1. Fejezet

1. Fejezet

ANNA

Fordította: Red Ruby

– Van valami terved most? – kérdezi Damien, ahogy kisétálunk az előadásról.

– A fuvarom hamarosan itt lesz. Csak haza megyek. Csomó dolgom van – válaszolok felé fordulva.

– Ó, oké. Mit szólsz a hétvégéhez?

Damien egy kedves srác, de nem érzek semmit, amikor ránézek. Ő csak egy barát, még az sem, inkább egy ismerős.

– Szórakozni megyek a legjobb barátommal, Lanával ezen a hétvégén – válaszolom, egy mosolyt erőltetve. Nem akarom megvezetni, de nem akarom megbántani sem. Borzalmas vagyok az ilyen helyzetekben.

– Talán el tudnálak vinni…

A szemem forgatom, ahogy meghallom egy motorbicikli dübörgését, amely megállítja Damient mondat közben. A telefonomat a biztonság kedvéért a táskámba csúsztatva így szólok: – Mennem kell, Damien. Holnap látjuk egymást, oké?

– Viszlát, Anna.

Épp időben; óramű pontossággal.

Körbepillantok a környéken, aztán elsétálok a parkoló felé. Azt hinnéd, hogy az én koromban már minden dráma nélkül fel tudnék szállni egy buszra, hogy hazamenjek, de nem ez a helyzet. Nincs autóm, de gyűjtök egyre. Mindamellett a bátyám biztosítja, hogy óra után legyen egy fuvarom haza, különösen, ha késő délután végzek. Még nem vagyok biztos benne, hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Jó érzés, hogy van valaki – nevezetesen a bátyám – aki vigyáz rám, de ugyanakkor, miután a saját dolgaimat csináltam olyan sokáig, egy kicsit klausztrofóbiásnak érzem magam.

A bátyám az egyik kedvenc emberem a világon, és az után, hogy nem láttam őt egy ideig, boldog vagyok, hogy újra megismerhetem. Épp csak visszaköltöztem a városba, és könnyebb volt a költözés, mint vártam, főként mert a legjobb barátom, Lana itt van. Kapcsolatban maradtunk amióta elköltöztem, szóval bezsongtam, hogy most ilyen közel lehetek hozzá. A bátyám megváltozott, de tudom, hogy még mindig szeret és törődik velem. Én vagyok az egyetlen családtagja neki végülis. A túlvédelmezése mindamellett, meg kell, hogy változzon. Tudom, hogy jót akar, és próbálja pótolni az elvesztett időt, de a folyamatos kísérgetés kezd kurvára megőrjíteni. Fél szemmel figyeli minden mozdulatomat és néha próbál irányítani. Úgy érzem, egy rohadt börtönben vagyok. Szeretem a bátyámat, és próbálkozom, hogy ez működjön mindkettőnknek, de még mindketten bizonytalan talajon állunk, nem 100 százalékig kényelmes egymással lennünk. Puhatolózunk, meglátjuk mi az, amiben változtunk, és mi az, amiben ugyanolyanok maradtunk.

Észreveszem a kampusz többi diákjának kíváncsi pillantásait, de figyelmen kívül hagyom őket. El tudom képzelni, hogy néz ez ki, hogy minden nap másik pasi szed fel motorral, és mindegyikük a Wind Dragons Motoros Klub mellényét hordja. Szerencsémre nem vagyok többé egy fiatal, bizonytalan lány, és csak egy maroknyi ember van a világon, akiknek a véleményére valójában adok. Valószínűleg azt hiszik, hogy egy motoros gruppi vagyok, vagy valami ahhoz hasonló, pedig valójában csak egy huszonöt éves PhD hallgató vagyok, és egy lány, aki történetesen a húga a Wind Dragons MC egyik tagjának. Ha az emberek el akarnak ítélni, az mindenkinek szíve joga, és kicsit sem érdekel.

Büszke vagyok a bátyámra. Ő az, aki. Jóindulatú, és tudom, hogy szeret engem. Igen, ő egy motoros, és egy motoros klubhoz tartozik, amelyik jól ismert ezen a vidéken, de ő ugyanakkor jó ember is.

Adam mindig jó ember volt.

