10. - 11. Fejezet

  

10. Fejezet

ANNA

                                                                                                    Fordította: Suzy

Arrow a klubház játékszobájában járkál, csalódottan futtatja végig a kezét a haján.

–Ott kellene lennem velük.

– Miért nem vagy? – kérdezem felemelve a dákót az asztalról, miután lőttem vele.

– Nem hagyom, hogy a történelem megismételje magát – mondja kötekedve.

Leküld egy kis whiskyt. Majdnem azt mondom neki, hogy ha valami történne most, túl részeg lenne ahhoz, hogy bármit is csináljon.

Ehelyett a nyelvembe harapok.

Blade, az egyik jelölt sétál be és suttog valamit Arrow-nak, aki bólint. Nem igazán beszéltem még egyik jelölttel sem a három közül, és nem úgy tűnik, hogy nagyon buzgólkodnának, hogy megismerjenek engem.

– Hello, Blade! – mondom, próbálok barátságos lenni.

Blade gyorsan Arrow-ra néz, mielőtt bólint felém.- Anna.

– Nincs valami dolgod? – néz rá összehúzott szemmel.

Komoran nézek Arrow-ra és megszólalok, amint Blade elhagyja a szobát.

– Nem kell ilyen durvának lenned!

A válasz az, hogy iszik még egy kicsit.

Jill és Allie sétál be az italaikkal a kezükben, odaállnak Arrow két oldalára. Nem veszem le a szememet Allie-ről, akin látszik, hogy kicsit be van csípve. De amikor Arrow mellkasára teszi a kezét, elegem lesz. Ránézek Arrow-ra, és hozzá beszélek.

– Azonnal vedd le annak a kurvának a kezét a mellkasodról, Arrow, mielőtt eltöröm!

Lenéz, mintha csak most venné észre, hogy Allie hozzáér, aztán gyorsan lerázza magáról a kezét.

– Faszom – morogja. – Ha azt hiszed, ha valaha is hozzáérnék egy testvér nőjéhez, akkorkurvára nem ismersz egyáltalán. Most kifelé innen! – ránéz Jillre és egy gúnyos, fitymáló mosolyra húzódik a szája. – Mindketten!

Nagyot nyelek, ahogy kimennek, aztán előrelépek, hogy eltűnjek.

– Maradj! – parancsolja, még csak rám sem néz.

Azt akarja, hogy maradjak, így és ilyen hangnemben kérve engem?

Rennndbennn.

Elviharzok mellette, be a szobámba. Az ajtót zárom épp, amikor benyomakodik.

– Nem tudod, hogyan értsd, és mire figyelj, ugye?

– Pontosan jól értem, köszönöm. Csak nem értem, miért kellene figyelnem rád. Most elmegyek zuhanyozni és aztán az ágyba, szóval kedvesen megkérlek téged, hogy húzz el.

Rám pislog, aztán látom, hogy az ajka megrándul.

Ez még jobban felidegesít.

– Nem igazán értem, mi olyan vicces – mondom, leülök az ágyra és felnézek rá. Ahelyett, hogy kiviharzana a szobából, ahogy reméltem, leül a padlóra a lábaimnál. – És minden nővel így beszélsz?

Még csak nem is kedveltem Allie-t vagy Jillt, de akkor is.

– A legtöbb nő nem beszél vissza nekem. Szerintem szórakoztató, hogy te megteszed minden alkalommal – válaszolja, egy kis szünetet tart, majd folytatja. – És sosem beszélnék hozzád így, Anna, szóval nem, nem beszélek így minden nővel.

Hátrahajtja a fejét a matracra és nem tehetek róla, de hagyom, hogy a kezem odanyúljon és érezzem a haját. A koponyáját masszírozom, és amikor felnyög, az ujjaimat továbbra is a vastag, selymes hajában tartom.

– Olyan jó érzés – mondja csendesen egy elégedett sóhaj kíséretében. – Mi van benned?

– Én is feltehetném ugyanezt a kérdést – motyogom, folytatva a tevékenységemet. – Meddig vagyok ideragadva veled?

– Nem vagyok olyan rossz – mondja, kinyújtja a kezét, és lazán megpihenteti a combomon.

A testem bizsereg erre az egyszerű érintésre, és egyszerre akarom azt, hogy feljebb nyúljon a kezével, meg azt, hogy mégse.

