15. Fejezet

15. Fejezet

ANNA

Fordította: Red Ruby

Faye sétál vissza a bárból két röviditallal a kezében. Sin a saroknál áll, figyeli a nőjét, éhes kifejezéssel az arcán. Ők ketten egy csodálatos pár, erősek és annyira szerelmesek. Töltöttem egy kis időt a lányukkal is most este, és Clover egy kincs. Ő egy derűs, szellemes ötéves, és meg tudtam mondani, hogy abszolút ragyogó szépség lesz, amikor idősebb lesz. Még azt is elmondta nekem, hogyan szokott Arrow bácsikája epres cukorkát csempészni neki.

Körbepillantok a Knox’s Tavern-ben egyszer, aztán Faye-re nézek, ahogy átad nekem egy rövides poharat. Ez nem pontosan az, ahogy elképzeltem,ahogy az éjszaka zajlik, de tettettem, hogy nincs minden mozdulatunk górcső alá véve, és próbálom élvezni az italokat.

– Imádom ezt a számot! – kiáltja Faye egy túlzó őrlő mozdulatot téve, amitől nevetek. A táncparkettre rángat és nem sokkal később az embere ott van, megragadja őt a csípőjénél, és úgy néz rá, mint aki meg akarja dugni ott helyben a táncparketten. Visszaindulok a bárhoz, harmadik keréknek érezve magam, és leülök Reid elé.

– Mikor húzod vissza a segged a munkába? – kérdezi.

– Miért? – válaszolom. – Hiányolsz?

Vigyorog és egy újabb rövidet tölt nekem. – Csak nem akarom, hogy bárki mást be kelljen tanítanom.

A szemem forgatom. – Te szeretsz engem. Valld be, Reid Knox, vagány MMA harcos. Te szeereeeccc engem.

Visszahúzza a rövidet. – Meggondolva, talán elég volt neked.

Közelebb hajolok. – Van egy kérdésem. Mit tudsz arról a Talon fickóról?

Reid úgy tűnik, mindenkiről mindent tud.

Felemelkedik a szemöldöke. – Talon?

– Wild Men Talon – magyarázom el bővebben.

Reid egy feszült másodpercig tanulmányoz engem. – Tudom, hogy senki sem fog örülni, hogy kérdezősködsz róla.

Vállat vonok. – Kíváncsi vagyok. Ő nem volt rossz srác – tudod, az emberrablástól eltekintve.

Reid megdörgöli az arcát. – Olyan boldog vagyok, hogy nem az én húgom vagy.

Levegő után kapok. – Miért mondogatja ezt mindenki?

– Talán, mert egy bajkeverő vagy – javasolja.

Biggyesztem az ajkam. – Hol van Ryan? Ő kedvesebb.

Kuncog ezen. – Ez a házassági évfordulója, így elment elkényeztetni a feleségét. Hogy van Arrow?

Összehúzom a szemeim. – Mi van Arrow-val?

Nem válaszol, csak vet rám egy Milyen hülyének nézel engem? pillantást.

– Mindenki tudja? – morgom.

– Mindenki, kivéve Rake-et.

Oké, ettől totálisan szarul érzem magam. Nem akarom, hogy Rake kivételével mindenki tudja. Rake-nek kellene az elsőnek lennie, aki tudja. Bár Arrow és én nem igazán tettünk semmit hivatalosan, és nem fogunk, amíg Rake nem tudja, de ettől még helytelennek érződik, és nem tetszik. Arrow jobban teszi, ha beszél Rake-kel ma este. Nyilván a sztripperekbékésebb hangulatba fogják hozni. Arrow-nak vennie kellene neki egy öltáncot, vagy valamit.

– Semmi sem folyik köztünk… még – térek ki.

– Jobban teszed, ha visszatérsz holnap este – mondja Reid témát váltva, amit értékelek.

– Itt leszek – mondom neki. – Igazából szeretek ezen a helyen dolgozni.

– Nos, akkor szerencsés vagyok – mondja vigyorogva, aztán elsétál, hogy kiszolgáljon egy vevőt. Amikor valaki karjait körém fonja hátulról, ösztönösen a gyomrába könyökölök.

– Aucs – mondja Tracker, felemeli a pólóját és átdörgöli a kezét egy lenyűgöző szett hasizmon.

– Mintha fájna – mondom. – Csak mutogatni akarod a szexi hasizmaidat.