Történetesen egy hatalmas púp is a hátamon, egy totális hímringyó, és a hülyeségig túlvédelmező. Kislány korom óta nagyon komolyan veszi a nagytestvér szerepét. Ennek talán köze van a tényhez, hogy mi nem tudjuk, ki volt az apánk, és az anyánk… távol volt. Ez szépítés volt – valójában az anyánk egy narkós volt, aki elhagyott minket, hogy gondoskodjunk magunkról, amennyire vissza tudok emlékezni.

A bátyám azt is kötelességének érezte, hogy elijessze valamennyi potenciális randi partneremet, és ez nem változott. Ha valami, hát ez csak rosszabb lett. Úgy tűnik, hogy amikor a legtöbb férfi itt rájön, hogy ki a bátyám, úgy döntenek, nem érem meg a seggberúgást, amit kapni fognak, de bizonyos módon, ez majdnem olyan, mint egy szűrő. Nem akarok olyan férfit, aki egy punci, és fél a bátyámtól. Egy erős férfit akarok, aki megmondja a bátyámnak, hogy menjen a picsába, és mosolyog közben. A gondolattól vigyorgok magamban.

Elgondolkodom, ki lesz ma a bébiszitterem.

Látva a szexi szakállat és a szűk fekete anyagba burkolt széles vállakat, szélesen elmosolyodom, megelégedve a mai kísérőmmel. Egyenesen odasétálok az üresben járó motorhoz, a csípőmet ringatva mindegy egyes lépésnél.

– Jó napot, Arrow – mondom szemtelenül vigyorogva.

Összeszűkülnek a szemei. – Bajt fogsz okozni ma nekem, Anna?

Talán.

De, csak mert szüksége van rá. A férfi alig mosolyog, így sokkal játékosabbnak találom magam körülötte, mint bárki más körül, csak hogy kicsikarjak belőle valami reakciót.

– Anna? – ismétli meg, furán bámulva rám, amikor nem válaszolok, folytatom a tanulmányozását, elveszve a gondolataimban.

Basszus, de szeretem, ahogy a nevemet mondja. Biztos, hogy Arrow egy jó tízessel több nálam, de nem látszik rajta. Legalábbis én nem látom. Jobb teste van, mint a legtöbb korombeli férfinak, és szakálla van, ami vagányul áll neki.

Imádom a jó szakállat.

Meg tudod mondani, hogy a szakáll alatt egy erős, szögletes állkapocs van. Elgondolkodom, vajon van-e egy gödröcske az állán.

Ezen kívül mély érzésű barna szemei vannak, amiből tudod, hogy látta a világon a legrosszabbat, de mégis túlélte. Halvány ráncok vannak a szeme mindkét oldalán, azt tudatva velem, hogy valamikor sokat nevetett. Szája telt, erőteljes, és teljesen nyalnivaló.

– Ötletem sincs, miről beszélsz – mondom neki vállat vonva. Eltolom szőke hajam az arcomból, és egy ártatlan pillantást vetek rá. Ugyanolyan zöld szemem van, mint a bátyámnak, és míg az övé vágyat szít az ellenkező nemben, az enyém nem úgy tűnik, hogy ugyanezt teszi. Arrow arca morcosabbá válik, ha ez egyáltalán lehetséges. Mi a pokolért olyan rosszkedvű mindig? Igen, hallottam, hogy börtönben ült, de a legtöbb motoros ül egy ponton, ugye? Legalábbis azok, akikről hallottam. Oké, felteszem, nem kellene így általánosítanom. De Arrow ült, bár nem tudom, miért. Hallottam a bátyámat beszélni Trackerrel, a klub egy másik tagjával. Ezek között a motorosok között vagyok egy hónapja, vagy valahogy így, és mindannyiuk közül Arrow az, aki egyszerre tart távolságot és tartja fent a pajzsait.

Ő az is, akin folyton jár az eszem.

Micsoda dilemma.

Nos, nekem legalábbis.

