14. Fejezet

14. Fejezet

Fordította: Red Ruby

ANNA

– Láttad Trackert? – kérdezi tőlem Allie, bedugva fejét az ajtómon. Mi a francért tőlem kérdezi? Nem vagyok Tracker felügyelője. Nem értem Allie-t. Vagy csak egy szar alak? Vagy egy nő, aki a védőfalai mögé bújik, ami az ő esetében a szemétkedés és általános kellemetlenkedés?

–  Nem – válaszolom. –  Nem láttam őt egész nap.

Talán rejtőzködik előle. Én ezt tenném.

Bosszús hangot ad, és dobbant a lábával. – Annyira elegem van ebből a szarságból!

– Miért nem hívod csak fel? – mormolom, lebámulva a tankönyvemre azt kívánva, Allie bárcsak spontán elégne. – És mi a frászért vagy a szobámban?

– Nem veszi fel – válaszolja vonakodva. – Ha egy másik ribanccal van, meg fogom ölni! És a csajt is!

Becsapom a tankönyvem. – Kérhetném, hogy húzz el és hagyjál ki engem a szarságaidból? Tanulni próbálok!

– Bassza meg, egy dög vagy – válaszolja, kissé meglepettnek hangzik. – Mit szólnál egy kis kurva segítséghez, hogy megtaláljam őt?

A telefonom üzenetet jelez Lanától.

Gyere át, unatkozom.

– Tracker üzenget neked? – kérdezi Allie, keresztbefonja karjait a mellkasán és próbál a telefonomra lesni. Ez most komoly?

– Még itt vagy? – kérdezem, felvonva az egyik szemöldököm. Leteszem a telefonom és sóhajtok. – Nem tudom, hogy hol van, Allie, de ha megtudom, megmondom neki, hogy keresed, oké?

– Anna, el kell mennem egy kicsit – mondja Rake, ahogy belép a szobába. Allie-re néz. – Itt minden rendben?

– Nem hagy békén – mondom drámaian. – Rá kellene venned, hogy elmenjen.

Rake figyelmen kívül hagyja kitörésemet. – Akarsz velem jönni, Anna?

– Kidobsz később Lanánál? Szüksége van egy kis Anna-időre. Egyébként is az én időm itt lejárt, most hazamegyek.

Arca enyhén elborult erre. – Így érzel az itt maradással kapcsolatban? Összehasonlítod a börtönnel? Bassza meg, Anna. Én szeretem, hogy itt vagy.

Francba, most dögnek érzem magam.

– Visszajövök hétvégén, mit szólsz ehhez? Tudod, csak szeretek a saját lakásomban lenni – mondom neki, próbálom vele megértetni. Allie csendben elhagyja a szobát, nyilvánvalóan untatja a beszélgetésünk.

– Igen, igen – motyogja. – Gyere, meg kell állnom a Riftnél, aztán ebédelhetünk, mielőtt elviszlek Lanához.

Szélesen mosolygok. – Köszi, bátyó.

Szemei ellágyulnak. – Szedd össze akkor a cuccaidat.

– Oké – mondom, felállok és megragadom a táskám. Arrow sétál be pár másodperccel később, épp időben, hogy egy kompromittáló helyzetben találjon, előredőlve, az ágyam alatt keresve a tollamat.

– Próbálsz megölni, ugye, drágám? – kérdezi, megköszörülve a torkát.

Hirtelen az ágyra ülök. – Igen, szándékosan vártam ebben a pozícióban, abban a reményben, hogy beugrasz.

Kuncog ezen. – Akkor szerencse, hogy én voltam. Maga mögé néz, aztán azt mormogja – Bassza meg.

Becsukja és bezárja az ajtót, hozzám lép és felemel álló helyzetbe. Aztán szó nélkül, ajkai összeolvadnak az enyémmel. Kezei a fenekemen, felemel a levegőbe, és én keskeny dereka köré fonom a lábaimat. – Benned kell lennem – mondja a számnak. – De nem lehetek.

– Miért nem?- suttogom, ujjaimat a hátába mélyesztem, próbálok olyan közel jutni a testéhez, amennyire tudok.

– Nem tehetem ezt vele –  mondja fogcsikorgatva. – Kurvára nem tehetem. Először beszélnem kell vele. El kell neki mondanom.

Frusztráltan felnyögök, és homlokomat a mellkasára fektetem. Hirtelen hanyatt fektet az ágyon, és elkezdi felemelni maxi szoknyámat.

– Arrow?

– Shh – csitít, felfuttatja kezeit a combomon és lehúzza fehér csipkebugyimat. Levegőért kapkodok, ahogy szélesre tárja a lábaimat, férfias elismerés hangját hallatva mélyen a torkában.

