek otthon, kiveri a szart is a partneremből.

Ezek az ő szavai, nem az enyémek.

Beleegyeztem. Mélyen belül tetszett, hogy Rake vigyázott rám, így sosem vitatkoztam, amikor szabályokat hozott velem kapcsolatban. Fiatal lány voltam apa nélkül, egy olyan anyával, aki leszart, így amikor Rake törődött velem, szükségem volt arra.

Találkozott Jacobbal a randim előtt, és tudtam, hogy nem kedveli őt. De én fiatal és idealista lévén, naivan azt gondoltam, hogy nagyszerű srác. Vacsorázni mentünk és moziba, aztán visszavitt a házunkhoz. A probléma azt volt, hogy korán jöttünk haza. Rake tízre várt minket, és mi kilenckor otthon voltunk. Amit nem tudtam, az az volt, hogy Rake maga is találkozott egy lánnyal, és azt tervezte, hazajön kilenc harmincra, hogy biztosan itt legyen, és lássa, hogy biztonságban otthon vagyok. Így amikor Jacob az ajtóhoz sétált velem, és megkérdezte, hogy bejöhet-e egy italra, ekkor nem gondoltam semmire. Szólítottam Rake-et, amikor átsétáltunk a házon, de hamar rájöttem, hogy egyedül vagyunk. Odaadtam neki az italát, és a kanapén ültünk, ahol megcsókolt engem. Rendben volt a csókolózás. Akkor, amikor már a kezei elkóboroltak, nemet mondtam, erre nem álltam még készen. De a rohadék nem hallgatott rám. Rake épp időben jött haza, hogy megállítson valamit, ami pokolian sokkal rosszabb lett volna, mint ami volt. Mégis magát hibáztatta, hogy nem volt ott korábban. Emlékszem, csak boldog voltam, hogy még megvan a szüzességem.

Mintha érezné, hogy valaki figyeli őt, Jacob megfordul, és felém néz.

Rám.

Néhány feszült pillanatig tanulmányoz, majd lassan elvigyorodik. Nem egy barátságos vigyor. Nem, inkább kaján tekintet.

Hát igen, észrevett.

Basszus.

Hátborzongató rohadék.

– Ki az a fickó, akit bámulsz? – dörmögi Arrow mögöttem.

Megfordulok, hátat fordítva Jacobnak.

– Ötletem sincs.

– Akkor kurvára miért figyeled? – kérdezi összehúzott szemmel.

– Talán jóképűnek találom – nyögöm ki valahogy, a szavak íze, mint a sav, olyan a nyelvemen.

Arrow Jacobra bámul, de nem fordulok meg, hogy lássam, Jacob visszabámul-e. Ha okos, nem tenné, de nem az. Legalábbis sosem szokott az lenni.

– Rake fogja tudni kicsoda? – kérdezi végül. – Nem tetszik, ahogy most néz téged.

Francba.

Kezdek pánikolni.

– Kérlek, ne mondd el neki, Arrow! Rake meg fogja ölni! Azt akarod, hogy a bátyám börtönbe kerüljön?

Arrow keresztbe fonja karjait a mellkasa előtt és lehajol.

– Kit védesz itt igazából, Anna? A bátyádat, vagy valami elegánsnak látszó pöcsfejet?

Fújok egyet.

– Határozottan nem a pöcsfejet. Bízz bennem.

– Nos, akkor jobb, ha beszélsz – mondja Arrow, türelmesen várva.

Sóhajtok, tudva, hogy nem fogja annyiban hagyni.

– Mesélt neked Rake Jacobról? A fickóról, aki nem tudta, hogy a nem az nem… – Arrow tesz néhány lépést Jacob irányába. Kezem a mellkasára teszem, könyörgő szemmel nézek rá. – Ne, Arrow. Évekkel ezelőtt volt. Kb. tíz éve. Talán még mindig dühös, amiért Rake szétrúgta a seggét.

A hangom kétkedőnek hangzik, még a saját fülemnek is.

– Milyen messzire ment el, Anna? – kérdezi Arrow összeszorított fogain keresztül. Mellkasa enyhén emelkedik, és tudom, hogy oda akar menni.

Megnyalom az ajkaimat.

– Nem erőszakolt meg. A kezét tette…

Arrow kezébe fogja az arcomat.

–Hozzád ért?

Bólintok, lenézek, de Arrow felemeli az arcomat.