– Olyan jó sem vagy – mondom visszaemlékezve a korábbi beszélgetésünkre.

– Nem, szerintem sem. Bár ma este az leszek.

Ötletem sincs, miről beszél, de amikor felkel és felemeli a takarómat, becsusszan a lepedőim alá, a szemeim elkerekednek.

– Nem alhatsz itt.

Figyelmen kívül hagy, próbálja kényelembe helyezni magát. Amikor felül és leveszi magáról a pólóját, összefut a nyál a számban, és úgy döntök, hogy talán itt aludhat. A teste tökéletesen faragott és markáns, és felvillan a kockás hasa, mielőtt visszahajtja a lepedőt, hogy eltakarja magát. Érzem, hogy a mellbimbóim megkeményednek, képtelen vagyok kiűzni a fejemből a látványt.

Szent szar, szép példány.

– Aludni is fogsz, vagy egész éjjel ott állsz majd tátott szájjal? Ha így maradsz, talán olyan ötleteim támadnak, amitől mindketten bajba kerülhetünk – mondja rekedtes hangon.

Ez a szexi hangja? Mert ebbe bele tudnék egyezni. A fürdőbe megyek, lezuhanyozok és megmosom a fogam, aztán felveszem a pizsamámat. Amikor visszasétálok a szobába, Arrow még ébren van és engem figyel. Tényleg mellette fogok aludni? A lábaim az ágy másik oldalára visznek. Felemelem a takarót és mellé csúszom.

Szerintem ez egy igen.

– A lábaid kibaszottul hidegek – panaszkodik, de közelebb húz magához, a biztonságos karjai közé.

Hogy fogok aludni, ha így hozzá leszek préselődve? Az egész teste kőkemény, acél a lágyságommal szemben. Védve érzem magam. Elnyelve a nagy teste által, az erejével körülölelve.

Ugyanakkor jobban be vagyok gerjedve, mint amennyire egyáltalán emlékszem az érzésre.

– Arrow? – suttogom.

– Aludj! – válaszolja, megpuszilja a tarkómat.

Ez egyszer, azt teszem, amit mond.

******

A meleg és a biztonság érzésével ébredek. Amikor kinyitom a szemem, az első, amit meglátok, az két álmos, mosolygó, barna szem, amik engem néznek.

Majdnem sikoltok, gyorsan felemelem a fejem.

– Arrow, mi a franc?

Vigyorog.

– Olyan aranyosan nézel ki, amikor alszol. És a kis horkoló hangok, amiket kiadsz magadból.

– Én nem horkolok! – válaszolom felháborodva, elhúzódok tőle az ágyban.

Látom, hogy már zuhanyozott; a haja nedves és érzem a belőle áradó tiszta illatot.

Visszahúz, egyenesen a testéhez.

– De igen.

– De nem.

– Édesem – mondja mosolyogva. – De igen.

– Bizonyítsd! – követelem önelégülten.

A szemeim elkerekednek a rettenettől, ahogy azt mondja – Oké – és elveszi a telefonját az éjjeli szekrényről.

– Mondd, hogy nem tetted! – hörgöm, elfordulok, és a párnámba temetem az arcom.

De megtette.

Lágy, horkoló hangot hallok a telefonból.

Oldalra fordítom a fejemet, hogy ránézzek, a legmocskosabb arckifejezésemmel, amit el tudok képzelni.

– Most átléptél egy határt!

–Nem akartam megmutatni senkinek – nevet fel.

– Nem ez a lényeg –csikorgom, próbálom elrejteni a zavaromat.

Ki akarja igazán hallani magát, ahogy horkol?

Kizárt, hogy cuki legyen ez a szar.

Valaki öljön meg, kérem, most!

– Ez a lényeg. Bízhatsz bennem; csak egy kicsit bosszantani akartalak. Látod, ki is törlöm – mondja, képtelen elrejteni egy vigyort.

Ki akarom venni a telefont a kezéből, hogy magam töröljem ki, de ehelyett alatta végzem. Mielőtt rájövök, mire készül, mielőtt a következményekre gondolhatnék, a szája az enyémen van, határozottan és követelőzően.

És tökéletesen.

Jobb, mint amit elképzeltem, és hidd el, sokszor elképzeltem.

Az ajkai teltek és puhák, és pontosan tudja, hogyan használja a nyelvét, ahogy megnyalja az enyémet, kóstolgatva. Finom íze van, mint az epres cukorkának.