Láttál valaha valakit első alkalommal, és csak őt akartad? Valami benne vonz téged, mint a láng a lepkét, mindenféle ok nélkül. Minden alkalommal, amikor Arrow-ra nézek, érzem a vonzást. Azt az akarást, a szükséget. Van valami benne, valami, ami hozzá csalogat. Persze ő zsémbes és faragatlan. Temperamentumos is, töprengő és általában elég rohadtul morcos, egy szűkszavú ember – az erős, csöndes típus. Minél több időt kényszerült a bébiszitteremként tölteni, annál jobban rávettem, hogy megnyíljon. Lassan, apránként elkezdett beszélni velem. Ez haladás, de mégis, tudom, hogy hülye vagyok, hogy bármi többet remélek. Persze a szívem száguld, amikor a közelben van, de én próbálom figyelmen kívül hagyni ezt a kis tényezőt amennyire csak tudom. Nem változtat semmin. Arrow a bűnös élvezetem, valami, amiről tudom, hogy nem kellene akarnom, de mégis akarom. A helyzet az, hogy láttam kis foszlányokat belőle, amitől hiszek abban, hogy több van benne, mint amit a világnak mutat. Láttam őt játszani Cloverrel, az klub elnökének lányával, és titokban epres cukorkákat adni neki. Láttam, ahogy csiklandozza őt, Clover hangos kacagása visszhangzott a szobán keresztül. Aztán hallottam, ahogy azt mondja neki, hogy ha bármilyen fiú packázik vele, tudassa vele, és ő gondoskodni fog róla, mert senki sem bántja a hercegnőt.

Clover öt éves.

Senki sem mondhatja nekem, hogy a pasinak nincs szíve.

– Szállj fel a motorra és kapaszkodj! – parancsolja, elfordulva tőlem. Frusztrál, hogy sosem néz rám hosszabban, mint amennyire muszáj. Egyáltalán nem vonzódik hozzám? Nem vagyok hiú, de tudom, hogy nem vagyok szerencsétlen vagy sajnálatra méltó a külsőmet illetően. Még Adam is azt mondta, hogy én gyönyörűbb vagyok a kelleténél, de ő a bátyám, azt hiszem, egy kicsit elfogult.

Talán Arrow semmi többnek nem lát, csak Adam kishúgának. De ez nem magyarázza meg, miért tűnik mindig olyan készségesnek, hogy otthagyjon, amikor jelen vagyok. Szeretem azt hinni, hogy könnyű velem együtt lenni, és néha még egy kicsit mókás is.

– Hová megyünk? – kérdezem, ahogy a kezembe adja a bukósisakomat.

– Rake látni akar minket a klubházban – válaszolja kitérően.

– Akkor miért nem ő maga szed fel? – kérdezem. Nem mintha panaszkodnék, mivel titokban sóvárgok arra, hogy Arrow körül legyek, de mégis.

– Én közelebb voltam a kampuszhoz, szóval csak több értelme volt. Most felszállsz a motorra, vagy itt fogunk ülni, mialatt ezek a karót nyelt seggfejek bámulnak minket?

Körbenézek.

Igen, az emberek még mindig bámulnak. Ha nem akart figyelmet, talán nem kellett volna viselnie a mellényét ma. Kit akarok becsapni? Az emberek mindenképp bámulnának. Arrow impozáns. Benne van a testfelépítésében, a vállai szélességében, és abban, ahogy viselkedik. Az éles pillantásában. Ő csak figyelmet követel magának, és semmit sem tehet ez ellen. Akkor sem tudna beleolvadni a háttérbe, ha próbálná. Felpattanok a motorja hátuljára, karjaimat a dereka köré fonom, kezemmel megragadom a bőrt és nekidőlök. Olyan illata van, mint a bőrnek és… epres cukorka? Meg akarom kérdezni, de mielőtt tudnám, beindítja a motort és elhúz a parkolóból. Szorosan tartom, élvezve mind az utat, mind azt az érzést, ahogy a testem az övéhez nyomódik.

Sosem ültem motoron, amíg vissza nem költöztem ide. Ez egy új tapasztalat volt, egy olyan, amit felfedeztem, hogy szeretem. Semmi sem érződött felszabadítóbbnak, és rájöttem, hogy saját motoros jogosítványt akarok. Ha ilyen érzés hátul lenni, el tudom képzelni milyen jó érzés elöl ülni, és vezetni a motort.

Vajon a bátyám mit gondolna az ötletről?