– Ne legyél zavarban, drágám, nem csináltál semmi rosszat. Az a mocsok egyértelműen nem tudja, hogyan bánjon egy lánnyal, és hogy a nem, az kurvára nemet jelent bármilyen kurva körülmények között.

– Régen volt, de nem akarok szembenézni vele, és nem akarok jelenetet rendezni, szóval mehetnénk, kérlek?

Arrow mögém bámul.

– Ő az, aki jelenetet rendez. El kellett volna menekülnie abban a pillanatban, hogy felismert téged.

Nem akarta elengedni ezt.

Megragadom a bicepszét.

– Kérlek, Arrow.

Felsóhajt, és végigdörgöli az arcát. – Szállj be a kocsiba, oké?

Becsusszanok, és amikor becsukja az ajtót mögöttem, már tudom.

Nem fogja hagyni.

Idegesen figyelem az ablakból, ahogy odasétál Jacobhoz, és behúz neki.

Egyenesen az orrába.

Jacob a kezébe fogja az arcát, vér fröcsköl mindenhova. A Jacobbal lévő férfiak nem lépnek közbe. Egy pillantást vetnek Arrow-ra, majd egyet hátralépnek.

Arrow mond neki valamit, aztán az autó felé sétál.

Jacob felemeli a fejét, és rám pillant az ablakon át. Habár nem lát engem a sötétség és a színezett ablakok miatt, de úgy érzem, mintha tudná. A testem megborzong, és figyelem őt, ahogy a barátai felsegítik, és elhagyják a parkolót.

Micsoda kibaszott megkönnyebbülés.

Arrow hátradől az autónál, és rágyújt egy cigarettára.

Kinyitom a számat, aztán újra becsukom.

– Hogyan tud ilyen közönyösen viselkedni ezután?

– Ki az a fickó, akit Arrow megütött? – kérdezi Tracker, én meg ijedtemben ugrom egyet. Észre sem vettem, hogy a kocsiban van. Elfordítom a fejem, hogy lássam Lanát, aki elaludt Trackernek dőlve, aki szórakozottan, felvont szemöldökkel bámul rám. Ez felbosszant – ne szórakozzon épp most.

– Valami pöcsfej, akiről nem szükséges Rake-nek tudnia – mormolom.

Tracker kuncog.

– Rake rá fog jönni: nem tartunk vissza szarságokat egymástól.

Csikorgatom a fogamat, aztán megfordítom a dolgokat.

– Allie tudja, hogy eljöttél megmenteni egy másik nőt? – kérdezem édesen.

– Arrow tudja, hogy akarod őt? – lő vissza.

Befogom a számat.

Vigyorog, de ugyanezt teszi.

Kiszállok az autóból, becsukom az ajtót magam mögött, majd Arrow mellé állok.

– Hogy van az öklöd? – kérdezem, lepillantva a kezeire.

Kifúj egy adag füstöt. – Jól.

– Azt kívánom bárcsak ne kellett volna ezt tenned, de…

– De mi?

– De köszi – suttogom.

Mélyen kilélegzek, és felnézek az éjszakai égre.

– Milyen rohadt ironikus, ha ti, srácok nem rángattok ki engem, bejött volna oda, és nekem egyedül kellett volna szembenéznem vele?

Megint hülye, tizenöt éves kislánynak érzem magam.

– És akkor csak fel kellett volna hívnod engem, és öt percen belül itt lettem volna. Ugyanaz a kimenet. Az öklöm az arcában. Ő vinnyog, mint egy kis lotyó.

Ajkam megrándul, ahogy visszanézek rá.

– Hogyan tudsz egy ilyen pillanatban megmosolyogtatni?

Visszatol a fülem mögé egy elkóborolt hajtincset, aztán előredől, amelytől úgy tűnik, mintha megcsókolna. Elfelejtek lélegezni, ahogy egy csókot nyom épp a szám külső sarkára. – Mert tudod, hogy biztonságban vagy velem, drágám.

Pillantásunk összekapcsolódik, és egy pillanatra mindkettőnknek eláll a szava. De aztán ő megköszörüli a torkát.

– Mindannyiunkkal, úgy értem.

Nagyot nyelek, tettetem, hogy nem vettem észre a botlását. – Igaz.

– De tudod, hogy mindig hívhatsz, ha szükséged van valamire. Bármire. Ha valaha bajban vagy, vagy segítségre van szükséged.

– Azt hittem, nem nagyon kedvelsz – motyogom. – Azt mondtad, elkényeztetett vagyok.