Ez nem csak egy csók, ez a csók.

És én elveszem benne.

A karjaimat a nyaka köré fonom, ahogy mindenemet beleadom a csókba, szavak nélkül mutatom meg neki, mennyire akarom őt.

Hozzám dörgöli a medencéjét, és érzem a keménységét, érzem a farka méretét, amiről Faye mesélt.

Hatalmas.

És nagyon kemény.

Felemelem a csípőmet, több súrlódást akarok. Arrow hirtelen felemeli a fejét, elhúzza a száját, figyelmen kívül hagyja a tiltakozó hangomat. Lenéz rám, a gyengéd, elnehezült, lapos pillantással figyel engem. Nyel egyet, a torka mozog, ahogy a tekintetét leszegi az ajkaimra. Megnyalja a sajátját, mintha még több kóstolót akarna.

Halk, nyöszörgő hangot hallatok és megragadom a szakállát, azt akarom, hogy visszatérjen hozzám.

Többet akarok abból, amit már adott nekem. Tudtam, hogy többet képes adni és én akartam azt. Akartam mindent, amit felkínált. Ebben a pillanatban semmi más nem számított.

– Édes Anna – motyogja, a szemei még mindig az ajkaimon.

– Arrow…

– Tudom – mondja, a szót mintha a torka mélyéből préselné. – A francba, nem kellett volna megcsókolnom téged. Önző voltam, egy újabb kóstolót akartam.

Csak egy kóstolót? Ezt az jelenti, hogy többé nem fog előfordulni? Ez nem tetszik nekem. Egy cseppet sem. Azt hiszi magáról, hogy önző, de én azt akarom, hogy az legyen. Rá akarok kiabálni.

Légy önző.

Légy önző!

Nem érdekel. Számomra az az önző dolog, hogy távol tartja magát tőlem, különösen ez után a csók után.

– Arrow…

– Bassza meg!

Igen, kérlek!

Ekkor gyengéden eltol magától, és ez nem tetszik. A mutatóujjával megérinti az arcomat, olyan gyengéd az érintés, hogy libabőrös leszek. Zihál, az ujja most már az államon mozog. Aztán elrántja a kezét és kiugrik az ágyból, megáll mellette és engem bámul, határozatlanság van az arcára írva.

A magam részéről zavart vagyok. Hogy érezhette azt, amit épp csináltam, és nem akar belőle többet? Miért húzódik el tőlem? Nem vagyok szakértő a szerelemben, de nem hiszem, hogy ez a fajta kapcsolat mindennapos dolog. Én még sosem tapasztaltam ezelőtt, viszont Arrow idősebb nálam, és már volt szerelmes ezelőtt. Tudtam, hogy nem szerelmes belém, de biztosan érzett legalább vágyat.

Ökölbe szorítja a kezét az oldalánál.

Aztán látom őt, szinte, mint egy lassított felvételen, ahogy kisétál a szobámból, bezárja az ajtót maga mögött.

Úgy érzem, vagy egy órán át bámulom az ajtót. Fájdalmat, magányt és szexuális frusztrációt érzek, nem egy jó kombináció. Miért érzek egyre mélyebben iránta, ha tudom, hogy mindig így fog végződni? Mindketten tudjuk, hogy semmi sem történhet, mégis miért játsszuk ezt a játékot? Úgy néz ki, mintha mindig összejönnénk, amikor valamelyikünknek gyenge pillanata van, de aztán szétválunk, amint a pillanat elmúlik. Ez nem azt jelenti, hogy ilyennek kell lennie egy kapcsolatnak, de nem is erre van szükségünk, ugye?

Hosszasan lezuhanyozom, figyelmen kívül hagyom a szűkölködő testem. Ha orgazmust okoznék magamnak, az nem lenne annyira kielégítő, mintha Arrow csinálná, szóval bármennyire is csábító, hogy hagyjam az ujjaimat elkalandozni, nem teszem. Ehelyett megmosom a fogam és elkészülök a napra, miközben végig Arrow enyémen lévő ajkaira gondolok. Hogy tudott csak így kisétálni? Tudom, hogy én képtelen lettem volna rá, különösen olyan könnyen, ahogy ő. Nem akar annyira engem, mint ahogy én őt?

A düh táplálja a következő döntésemet.