Adamnek és nekem nem volt a legjobb a gyerekkorunk, és felnőni sem. Egyikünk sem beszél erről túl sokat, egymással vagy bárki mással – legalábbis így volt, mielőtt elmentem. Miután tizennyolc lettem, az ország másik felébe költöztem főiskolára. Az volt az az év, amikor Adam – vagy talán Rake-et kellene mondanom – csatlakozott a Wind Dragons MC-hez. Kapcsolatban maradtunk itt és ott, üzenetek, telefonhívások születésnapokon és ünnepekkor, de legnagyobb részt különváltunk. Ő elfoglalt volt, én elfoglalt voltam, és túl messze voltunk egymástól, ahhoz, hogy bármilyen igazi hasznára legyünk egymásnak. Tudom, hogy büszke rám. Minden alkalommal elmondta, amikor beszéltünk telefonon. Boldog volt, hogy kezdtem magammal valamit – a nulláról kezdve váltam valakivé, aki a statisztikák bizonyítékai szerint nem kellene, hogy legyek. Azt is tudom, hogy a legjobbat akarja nekem, mindig azt akarta, de szinte úgy tűnik, mintha nem tudná többé, hogyan viselkedjen körülöttem, hogyan legyen önmaga. Megváltozott az évek alatt, felteszem, egy motoros klubban lenni ezt teszi az emberrel, de ettől ő még mindig az én Adamem. Keveréke a védelmezőnek, édesnek és bolondnak, és általában egy vigyorral az arcán, vagy egy nővel a karján találni.

Az határozottan nem változott. A bátyám mindig is egy nőcsábász volt, és mindig is az lesz. Habár ő még védelmezőbbé vált velem, mint amilyen azelőtt volt, hogy elhagytam a várost, aminek semmi értelme, mivel többé már nem vagyok kislány, hanem felnőtt nő vagyok. Én vagyok az egy évvel fiatalabb kishúga, de úgy viselkedik, mintha tizenhét lennék, és próbálja minden mozdulatomat figyelemmel kísérni. Ez először cuki volt – de mostanra kezd rohadtul idegesítővé válni, és muszáj nekünk egy jót beszélgetnünk. Nem tudom elképzelni, hogy bármennyivel is jobb lenne kompromisszumkötésben, mint ahogy felnőtt, de talán használhatom a „kölyökkutya-nézésemet”, hogy hagyja kicsit lazábban a gyeplőt. Igazság szerint szeretek Rake és a motoros klubja közelében lenni. Csak nem szeretem, ha kontrollálnak. A saját feltételeimmel akarok ott lenni, nem az övéivel. Választási lehetőségeket akarok kapni, és tudni, hogy meghallgatnak. Egy csoport körül lenni, amelyik tele van alfahímekkel, nem könnyű.

Felsóhajtok Arrow hátánál, élvezve az élményt, hogy hozzá vagyok préselődve egy férfihoz, akinek örülnék, ha rám szánná az idejét. Ő veszélyes, tudom, és bárki más is tudná, aki látja őt. Ez több mint csak a fizikai, külső megjelenése. Szinte érezheted a belőle áradó fenyegetést, a nyers erőt. Ahhoz sem kell zseninek lenni, hogy lásd, hogy hatalmas nagy teher van a vállán. Melleim a hátához nyomódnak, és érzem, ahogy megfeszül, így enyhén arrébb mozdulok, ujjaim nagyobb erővel szorítják, mint korábban.

Az utat gyorsan tesszük meg, és Arrow motorja hamarosan begurul egy parkolóhelyre. Lemászom, visszaadva neki a sisakját.

– Köszi, Arrow – mondom neki halkan.

Morog válaszként, és elveszi a sisakot a kezemből, de nem zavartatja magát, hogy a szemembe nézzen.

– Milyen volt a napod? – kérdezem, oldalra biccentve a fejem, és tanulmányozva őt, ahogy leszáll a motorjáról.

Végül felpillant rám és megdörgöli a nyaka hátulját. – Oké volt. Legközelebb a kurva időjárásról fogsz kérdezni?

– Ha muszáj – mormogom a szemem forgatva. – Arra az esetre, ha kíváncsi lennél, az én napom elég klassz volt.

Erre elvigyorodik, szemei kissé ellágyulnak. – Jó hallani, Anna, jó hallani. Most húzd a segged befelé.

Próbál megszabadulni tőlem. Milyen kiszámítható.

– Arrow – mondom, kihasználva a figyelmét. – Gondolod, hogy Rake vissza fogja fogni ezt az egész kísérgetős dolgot?