Körbepillant, mielőtt visszanéz rám.

– Nem vagy elkényeztetett, bár púp a hátamon.

– Miért? – morgom. – Mert megzavartam a remek szopásodat?

A szája megrándul.

– Nem, Anna, mert kurvára rád gondoltam, amikor a szájában voltam.

Szent szar.

Tényleg ezt mondta?

– Tényleg ezt mondtad? – kérdezem, tágra nyílt szemmel.

Ahogy elnéz, és nem válaszol, úgy érzem, megbánta a szavakat abban a másodpercben, ahogy elhagyták az ajkát.

Rake kisétál a klubból, és Arrow eltolja magát a kocsitól, ellép tőlem, majd beszáll a vezetőülésbe. Visszaszállok a kocsiba, ugyanakkor, amikor Rake beszáll az első ülésre.

Senki sem hozza fel, mi történt, és ezért hálás vagyok.

Az ablakon bámulok ki, csak haza akarok jutni. Körülbelül tíz percig ülök ott, mielőtt a csend megtörik.

– Mit tanultál ma, Anna Bell? – kérdezi tőlem Tracker vidám, leereszkedő hangsúllyal.

Kezem ökölbe szorul.

– Hogy találjam ki, melyik vállalkozás a tiétek, srácok, és kerüljem el azokat minden áron.

Mindenki nevet, kivéve Arrow-t és az alvó Lanát.

– Hol dobjuk ki őket? – kérdezi Arrow Rake-et.

– Klubház – válaszolja röviden. – Mindketten alhatnak Anna szobájában.

– Vigyél haza – követelem, keresztbe fonva a karom a mellkasom előtt. – Nem akarok a klubházba menni.

Nem vesznek rólam tudomást.

Trackerhöz fordulok.

– Lana sosem volt a klubházban, ne vitesd oda.

Tracker sóhajt.

– Ez nem nagy ügy. Meg kellene szoknia minket.

Figyelem, ahogy lemosolyog Lanára.

– Ráuszítod Allie-t akkor? Lana túl édes, hogy egyáltalán egy körzetben legyen azzal a ribanccal – csikorgom, elvesztve az önuralmam.

– Anna – figyelmeztet Rake –, maradj ki ebből.

Érzem, hogy Tracker bámul engem, de nem nézek rá.

– Senki sem fogja bántani Lanát –mondja végül.

Kiröhögöm, és megrázom a fejem. Máris bántja, és még csak nem is tudja.

– Anna, ígérem, hogy senki sem fogja bántani Lanát. Allie-t beleértve –, veti közbe a bátyám, de hangja elveszti az acélosságát. – Emellett tudom, mire vagy képes.

– Mi a frászt jelent ez? – kérdezi Arrow, a beszéd mellett döntve.

Rake vállat von.

– A kishúgom vagány, belevaló csaj.

Erre a kijelentésre az összes pasi elvigyorodik.

Csak hogy tisztázzuk még egyszer, én nem.

Egy olyan rossz környéken felnőni, ahol meg kellett tanulnod megvédeni magad, nem olyasmi, amire büszke lennél, legalábbis az én szememben. Még vagányabbá váltam Jacob után, azt hiszem, ezt elmondhatjuk. Visszautasítottam, hogy újra áldozat legyek. Büszke vagyok arra, hogy harcos vagyok, egy túlélő, de néha kimerítővé válik a saját hősödnek lenni. Rake ott volt nekem, de nem mindig volt velem, így állandóan a hátam mögé kellett néznem, és vigyáznom magamra.

Amikor az autó megáll, Tracker kiemeli Lanát, mögöttük sétálok, figyelmen kívül hagyva Arrow-t és Rake-et. Magamon érzem a tekintetüket, ahogy mozgok előttük, de mindannyian csendben maradunk. Hangos zene dübörög keresztül a klubházon, de mindent és mindenkit figyelmen kívül hagyok. Ahogy belépünk a szobámba, Tracker lehúzza a takarót, és ágyba dugja Lanát, aztán hozzám fordul, egy Ne kezdd arckifejezéssel.

Vállat vonok. Nincs szükség rá, hogy bármit mondjak. Nyilvánvaló, hogy Lanával vonzódnak egymáshoz, de van egy őrült barátnője is, akivel látszólag évek óta járnak. Amikor elhagyja a szobát, bezárom mögötte az ajtót, bugyira vetkőzöm, és bemászom Lana mellé.