Mosolyog és kiteszi a kezét. – Jó, ha értékelnek. Akarsz táncolni?

A kezem nyújtom neki – Mutasd az utat.

Belépünk a táncparkettre és Tracker azonnal magához húz. Felvonom a szemöldököm határainak nyilvánvaló hiányára, de ő csak egy fiús vigyort villant rám és táncolni kezd.

– Hol van a házisárkány? – kérdezem a fülébe, így csak ő hall engem.

Rosszallóan int a levegőben kezével. – Leszarom.

Megrázom a fejem és vele szinkronban mozogni kezdek a zenére. Kiderül, hogy Tracker jó táncos. Lökve és őrölve mozgatja a csípőjét, amitől pontosan értem, hogy Lana mit lát benne.

Szent isten, ő egy szexbomba.

Egyik percben Trackernek préselődöm, a következőben elhúznak a testétől és Arrow mögé vagyok lökve. Hallom, hogy Arrow dühösen mond valamit Trackernek, egy csomó káromkodást hozzátéve, aztán a csuklómnál fogva kivonszol a bárból.

– Mi a fene történt? – kérdezem, amikor a motorjánál állunk, felemelem a kezem és megérintem duzzadt arcát.

Elmozdítja az arcát. – Mialatt én a bátyáddal vagyok, próbálom kurvára a legjobbat adni, hogy együtt legyünk anélkül, hogy elvesztetnénk őt, te itt vagy hozzápréselődve egy másik testvéremhez?

Oké, dühös.

És bár ez egy ártatlan tánc volt, igaza van.

Mellkasa fel-le hullámzik, és a pillantástól, amit vet rámmeg akarok hunyászkodni.

Bocsánatot kell kérnem.

– Arrow…

– Jobb, ha megéred mindezt a szarságot, Anna – mondja összeszorított fogakon keresztül. – Mary sosem lett volna…

Zihálásom megállítja őt mondat közben. Kurvára nem hiszem el, hogy ezt mondta. Csak nem hiszem el.

– Nos, sajnos Arrow, Mary nincs itt. – csattanok fel, mellkasom összeszorul. – De én igen. Egyedül ültem és Tracker táncolni hívott. Mint egy barát, szóval nem untam halálra magam. Te vagy az egyetlen, aki érdekel, bár általában egy farok vagy! Tudod én soha nem is gondolnék arra, hogy rajtad kívül mással legyek Kurvára megőrülök érted!

Hangulata azonnal megváltozik, a levegő könnyebbé válik körülöttünk. – Anna, én…

Feltartom a kezem. – Meg fogom próbálni és élvezni az éjszaka hátralévő részét.

– Elmondtam Rake-nek – mondja. – Nem volt boldog. Valójában kurvára dühös volt. Lehet, hogy úton van ide, hogy magával vigyen.

Fejem visszaesik a nyakamon. – Haza tudnál csak vinni,kérlek? Vagy hívjak egy taxit?

Bólint, megdörgöli a nyaka hátulját. – Nem hívsz egy kurva taxit, Anna. Tudsz kapaszkodni, vagy túl sokat ittál?

– Jól vagyok – mondom neki, csöndben maradok, ahogy felteszi rám a sisakot és felsegít a motorjára.

Mary sosem lett volna…

Minden ide vezet, ugye?

Én nem vagyok Mary – sosem leszek Mary. Ő elment és én itt vagyok.

Csak remélem, hogy megérti ezt, mielőtt túl késő lesz.

* * *

Arrow nem visz haza.

Visszavisz a klubházba, ahol figyelmen kívül hagyom, lezuhanyozom és bebújok az ágyba. Az ágy előtt áll, figyel, mialatt próbálok úgy tenni, mintha nem lenne ott.

– Nem úgy értettem – mondja a csöndbe. – Nem kellett volna ezt mondanom. Úgy értem, elszúrtam, hogy összehasonlítottalak kettőtöket, tudom. Csak kicsúszott.

Alvást színlelek, és néhány pillanat múlva elhagyja a szobát.

Amikor következő reggel felébredek, rájövök, hogy Arrow nem jött vissza a szobámba, és bizonyos okokból ez bosszant. Miután felöltözöm, besétálok a konyhába és ott látom Arrow és Rake-et szemtől szembe állni.

– Rake?

Felém pördül. – Anna, mi a franc?