A szobámat elhagyva Arrow keresésére indulok. Magyarázatra van szükségem, nekem kell… valami. Akár benne vagyunk, akár nem. Nem tudom ezt folytatni tovább. Megállok az ajtajánál és felemelem a kezem, hogy bekopogjak, de az ajtó kinyílik, mielőtt a bütykeim megérinthetnék a fát.

Jill sétál ki elégedett vigyorral az arcán.

Elakad a lélegzetem és próbálok nem orra esni.

– Lehet, hogy kissé fáradt – suttogja, hogy csak én hallhassam.

Mögé nézek és látom, ahogy Arrow sétál ki fürdőből olyan meztelenül, mint a születése napján. Ezúttal a gyönyörű teste semmit sem jelent számomra.

Csupán tiszta fájdalmat és haragot érzek.

Hogy. Merte. Ezt.

Úgy nézek rá, hogy pontosan értse, mit gondolok most. Hagyom, hogy a szemeimből szivárogjon a fájdalom, egy pillanatra leengedem a pajzsomat, hogy érezze, amit én érzek.

Az arca megrándul.

– Anna – mondja, kinyújtja a kezét felém.

De én végeztem.

Elsétálok valami elterelést keresve. Amikor nem találok semmit, dühösebb leszek.

Amikor Arrow nem jön utánam, úgy döntök, hogy erre a hülyeségre nekem nincs szükségem. Nem kell itt ragadnom a klubban, ami nem az enyém, olyan emberekkel, akik csak azért törődnek velem, mert a bátyám az, aki.

Nincs szükségem rá.

És az kurva biztos, hogy nem tartozom ide.

Kisétálok, és amikor nem látok senkit, elvigyorodok önelégülten magamban. Biztosan még alszik mindenki – persze Jillt kivéve. Ki tudta, hogy a kurvák ilyen korán kelők?

A tekintetemet a kijáratra szegezve fürgén sétálok, amíg elérem a kerítést. Odafigyelve arra, hogy lezárjon, mielőtt elmegyek, így senki más juthat be, kislisszolok egyenesen a szabadságba. Semmilyen módon sem szeretnék veszélyeztetni senkit, és nem szeretném a biztonságukat sem kockáztatni. De részemről végeztem.

V.É. G. E.

Felsétálok az úton, amíg el nem érem a főutat. Kiveszem a telefonomat a farmeromból, és felhívom Lanát.

– Megszöktem és szükségem van valakire, aki felvesz – mondom a telefonba.

Üzentem Lanának, és naprakészen tartottam mindenről, a zárlatról, Arrow-ról és arról, hogy miért veszett nyomom. Szóval tudja, hogy hol vagyok, és miért vagyok ott.

Egy kis szünet van a másik oldalon, mielőtt megszólal.

– Írd meg az utca nevét, ahol vagy!

– Oké, szia!

Leteszem és beírom az utca nevét, aztán megnyomom a KÜLDÉST. A telefonnal a kezemben belenézek a napba. Ez egy szép nap, és a szabadság még sosem volt édesebb.

Kinek kell Arrow?

Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt minden elsötétült.

11. Fejezet

Fordította: Red Ruby

ANNA

– Zavarodottanébredek, testem egy puha matracon pihen, a csuklóm össze vannak kötve a fejem fölött.

Hol vagyok?

A szemem rebegve kinyílik, és a mennyezetre bámulok, hirtelen összezavarodva. Mi történt?

Egy férfi köszörüli meg a torkát és a testem megmerevedik, a szívem zakatolni kezd a félelemtől. Lassan a szoba távolabbi sarka felé nézek, az ott álló férfira, aki fesztelenül dől a falnak. Sosem láttam őt korábban életemben, és fogalmam sincs, mit akar most tőlem, de tudom, hogy nagy szarban vagyok.

Miért csináltam ilyen hülyeséget? Az Arrow-helyzet szórakozik a fejemmel és a józan eszemmel, és nekem most annyi.

Szép munka, Anna.

– Jó reggel, napsugár – mondja a férfi egy vigyorral.

Kinyitom a szám, hogy visítsak, de gyorsabb, mint a villám és máris rajtam van, befogva a száma kezével. – Nem foglak bántani, oké?

Bólintok.