Majd holnap megbirkózom minden szarsággal.

* * *

A holnap hamarabb jön, mint reméltem. Lana még mindig alszik, amikor felébredek, letusolok, csak akkor jövök rá, hogy nincs semmilyen ruhám sem itt. Tudom, hogy itt kellett volna hagynom valamennyit, de hogy őszinte legyek, nem terveztem az itt alvást. Egy törölközőt magam köré csavarva kidugom a fejem, remélve, hogy Rake megjelenik. Persze nincs ilyen szerencsém, és ahelyett, hogy a bátyámat látnám, Arrow-t találom.

– Hol van Rake? – kérdezem tőle, miközben hajam végéről csöpög le a víz a hátamon.

– Miért? – kérdezi, elbillentve a fejét, a testemet bámulva. Legalábbis amit láthat belőle.

– Kölcsön kell kérnem valami ruhát, melyet fel tudok venni – magyarázom, törölköző fedte testemre mutatva.

Arrow áll, és csak ekkor veszem észre, hogy – egy, a keskeny csípőjén mélyen ülő rövidnadrágon kívül – semmit sem visel. Lassan pislogok, ahogy megnézem: kidolgozott hasizmok, széles vállak, izmos karok és mellizmok, melybe szívesen belemélyeszteném a fogamat, hogy ne a szakállával kezdjem megint. Az kibaszott szexi.

– Végeztél? – kérdezi mély hangon, melyet sosem hallottam használni korábban.

Megköszörülöm a torkom.

– Ruhára van szükségem.

– Értettem – mondja, lustán megvakargatva a mellkasát –, vártam, hogy befejezd a szemmel dugásomat.

– Én nem…

Sarkon fordul és elsétál. Durva.

Annyira durva.

De visszajön, kezében fehér pólót és sortot tartva.

– Köszönöm – mondom lágyan, elvéve a ruhadarabokat. Ujjai megérintik az enyémet, és valami történik köztünk. Tudom, hogy ő is érzi, mert visszahúzza a kezét, mintha égne.

– Komolyan mondom, Arrow – mondom reszelősen. – Köszönet a múlt éjszakáért, Jacobbal.

Biccent.

– Ne köszönd nekem, Anna. Nem Rake az egyetlen, aki meg akarta ölni.

– De nem tetted – mondom. – És köszönöm, hogy nem mondtál semmit, és nem csináltál belőle nagy ügyet.

Felsóhajt.

– A bátyád tudja mi történt, de elmondtam neki, hogy nem akarsz beszélni róla, és hogy elintéztem.

Ez az, amiért ilyen nagyra értékeltem.

– Jövök neked eggyel.

– Nem jössz nekem semmivel, Anna – mondja halkan.

Nyelek egyet.

– Oké, akkor. Talán tudnánk…

Félbeszakít. Mit akartam egyébként mondani? Talán hogy lóghatnánk együtt valamikor?

Krisztusom.

– Ne nyisd ki az ajtót törölközőben megint, Anna – mondja reszelős hangon. – Néhány férfi meghívásnak veheti.

– De te nem? – kérdezem, képtelen vagyok leállítani magam.

– Higgy nekem, kedves, nem akarod, hogy egy ilyen elcseszetthez legyen közöd – mondja, mielőtt elsétál. Bámulom elvonuló hátát, amíg ki nem kerül a látóteremből.

Azt hiszi, hogy elcseszett?

Nos, ki nem?

Becsukom, bezárom az ajtót, majd belebújok a pólóba és a sortba. Felveszem a múlt éjszakai melltartót, de a bugyit nem, és a konyha felé veszem az irányt, hogy kaját keressek. Egy kopasz fickó van a konyhában – Vinnie, úgy emlékszem ez a neve.

– Hello, Vinnie – mondom, kivéve a tejet a hűtőből.

– Hello – válaszolja, és átcsúsztatja a doboz gabonapelyhet maga elől. – Éhes vagy?

– Éhezem – válaszolom, megragadva egy tálat és kanalat, leülök vele szemben. Kiöntöm a gabonapelyhet, ráöntöm a tejet, aztán egy hatalmas falatnyit kanalazok.

– Mikor volt az utolsó alkalom, hogy ettél? – kérdezi vigyorogva.

– Nagyon vicces – válaszolom egy szemforgatással.

Két nő sétál be a konyhába, csak az arcukra vastagon felkent sminket viselve. Vinnie az arckifejezésemre pillant és felnevet.