Összehúzódom. – Beszélhetnénk egyedül, kérlek?

– Később beszélünk – mondja Arrow-ra bámulva, aki egy kicsit magasabb nála, és erősebb felépítésű, de Rake szívós. Ahogy nekem, neki sem volt választása, hogy az legyen. – Arrow és én elrendezünk némi szarságot a ringben, ugye?

Arrow bólint, de nem tűnik boldognak tőle, ahogy Rake.

Sin viharzik be a konyhába Faye-jel a sarkában, rosszalló tekintetet vet rám, aztán azt parancsolja: Templom, most!

Nagyszerű.

Mindenki, akinek pénisze van, eltűnik a csak klubtagoknak fenntartott szobában, mialatt a nők ott állnak kíváncsi kifejezéssel az arcukon. Akkor egyik a másik után megfordul és rám bámul.

Tehetetlennek érezve magam vállat vonok.

Faye és én leülünk a kanapéra, várjuk, hogy meglássuk, mi történik legközelebb.

– Mi történt? – suttogom.

– Arrow elmondta Rake-nek múlt éjjel. Rake nem vette túl jól. És azt hiszem a férjem csak nagyon dühös, hogy két klubtagja közé kerültem.

Faye nem zavartatja magát azzal, hogy tagadja.

Látom, hogy az alsó ajkába harap. – Mi az?

– Semmi, csak… Ez annyira nem jellemző Arrow-ra. És olyan… dögös.

Összeszorítom az ajkaimat. – Komolyan?

Vigyorog. – Mi az? Még nő vagyok, végül is.

A szemem forgatom rá, újra Arrow-ra összpontosítok. Még mindig dühös vagy rá a Mary dolog miatt, de ez az az idő, amikor a háta mögé kell állnom. Ott bent kéne lennem vele, együtt vagyunk ebben benne.

Egy órának érződik, de valójában tizenöt perccel később a férfiak kisétálnak. Arrow és Rake egyenesen azonnal hozzám jönnek, és nagyot nyelek az kifejezéstől az arcukon.

Mindketten kurvára nem boldogok.

– Anna – mondják egyszerre. Felállok, egyikről a másikra nézek.

– Igen?

Sin sétál mögéjük és lebámul rám. – Te okoztad ezt, úgyhogy figyelni fogod.

Tátogok. – Én okoztam ezt? Mi a franc, nem vagyunk a középkorban! Amit csinálok, és akivel csinálom az én dolgom, és csak az enyém.

Arrow lehajol és a fülembe suttog. – Nyugodj le, Anna. Rake és én kiharcoljuk ezt. Szükségem van rá, hogy összekapd magad most azonnal. Meg tudod tenni?

Bólintok, aztán Rake-hez fordulok, aki most még dühösebbnek tűnik.

Nagyszerű.

Karomat a bátyám vállára teszem és a legjobb kiskutya-pillantásomat vetem rá, ami általában működik nála.

Semmi.

Vaó, tényleg dühös.

– Sajnálom Rake. Nem akarlak megbántani, de úgy tűnik, nem tudom elfelejteni a rohadékot.

Rám néz, aztán sóhajt. – Jobbat akartam neked, Anna

Nagyot nyelek a szemeiben lévő csalódottság miatt. – Azt akartad, hogy itt legyek veled, ebben az életstílusban. Kérlek ne légy rám mérges most, hogy eldöntöttem a része leszek.

– Basszus – átkozódik, aztán megpuszil a homlokomon. – Megbánt téged, és én megölöm. Lassan.

– Szóval nem fogtok harcolni? – kérdezem, hallani a reményt a hangomban.

Rake lassan elmosolyodik. Egy ördögi csillanás a szemében borzongást küld végig a gerincemen.

– Francot nem, szükségem van rá. – Lenéz rám. – És maradj ki belőle, Anna. Te akartál egy motoros nője lenni – most ülj itt, harapj a nyelvedbe és hagyd, hogy elvegyem, amivel tartozik.

Szemem elkerekedik. Rake sosem beszélt így velem egész életemben. Ellépek tőle, nem a bátyámra nézek, hanem Rake-re, a klubtagra. Arrow hátulról a derekam köré fonja karjait és megpördít. Akkor, mindenki figyelme mellett szája birtoklóan az enyémre telepszik.

Lényeg kiemelve.

Én az övé és ő az enyém.

És most mindenki tudja ezt.