Nem ezt mondják mindig? Hogyan játsszam ki őt? Nem tudom. Okosnak kell lennem ebben a helyzetben, mert tudom, hogy egy rossz lépés halálos következményekhez vezethet.

Például, hogy holtan végzem.

– Igen, a tét elég magas.

Elveszi a kezét.

– Nem foglak bántani, ígérem – győzköd.

Igaz, mintha el kellene hinnem neki.

– A dudor a fejemen mást mond – csikorgom, megnyalva az alsó ajkamat. A szám száraz és olyan érzés, mintha hosszú ideje nem ittam volna egy csepp vizet sem. – Ki vagy te? És mit akarsz tőlem?

Áll ott, tanulmányozva engem. – A Wind Dragons küldött egy szállítmányt fel északra, amit megpróbáltunk elcsípni.Az embereim közül kettőt elfogtak. Te kedvesem, te vagy minden, amire szükségem van, hogy biztosítsam, az embereim élve kerüljenek ki onnan.

Megharapom az arcom belsejét. Hogyan értette, hogy én vagyok minden, amire szüksége van? El fog cserélni – vagy csinál velem valamit?

– Mit szándékozol csinálni velem? – kérdezem halkan, alsó ajkam enyhén remeg.

Oldalra dönti a fejét, intenzív kifejezéssel az arcán figyel engem. – Nem fogsz megsérülni Anna, amíg meghallgatod, amit mondanom kell.

Megfontolom, amit mondott nekem. Rake elvitt két embert? Mit csinál velük? Móresre tanítja őket, amiért beleavatkoznak a dolgaiba? Sosem játszott szépen másokkal.

– Mi van a szállítmányban? – kérdezem halkan, meg akarok tanulni mindent a klubról, amiről semmit nem tudok. Azonban azonnal megbánom a szavakat, amint elhagyják a számat. Igazán nincs szükség rá, hogy feldühítsem ezt az embert épp most, olyan kérdéseketfeltéve, amikre nincs jogom tudni a választ.

De szerencsémre a férfi csak vigyorog, szeme csordultig van jókedvvel. – Semmi, ami miatt a kis fejednek aggódnia kellene.

A vidámsága miatt hagyják el a következő szavak a számat. – Leereszkedő rohadék – motyogom, arckifejezésemmel megmutatva neki neheztelésemet. – Tudod, nem nézel ki egy emberrabló, bántalmazó pöcsnek.

Igazából jóképű volt. Magas, vékony, és tetoválásokkal borított, kócos fehérszőke hajjal és kristályzöld szemekkel.

Morog. – Nem én csináltam az emberrablást, és mondtam nekik, hogy ne bántsanak téged, szóval bocsánat azért.

Őszintének hangzik, mégis valami nem klappol. Miért nem akar bántani engem? Csak mert nő vagyok? Nem gondolom, hogy ez számítana, figyelembe véve, hogy nem volt gondjuk azzal, hogy meglőjék Maryt.

– Wild Men MC, igaz? – kérdezem, kockázatot vállalva. Nem visel mellényt, csak sötét farmert és egy felhajtott ujjú fehér inget.

Bólint, szemei elsötétülnek. – Látom, a hírnevünk megelőz minket.

Ahogy mondja, attól úgy hangzik, mintha ez nem lenne egy igazán jó dolog, és igaza van.

– Ha eloldozlak, gondot fogsz okozni? – kérdezi összekötözött kezeimet bámulva. – Vannak más férfiak is a házban és az épület körül, és biztosíthatlak, egyikük sem olyan kedves, mint én vagyok.

– Jó leszek – válaszolom. – Csak kikötnél? A kötelek belevágnak a csuklómba.

Gyorsan feláll és elvágja a köteleket. Fontolgatom, hogy tökön rúgom és elfutok, de először meg kell vizsgálnom a helyzetet. Ha vannak kint emberek, esély sincs rá, hogy kijussak. Arról sincs fogalmam, hogy merre van a kijárat. Úgy döntök, kivárom az időmet és kipuhatolom a helyzetet, mielőtt megöletném magam. – Kaphatok egy kis vizet, kérlek?

Bólint és elhagyja a szobát, egy perc múlva visszatér egy üveg vízzel és némi fájdalomcsillapítóval.

– Köszi – mondom elvéve mindkettőt tőle. – Szóval kinek köszönhetem a lehetséges agyrázkódást?

Ajkai megrándulnak. – Az Ranger[1] lenne.