– Arra tudnak időt fordítani, hogy annyi sminket tegyenek fel, amennyit nőnek nem szabadna viselnie, de egy ruhát nem tudnak felvenni?

Még jobban nevet.

– Komolyan mondom! Ezért nem szeretek idejönni.

Szegény Lana ki fog sétálni, és sokkot fog kapni.

– Rake akarta, hogy meztelen maradjak – mondja az egyikük nekem. Hamis babahangon beszél, melytől elborzadok. Miért csinálják ezt a nők? Ez nem cuki.

– Nos, akkor jobb, ha pontosan úgy teszel, ahogy mondja – mondom neki szarkasztikussal a hangomban.

– Ó, azt csináljuk – válaszolja a másik, mindketten figyelmen kívül hagyják, vagy félreértik a leereszkedő hangom.

– És tudjuk, hogy milyen csodásan nézünk ki, így miért ne hencegjünk vele?

Én is, és minden nő érezze jól magát a bőrében, nem számít milyen forma, vagy méret, de meztelenül sétálni egy emberekkel teli házban? Nem tudom, mit mondjak.

– Tulajdonképpen érzem, ahogy az IQ-m zuhan, csak attól, hogy a közelükben vagyok – motyogom Vinnie-nek, aki kuncog. Közülük az egyik nő Arrow-val volt? Talán ő volt az, akivel múlt éjjel volt. Körmömet a tenyerembe vájom.

Ne hagyd, hogy hasson rád. Arrow nem a tiéd.

Mondd ezt a hülye szívemnek.

Emlegetve az ördögöt, Arrow sétál be, most frissen zuhanyozva és farmerbe és lenyűgöző fizikumára olvadó szűk, fekete pólóba öltözve.

– Arrow – sivítja a barna, átsétál hozzá, és mellkasához dörgöli a mellét. Arrow rám pillant egy töredékmásodpercre, aztán a nő felé fordul, kezét a vállára teszi.

Lenézek a gabonapelyhemre, megragadom a kanalat, és belapátolok még néhány falatot, olyan hamar ki akarok jutni ebből a pokolból, amilyen hamar csak lehetséges. A napom még rosszabb lesz, amikor Allie sétál be, orrát fenn hordva, mint mindig.

– Anna – dorombolja –, látom, még mindig itt. Milyen kurva szánalmas.

– Értem, miért látod így – válaszolom, kijátszva ismert gyengeségét, a bizonytalanságát. – Mivel olyan közel állok Trackerhöz, meg minden egyéb.

Csúnyán néz rám, és átdobja a haját a vállán.

– Mintha egyáltalán feléd nézne. – Kimerülten sóhajtok.

– Meg lennél lepve.

– Anna – mondja Arrow, hangja figyelmeztetéssel teli.

Mi van? Ő kezdte.

Rásandítok. Most a barnától arrébb áll, engem figyel. Körbepillantok a szobában.

– Nos, ez érdekes volt – mondom, ahogy felállok, és a mosogatóhoz sétálok, elmosom a tálam és a kanalam.

– Miattad tegnap éjjel Tracker ott hagyott engem. Következő alkalommal csinálhatnád csak azt, amit mondanak neked, így nem kellene az emberemnek bébiszittert játszania melletted – vicsorogja Allie.

– Tulajdonképpen Tracker önként jelentkezett, hogy velünk jön, így fejezd be a szád jártatását, Allie – teszi hozzá Arrow, aztán rám néz. – Akartok egy fuvart haza?

– Fogunk egy taxit – mondom neki. Megfordulok, épp mielőtt kisétálnék a szobából. – Ó, és Allie… baszódj meg.

* * *

Lana felébred, vesz egy gyors zuhanyt, mialatt elmegyek megkeresni Rake-et. Kopogok az ajtaján, remélve, hogy egyedül van.

– Igen – kiáltja ki.

– Én vagyok!

– Gyere be, Anna – mondja, így elfordítom az ajtógombot, és bemegyek a szobájába.

– Kérlek, mondd, hogy egyedül vagy – mondom neki csukott szemmel.

Nevet és hozzám vág egy párnát, ami arcon talál.

– Gondolod, hogy behívnálak, ha nem volnék?

Kinyitom a szemem, felveszem a párnát a földről, és visszadobom neki.

– Sosem tudni nálad.

Leülök az ágyára.

– Mesélte neked Arrow, hogy mi történt múlt éjjel?