– Gyönyörű – mondja lágy, rekedtes hangon, aztán a szája már rajtam is van, és gyengéden megnyal. Hátam ívbe feszül az ágyon, ahogy figyelmét a csiklómnak szenteli, megragadom a lepedőt és hátracsapom a fejem a párnába.

– Arrow, jóságos ég – suttogom, lenézek, hogy lássam fejét a combjaim között, a látvány olyan erotikus, hogy egy nyöszörgés szabadul el ajkaimról. Hatalmas kezei a combjaimon, széttár engem magának, feje enyhén fel-le mozog, ahogy tehetséges szájával imád engem. Az orgazmus végigkúszik bennem, és teljes erővel csap le rám. Megfogom a mellettem lévő párnát és elfedem az arcom, így senki sem hallja, hogy sikítok. Arrow folytatja, szopogatja a csiklómat, amíg kifacsar belőlem minden lehetséges kiáltást, az élvezet minden egyes hullámát, amitől a combjaim remegnek, és a szemeim fennakadnak. Elmozdítom a párnát az arcomból és finoman fészkelődök, tudatva vele, hogy elég volt. Ez túl sok, túl érzékeny. Felemeli a fejét és önelégült, elégedett pillantással néz rám.

– Ennek a nyelvnek figyelmeztetéssel kellene járnia – lihegem.

Megtörli a száját a keze hátuljával, aztán egyszer megcsókolja a combom belső felét. Hallom, hogy Rake a nevemet kiáltja, és gyorsan, remegő lábakkal felugrom az ágyról. Arrow áll és grimaszol, megigazgatja magát, izgalma a farmerjának feszül. Megnyalom az ajkaimat, semmit sem kívánok jobban, mint hogy gondját viseljem annak a nagy problémájának.

– Később - mondja rám tekintve, ígérettel szemeiben.

Felkapom a táskámat a földről, aztán rájövök, hogy nem viselek egyáltalán bugyit. – Hol van a bugyim?

A földre néz, felkapja és felemeli maga elé. Vigyorogva nyújtja nekem, de előbb megszagolja, mielőtt átadja.

– Dilis – mondom, ahogy elveszem a kezéből és felcsúsztatom magamon. – Mikor látlak legközelebb?

Elgondolkodva megdörzsöli a nyaka hátulját. – Holnap beszélek Rake-kel, utána jövök és találkozunk.

Nagyon nyelek. – Oké.

Bezárom a kettőnk közötti távolságot, és egy édes csókot nyomok az ajkaira, képtelen vagyok megállítani magam, hogy ne futtassam végig a kezem a farmerjában lévő dudoron. – Jobban teszed, ha nem használsz senki mást, hogy segítsen ezen.

Szemei elsötétülnek. – Ahogy elmész, megyek és veszek egy hideg zuhanyt.

– Ez egy ígéret, hogy nem kefélsz senki mással, amíg kitaláljuk, mi is van kettőnk között? – kérdezem merészen, pillantásom nem hagyja el az övét.

Kissé megdönti a fejét, amit beleegyezésnek veszek. Újabb gyors csók és kisétálok a szobából, ahol Rake vár rám a motorja előtt.

– Tudod – mondom a bátyámnak –, talán itt az ideje, hogy megkapjam a saját motoromat.

Mosolya olyan széles, hogy nem tehetek róla, de vele mosolygok.

– Meg foglak tanítani motorozni, aztán boldogan veszek neked egy motort – mondja, kezembe adva egy sisakot.

– Egy élénk rózsaszín motort?

Nevet ezen. – Ha ez az, amit akarsz.

Még mindig mosolyogva szállok fel a motorja hátuljára.

Az élet egyre jobb.

* * *

A valaha volt legrosszabb napom volt.

Egy hosszú és fárasztó megfigyelő nap után az állatkertben a buszmegállóban várok. Korán befejeztem az óráimat és nem vettem a fáradságot, hogy üzenjek Rake-nek, mert könnyebb volt csak buszra szállni, mint zaklatni valakit egy fuvarért.

– Szia, Anna – szól Damien, odajön és mellém áll.

– Szia, Damien – mondom mosolyogva. – Milyen volt a napod? Láttalak beszélgetni néhány diákkal, és nem akartam megszakítani.

Vigyorog. – Az egy örömmel fogadott megszakítás lett volna, tekintve, hogy egész nap bébiszitteri kötelezettségem volt.

– Rád osztották, hogy körbevezesd a gólyákat, mi? – piszkálom.

Kezeit a zsebébe dugja. – Valami olyasmi. Szükséged van egy fuvarra haza? Épp ott parkolok – mondja, fejével a diákparkoló felé biccentve jobb oldalon.

Az autójára nézek és megfontolom. – Köszi, de minden rendben. Közel lakom.

– Biztos vagy benne? –kérdezi homlokráncolva. – Őszintén nem bánnám.