Ezek a férfiak a leghülyébb neveket adják egymásnak.

– És mi a te neved? – kérdezem.

Furcsa kifejezés tűnik fel az arcán, mielőtt válaszol nekem. – Hívj Talonnak[2].

– Akkor Talon.

Oldalra dönti a fejét. – Hisztérikus sikoltozásra, de legalább sírásra számítottam.

– Akkor egy gyengébb nőt kellett volna elrabolnotok.

Próbálok úgy tenni, hogy ne lássa, hogy összecsinálom magam a félelemtől, pedig így van.

Ezen nevet, és a bal oldalon lévő ajtóra mutat. – A fürdőszoba ott van. Ne gondolj arra, hogy valamivel próbálkozol Anna, mert meg fogod bánni.

A levegőben lebegő figyelmeztetéssel elhagyja a szobát, és bezárja maga mögött az ajtót. Ellenőrzöm a fürdőt, semmit sem találok, amit fegyverként használhatnék. Még egy tükör sincs ott, amiből azt gondolom, hogy ez az a szoba, ahol minden foglyukat tartják. Most, hogy Talon elhagyta a szobát, megengedem magamnak, hogy rettegjek. Rake el fog jönni értem, tudom. Csak remélem, hogy hamarosan. A gyomrom korog. Helytelennek tűnik éhesnek lenni egy olyan pillanatban, mint ez, de sajnos nem tudom szabályozni. Visszaülve azágyra, hátam a fejtámlának támasztom és tehetetlennek érzem magam.

Nem szeretem tehetetlennek érezni magam.

Szemem körbejár a szobán, keresve bármit, ami segíthet nekem.

Amikor Talon azt mondja, hogy nem fog bántani, hiszek neki. De ha kísértem a szerencsémet, nem tudom, hogy ez igaz marad-e. Úgy tűnik, mintha egy óra telt volna el, mielőtt Talon besétál egy zacskónyi étellel.

– Gondoltam, talán éhes vagy – mondja kis mosollyal.

Jól gondolja, nem mintha bevallanám.

– Te vagy az elnök? – bukik ki belőlem, tudni akarom, miért ő van itt velem, és nem valaki más.

– Én vagyok az elnökhelyettes – mondja, az alsó ajkára harapva. – Az apám volt az elnök, mielőtt megölték.

– Ó, családi meló, mi? – mondom, nem tudva, hogyan válaszoljak erre. Elveszem a zacskót a kezéből és kinyitom, belekukkantva egy burgert és sült krumplit látok. – Bármi elképzelés, hogy mikor tudok innen elmenni?

Szeme megrebben, arckifejezése elsötétül. – Mondtuk nekik, hogy nálunk vagy; megőrültek, ahogy számítottunk rá. Gondoltam, megizzasztom őket egy kicsit, szóval azt mondtam, hogy holnap találkozok velük, üzletet köthetünk és cserélhetünk.

Elgondolkoztam ezen. – Ez azt jelenti, hogy hosszabb ideig hagyod velük az embereidet a szükségesnél.

Ismét elfoglalja a helyét a falnál, úgy áll, mint akkor, amikor először láttam őt. – Túl fogják élni.

– A klubok mindig a nőiket használják egymás ellen? – Nem tudtam megállni, hogy megkérdezzem. Ez nem olyan világ, amiben élni akartam, mégis rám erőszakolták. Valahogy nem tűnt igazságosnak, hogy engem használtak alkualapnak egy olyan világban, amibe nem tartoztam bele.

Egy izom rángott Talon állkapcsában. – Nem ismered a klubot régóta, ugye?

Megrázom a fejem. – Egyáltalán nem. De hallottam Maryről, a nőről, akit megöltek.

Talon félrenéz, ádámcsutkája fel-le mozog, ahogy nyel. – Az emberek az elnökük utasítása ellenére tették azt. A maguk feje után mentek, és a klubunk szenvedte meg. Apám sosem akarta volna, hogy egy ártatlan nő megsérüljön–ő nem olyan volt –,mégis ezt a terhet most nekünk kell cipelnünk.

– Mi történt a férfiakkal? – kérdezem.

Talon összeszorítja az öklét. – Mind halott. Az apám is meghalt – miattuk. Ha nem ölték volna meg őket, magam tettem volna meg.