– Elmesélte. Amit tudni akarok, hogy te miért nem.

– Nem akartam nagy ügyet csinálni belőle. Megtanítottad neki a leckét akkor, Rake. A szart is kiverted belőle, és Arrow kiterítette múlt éjjel. Miközben utáltam ezt tenni, boldog vagyok, hogy rávettél, jelentsem fel, mert nem akartam, hogy ugyanazt megcsinálja egy másik nővel.

– Örülök, hogy Arrow kezelte – válaszolja Rake. – A tesóim mindig gondoskodni fognak rólad, ha én nem vagyok ott.

– Tudom – mondom. – Én is örülök, hogy Arrow ott volt.

– Következő alaklommal, amikor így elmentek szórakozni, szólj előtte.

– Hogy megyünk szórakozni? – kérdezem, figyelve, ahogy kezét a feje mögé teszi.

– Kiöltözve, mint… úgy.

Az ajkamba harapok, hogy visszafojtsak egy vigyort.

– Kiöltözve, mint mi, Rake?

– Krisztusom, Anna – morogja. – Azon a helyen minden férfi titeket figyelt. Szerencsések voltunk, hogy kijutottunk úgy, hogy csak egy fickó kapott ütést.

Ajkaim megrándultak.

– Nem vagy boldog, hogy visszajöttem?

Lágyan pillant rám. Viccként mondtam, de látom, hogy nem úgy vette.

– Több mint boldog vagyok, Anna, hidd ezt el nekem. – Tenyerét a szíve fölé teszi. – Minden helyesnek érződik, tudod? Nyugtalan voltam, amikor elmentél.

És ezért szeretem a bátyámat.

Megköszörülöm a torkomat.

– Kérdezhetek valamit?

– Persze, ki vele.

Elnézek, bámulom az ajtaját.

– Mi történt Baileyvel?

Csendben van.

Visszanézek rá, és furcsa kifejezést látok az arcán.

– Az évekkel ezelőtt volt, Anna.

– Tudom – mondom. – Csak tűnődtem rajta.

– Nem tudom, hol van – mondja. – Miután befejeztük a középiskolát, külön utakra mentünk.

– Szerettél valakit Bailey után? – kérdezem tőle.

– Egy csomó nőt szerettem – mondja pimasz vigyorral.

A szemem forgatom.

– Nem úgy. Úgy értem szerelemmel.

Megrázza a fejét. – Miért ez a sok kérdés?

– Csak olyasmi, amit egy ideje meg akartam kérdezni tőled – mondom, szégyenlősen vállat vonva.

– Ez a múlt, Anna – mondja, hangja alig egy suttogás. – Többé nem számít.

Azt gondoltam, hogy számított, de nem akartam tovább nyomulni.

– Lana zuhanyozik, és fogunk egy taxit hazafelé.

– Mindkettőtöket hazaviszlek – mondja megfellebbezhetetlen hangon.

– Főnökösködő.

– Gondoltam, szerezhetnénk valami ebédet vagy valamit az úton – mondja.

– Sushi? – kérdezem felvidulva.

– Nem – válaszolja nevetve. – Határozottan nem. Mit szólsz ahhoz, hogy szerzünk valami sushit neked, aztán elmegyünk egy másik étterembe, ahol kapok egy tisztességes ebédet?

Levegő után kapok.

– Kompromisszumot kötöttél? Nem tudom elhinni!

– Ne szokj hozzá, hugi – mondja, felvesz egy másik párnát és hozzám vágja, ezúttal elkapom a kezemmel.

– Érett viselkedés, Rake!

Hallom Lanát, hogy a nevemen szólít és felállok.

– Ó, a francba – motyogom. Az ok, amiért elsősorban idejöttem az az volt, hogy szerezzek némi ruhát Lanának kölcsönbe.

Szegénynek egy törölközőben kell várnia, ahogy én tettem korábban, ma reggel. Rake kiszáll az ágyból, és előhúz egy pólót és egy bokszert.

– Úgy tűnik, először hazaviszünk titeket, hogy felöltözzetek, mielőtt elmegyünk ebédelni.

– Vagy – mondom – mehetünk autós étterembe, aztán a lakásomra, és ott megtömjük a fejünket.

– Szeretem, ahogy gondolkodsz, Anna.

– Örülök, hogy elismered – mondom, elvéve a ruhákat és az ajtó felé sétálva.

– Köszi, bátyó.

– Bármikor, hugi.