Damien édes. Beszélünk órán néha, általában a munkáról, arról, amit csináltunk, de semmi személyes. De ahogy mondtam, ő édes és nincs arra szükségem, hogy Rake vagy Arrow a szart is kiijessze belőle.

– Nekem jó így – mondom, ahogy a busz megérkezik. – Később találkozunk.

Felszállok a buszra, mielőtt ellenkezhetne.

Tíz perccel később, ahogy leszállok, elkezd esni.

Ilyen az én szerencsém.

Nedvességtől csöpögve, és rossz hangulatban sétálok a megállótól a lakásomhoz, ami pár percet vesz igénybe. Ahogy a bejárati ajtóhoz sétálok majd meghalva egy forró zuhanyért, észreveszek valamit, ami megállásra késztet.

Az ajtó nyitva.

Mi a franc?

Két lépést hátra téve előhúzom a telefonom és a parkolóhoz sétálok, ahol lesznek emberek. Tárcsázom Rake-et.

– Anna?

– Szia Rake, a lakásomhoz tudnál jönni, kérlek?

Csendben van egy pillanatra. – Beszélj hozzám, Anna.

– Épp most értem haza, és az ajtó nyitva van. Valami nincs rendben. Úgy értem, lehet, hogy semmiség, talán én hagytam nyitva az ajtót?

De tudom, hogy nem.

– Biztonságban vagy? –vakkantja a telefonba, és mozgást hallok körülötte.

– Igen, a parkolóban vagyok, így tisztán látszom a főútról – mondom lábaimmal csoszogva.

– Jó kislány – dünnyögi. – Úton vagyok.

– Köszi, Rake.

– Ó, és Anna?

– Igen?

– Kurvára hívnod kellett volna, amikor végeztél az óráiddal.

Leteszi és otthagy meghunyászkodva a telefonnál.

A járdaszélen ülök, felemelem a fejem, amikor motorok dübörgő hangját hallom tíz perccel később. Csak elképzelni tudom a leckét, amit kapni fogok Rake-től, arról, hogyan lehetett volna mindezt elkerülni, ha csak a klubházban élnék, ahogy ő akarta. Beletörődve a sorsomba felállok, ahogy Rake és Arrow közeledik, mindketten ugyanolyan komor kifejezéssel arcukon. Arrow felemeli a kezeit hozzám, ahogy odasétál, de leejti őket az utolsó pillanatban. Rake a karjaiba húz, miközben Arrow figyel, az arcomra mered. Úgy néz ki, nagyon meg akar érinteni engem, de nem teheti a bátyám jelenlétében. Ismerem az érzést, mert én is a karjaiban akarok lenni.

– Jól vagy? – kérdezi tőlem, szemünk összekapcsolódik. Bólintok.

– Bemegyek és ellenőrzöm – mondja gyengéd pillantást vetve rám, mielőtt elsétál a lakásom irányába. Rake és én követjük és figyeljük, ahogy eltűnik a lakásom belsejében.

– Kurva élet, Anna, biztonságban lennél, ha nem lennél olyan makacs, és csak ott maradnál, ahová tartozol.

– Ne kezdd, Rake – mormogom, az ajtót bámulva, várva, hogy Arrow újra megjelenjen. Amikor megteszi, üres a keze.

– A hely egy roncs. – mondja. – Nem úgy tűnik egyébként, mintha bármi is hiányozna. A zár törött.

Talán mert nincs semmi ellopnivaló értékem. Szerencsére Lana nem volt itt, mivel van kulcsa és akkor ugrik be, amikor kedve van. Egy kulcs, amit tényleg én adtam neki, nem úgy, mint a bátyámnak.

Arrow leveszi a bőrdzsekijét, és a vállamra teszi. – Szinte reszketsz, Anna.

Sóhajtok. – Hosszú nap volt.

– Azt látom. Gyere, segítek feltakarítani a helyet – mondja Arrow, karjával a vállam körül bevezet engem.

Édes, olyan kurvára édes.

– Köszi – besétálva az otthonomba fintorgok. Arrow leveszi rólam a karját, ahogy belépünk a konyhámba, és megtekintem a lakásomnak nevezett katasztrófát.

– Bassza meg! Nem kellene hívnom a zsarukat? – kérdezem.

– Nincsenek zsaruk – mondja Rake. – Kivéve, ha azt akarod, hogy egyikünket letartóztassák.

A szemem forgatom. – Ti srácok elmehettek akkor, szart se csináltatok. Én hívom a zsarukat.

– Nem fognak semmit csinálni, Anna – mondja Arrow. – Hagyd, hogy mi kezeljük! Ne aggódj, rendben?

Sóhajtok, aztán megfordulva látom, hogy Arrow és Rake egy halk beszélgetést folytatnak, amit nyilvánvalóan nem kellene hallanom. Vagy ebben az esetben, látnom.