– A saját klub testvéreidet? – kérdezem felvonva egyik szemöldököm.

– Elárultak minket – ez minden, amit mond. – Most egyél, biztos éhes vagy.

* * *

Felébredek, és azonnal elborzadtam magamtól, hogy elaludtam. Egyedül vagyok a szobában szerencsére, és úgy tűnik egyedül hagytak. Az ajtóhoz sétálok és megpróbálom kinyitni, de még mindig be van zárva és nem moccan. Persze nem vagyok olyan szerencsés, de legalább senki sem bántott. Használom a mosdót – olyan gyorsan, ahogy csak tudom – aztán visszaülök az ágyra. Mivel semmi más dolgom nincs, a gondolataim száguldanak, különböző forgatókönyvekkel állva elő. Hol van Rake? Remélem, jól van, és nem aggódik túlzottan miattam. Biztosan azt hiszi, hogy Isten tudja, mit csinálnak velem, és csak elképzelni tudom, milyen eszeveszett lehet.

Hol van Arrow? Hogyan reagál most?

Talán megint ágyban van Jill-lel.

Á, ez nem volt hangulatromboló.

Az ajtó nyikorogva kinyílik, és Talon sétál be, őt követi egy másik férfi – egy rémisztő külsejű.

– Megyünk a találkozóra – mondja Talon, kitartva nekem a kezét. Bizonytalanul elfogadom és felnézek a másik férfira.

– Hadd találjam ki, te Ranger vagy? – kérdezem nagyot nyelve. Tiszta bőrbe öltözött nagydarab férfi, ravasz, sötét szemekkel és kakastaréj frizurával.

Nevet rajtam, vállai rázkódnak. – Nem édes szívem, nem Ranger vagyok. Én Slice[3] vagyok.

– Slice – ismétlem, ízlelgetve a nevetséges nevet a nyelvemen. – Nem is akarom tudni, miért hívnak téged így.

– És én nem akarom elmesélni neked – válaszolja simán.

Mindkét oldalamon egy-egy férfival elhagyom a szobát és először vetek pillantást arra, hol tartottak. A Wild Men klubháza különbözik a Wind Dragonsétól. Egyrészt kevésbé otthonos, másrészt kevésbé tiszta. Férfiak ülnek egy asztal körül, isznak és furcsán viselkednek. Tudom, hogy reggel van, bár nem tudom mennyi az idő, de felteszem, fent voltak egész éjszaka.

– No, mi van itt nekünk? – dúdolja az egyik férfi, amitől az összes többi megfordul, hogy rám nézzen.

Nagyszerű.

Talon figyelmen kívül hagyja őket, és a garázsba vezet egy drágának kinéző fekete négykerékhajtásúhoz. Kinyitja az ajtót nekem és vár, hogy becsusszanjak a kocsiba, de habozik, ahogy becsukná az ajtót.

– Anna – mondja halkan, szemei az enyémbe fúródnak. – Ők ott jók hozzád? Rendesen bánnak veled?

Szemöldököm összevonom, csodálkozva, miért aggódik egyáltalán. – Ők jók hozzám.

Egyszer bólint, láthatóan elégedett. – Jó.

Aztán becsukja az ajtót, még jobban összezavarva hagyva engem. Slice beszáll az utasülésre utánam, mert Talon vezet. Az út feszülten telik, a levegő sűrű a két férfi között, nyilvánvalóan felkészülnek, hogy szembe néznek a Wind Dragonsszal szemtől-szembe. Azt gondolták, hogy ez simán fog menni? Vagy aggódtak, hogy valami történhet?

– Hová megyünk? – kérdezem kíváncsian, megtörve a feszült csendet és oda-vissza nézve a két férfi között.

– Egy biztonságos helyre – válaszolja Talon, ujjai megszorítják a kormánykereket. – Ne aggódj, biztonságban leszel a bátyáddal, mielőtt észrevennéd.

– Hogyhogy mindenki ilyen sokat tud rólam? – kérdezem tőle homlokráncolva. Ez egy kissé furcsa. Sok ember kapcsolódott a klubhoz, de úgy tűnik,mintha kinéztek volna engem maguknak. Könnyű célpont voltam? Nem tetszik ennek a hangzása.

– A város egyik legnépszerűbb bárjában dolgozol, és a klub rajtad tartja a szemét, bárhová mész. Mindenki tudja, ki vagy – mondja Slice szárazon. – Nem tudom, miért voltál olyan hülye, hogy egyedül sétálgass. Seggbe rúgnálak, ha az én húgom lennél.

– Nos, szerencsére nem vagyok – csattanok fel. – Nem vagyok klubtag, a saját életemet élem. Dolgozom a bárban, iskolába járok. Én egy kurva tudós vagyok. Nem gondoltam, hogy bárki bármit csinálna velem, mert az egyetlen bűnöm, hogy rokonságban vagyok Rake-kel!

A férfiak elhallgatnak a kirohanásomra, és Talon kényelmetlenül megköszörüli a torkát. – Hallgatnod kellene a bátyádra. Más férfiak talán nem olyan kedvesek, mint én vagyok.

Összehúzom a szememet. – Amit tennem kellene, hogy visszaköltözöm az ország másik felébe és egy békés életet élek távol a basáskodó seggfejektől.

Slice elneveti magát, ami igazán idegesítő hang. – Édes szívem, mindkét klubnak van chaptere⁽¹⁾ ott. Nem léphetsz meg, nem számít, mi van. Ha azt hiszed, hogy a bátyád nem követett figyelemmel, amíg távol éltél, akkor te tényleg egy hülye tudós vagy.

Pislogok. Eszembe sem jutott soha, hogy Rake rajtam tartaná a szemét, mialatt az ország másik felében éltem, de ez olyasminek hangzik, amit ő megtenne.

Megdörgölöm a homlokom. – Elköltözöm valahová messzire. Skócia talán? Mit szólsz Írországhoz? Azt hallottam Galway gyönyörű hely, érdemes meglátogatni az évnek ebben az időszakában.

– Fogd be – parancsolja Slice, ahogy behajtunk a raktárba.

– Ez az a hely? – kérdezem, az ablakhoz tapasztva az arcom, mert ez egy hatalmas, sötét, üres tér a semmi közepén. Tökéletes ilyen ügyletekhez, mint ez.

– Csöndet, Anna – mondja Talon, körbenézve a raktárban. Követem az utasítását és ugyanazt teszem. Hol vannak az emberek? Libabőrös lesz a karom, amíg várom, hogy valami történjék.

Aztán feltűnnek a sötétségből, egyik a másik után.

Először Arrow-t látom, aztán Rake-et. Tracker és Sin lép elő az árnyékból.

Mérgesnek tűnnek.

És úgy értem mérgesnek.

Halálosan.

Tekintetem megpihen Arrow-n, akinek testtartása merev, öklei összeszorítva az oldalainál.

Hirtelen nem tehetek róla, de sajnálom Talont. Miért csak két emberrel jöttek ide? A helyükben én biztosítottam volna, hogy jusson egy emberem mindegyikre velem szemben, de mit tudok én?

A Wind Dragon férfiak az autó felé lépnek, egységesen, bősz haragjuk által egyesítve. Mit kéne tennem? Azt akarják, hogy kiszálljak a kocsiból? Talon és Slice egyszerre mindketten kiszállnak,Slice kinyitja az ajtómat és kihúz engem, közel sem olyan gyengéden, ahogy Talon tette. Vetek rá egy csúnya pillantást, amit nem lát, mivel a fejem fölött bámul át. Aztán megpördülök, és a tekintetem azonnal összekapcsolódik Arrow-éval. Pillantása tetőtől talpig végigpásztáz, talán sérüléseket keres? Szája szorosan összeszorítva, szemei résnyire összehúzva, de éberek. Impozáns, és gyilkolásra kész. Ez olyasmi, amivel talán nem kellene viccelnem, látva, hogy ez olyasvalami, amire kifejezetten képes.

Hol vannak az embereim? – kérdezi Talon, csikorgatva a fogait. – Azt mondtátok, itt lesznek.

Körbenézek, és úgy érzem, itt történik valami.

Mert a két férfi, akiket úgy volt, hogy leszállítanak, nincs itt.

⁽¹⁾  Chapter: Társklub, amely azonban az anyaklubtól- mind gazdasági, mind társasági téren függetlenül működik, akár egy másik országban, vagy városban. Nálunk is így hívják a Motoros Klubok (Motorcycle Club - MC), nincs magyar neve.

---

[1] Ranger: csavargó, járőr

[2] Talon. karom

[3] Slice: jelentése:  szeletel, hasít