– Mi az? – követelem. – Mit nem mondtok el nekem?

– Semmit – mondják mindketten egyszerre, próbálnak ártatlannak tűnni.

És elbuknak.

Az ujjammal mutatok. – Ne szarakodjatok, mondjátok el nekem, mi folyik itt.

Figyelmen kívül hagynak.

– Hívd a nőket, hogy segítsenek – mondja Arrow Rake-nek. – Gyorsabb lesz, és Anna kimerültnek tűnik. Nincs szükség rá, hogy ezt a szart csinálja.

Rake vigyorog. – Hívjam Jillt?

Csikorgatom a fogaimat. Miért emlegetik ennek a nőnek a nevét még mindig?

–  Bassza meg Jill – válaszolja Arrow. – Én sokkal inkább a Faye és Jess vonalon gondolkodtam.

– Ó – válaszolja Rake elszomorodva. – Az old ladyk.

Tényleg nincs most időnk erre. Belépek a nappalimba, hogy lássam, a hely kuka. Minden fejre van állítva, bár nem tudok egy okkal sem előállni, miért tenné ezt valaki. Nyilván nincs semmi értékem, ők láthatták ezt. Felkötve a hajam egy kócos kontyba gyorsan belépek a szobámba, és átöltözöm száraz ruhába, aztán elkezdem rendezni a helyet. Faye és Jess ugranak be együtt Trackerrel és még Allie-vel is. Értékelem a segítséget. Két órába telik, mire minden visszakerül a helyére. Arrow azt választotta, hogy nekem segít összerakni a szobámat, és én szó szerint megremegek, ahogy elkezdi átnézni a fiókjaimat.

– Arrow, abbahagynád? – kérdezem, morcosan nézve rá, miközben kinyitja a bugyis fiókomat.

– Csak megbizonyosodom, hogy minden rendben működik.

Nem is tudom, mit válaszoljak erre.

– Tudod, hogy visszajössz a klubházba ma este, ugye? – kérdezi közönyösen, kihúzva egy rózsaszín tangát és megnyújtva az ujjai között.

– Nem, én nem. Minden jó most. Itt maradhatok. És látom, hogy még nem beszéltél Rake-kel.

Rake sétál be épp, miután kimondtam ezeket a szavakat. – Ezt elrendezzük, aztán Arrow és én később elmegyünk ma este.

– Hová mentek? – kérdezem. – És nem költözöm teljes időre vissza a klubházba, de ott fogok maradni akármeddig, amíg ez rendeződik.

– Jó. Mostanra ez működik.

– Hová mentek? – kérdezem újra.

Rake vigyorog. – Sztriptízklubba, iszunk pár italt.

Tekintetemmel nem csak elítélem Arrow-t, hanem ki is rovom rá a büntetést.

Villant rám egy bocsánatkérő pillantást, és a később szót tátogja.

– Jó – motyogom.

Vannak más dolgok, amikért aggódjak most.

* * *

Faye bedugja a fejét az ajtómon, amint befejezem a szobámat. – Anna, menjünk el ma este. Hallottam, hogy a pasik is mennek.

– Jól hangzik –  mondom neki. Esély sincs rá, hogy otthon üljek, mialatt Arrow egy sztriptízklubban van.

Látom, hogy Faye bajkeverően vigyorog, pillantása Arrow-ra szegeződik, mielőtt újra rajtam landol. – Szükséged van rá, hogy megfektessenek, és azt hiszem, a ma estének kellene lennie annak az éjszakának.

Szemeim nagyra nőnek.

A szarkeverő!

Ártatlanul rámosolygok Arrow-ra és Rake-re, belemegyek a játékba. – Tudom is, hogy mit viseljek.

Rake megrovóan néz Faye-re, mialatt Arrow lebámul rám, szeme tikkelni kezd kicsit.

Igen, nem nagyon tetszik neki az ötlet.

– Faye, ne mondd a húgom nevét és azt, hogy „megfektetve” soha többé ugyanabban a mondatban – morogja a bátyám.

Faye felvonja egyik szemöldökét. – Elmondhatnék dolgokat Annának, dolgokat, amiket láttam!

Rake megragadja és befogja kezével a száját. Felnéz. – Arrow, kint elől találkozunk. Faye elvisz téged a klubházba, Anna.

Hátrafelé sétál vele, valószínűleg prédikációt fog tartani neki.

Arrow megcsókolja a homlokomat. – Az ágyadban leszek ma éjjel, Anna.

Az a hely talán már foglalt lesz éjjel, Mr. Arrowsmith – válaszolom, önelégült mosoly játszik az ajkaimon.

Arrow vigyorgással lep meg. – Mindketten tudjuk, hogy nem ez lesz a helyzet, drágám.

Pimasz rohadék.

Egy gyors csók a számra, és elment.