Megnyalja a felső ajkát, aztán áthúzza rajta a fogait. Bámulom a száját, megbabonáz, amit csinál.

Megköszörüli a torkát. – Ne nézz így rám, Anna.

– Hogy? - kérdezem, még mindig bámulva. 

– Anna! –csattan fel. Leveszem róla a tekintetemet, arcom felhevül. – Menj és kérdezd meg Rake-et, de nem hinném. Csak azt akarja, hogy biztonságban legyél. De szar dolgok történtek korábban, és mindent meg fog tenni, hogy semmi rossz ne érjen el hozzád. És én egyetértek vele. Most húzd a segged befelé, mielőtt hív engem, és megkérdezi, hogy hol a pokolban vagy!

– Oké – válaszolom, kifújva a levegőt.

Hozzám lép, és megérinti az arcomat egy majdnem cirógatással. Oké, ez újdonság. Sosem mutatott korábban ilyenfajta érdeklődést irántam.

Pillantásunk összekapcsolódik.

Nagyot nyelek.

Elhúzódik és hátat fordít nekem. Úgy tűnik el lettem bocsátva.

– Jó veled csacsogni, mint mindig – kiáltok, ahogy besétálok a klubházba. A jelenet előttem ismerős. Rake ott ül egy nővel az ölében, boldogan tudomást sem véve a világ többi részéről. Faye, az elnök felesége, és a klubház méhkirálynője Trackerrel, a klub egy másik tagjával és barátommal beszélget. Sin, a klub elnöke sehol sem látható. Faye megfordul, amikor észrevesz, gesztenyebarna haja keretezi csinos arcát. Fejemmel bólintok felé, megadva a tiszteletet, mivel ő Sin old ladyje.

Tudom, hogy Faye egy vagány csaj, hallottam sztorikat róla. Hajlamos vagyok kitérni az útjából – nem igazán kerülünk kapcsolatba, bár közel áll Rake-hez, Trackerhez és a többi sráchoz. Azt hiszem, bármilyen más szituációban valószínűleg igazán jól kijönnénk egymással. Csak jót hallottam róla, de mégsem tervezem, hogy bármikor a közeljövőben barátkozzam vele. Sosem fogom bevallani senkinek, de irigy vagyok rá. Minden férfit az ujja köré csavart, de ami még fontosabb, egyenlőként kezelik. Senki sem mondja meg neki, hogy mit csináljon, vagy utasítgatja. Hallgatnak rá és tisztelik. És ez bosszant engem, hogy miközben velem úgy bánnak, mint egy gyerekkel, ő a kedve szerint csinálhatja a dolgait.

Tudom, hogy a férfiak árgus szemekkel figyelnek Rake parancsára, és remélem, hogy ez a figyelem csökkenni fog, amikor a bátyám rájön, hogy egy nő vagyok, aki tud vigyázni magára. Azt hiszem, fel kell ismernie, hogy sosem hagyott cserben, amikor fiatalabbak voltunk, és semmit sem kell jóvátennie. Ő egy nagyszerű báty, noha kissé túlzásokba esik, ha rólam van szó. Tudom, hogy azért van, mert olyan nagyon törődik velem, de nem hiszem, hogy tudja, mit kezdjen vele. Vagy velem.

Tracker odasétál hozzám, amikor meglát, egy mosoly játszik az ajkain, és a vállam köré fonja az egyik karját. – Anna Bell!

– Ne hívj engem így – válaszolom, felvonva rá egyik szemöldököm. Tracker barátságos, könnyű kijönni vele, észbontóan pazar és tökéletesen dugnivaló. Vállig érő szőke haj keretez egy jóképű arcot, ragyogó kék szemekkel és telt ajkakkal. A teste lenyűgöző, karcsú és tónusosan izmos, tetoválásokkal borítva. Ötletem sincs, miért van Allie-vel. Azt hiszem ez egyike azoknak a dolgoknak – minthogy a jó lányok mindig az utolsók, mert a ribanc határozottan nyer, amikor ráteszi a mancsát egy olyan férfira, mint Tracker. Amikor első alkalommal a klubházba jöttem, Tracker megkörnyékezett és tett egy megjegyzést a friss hús betöréséről. Egy viccel válaszoltam arról, hogy engem nehezebb megkapni, mint Rake-et, és ezt mindketten viccesnek találtuk. Azóta mi barátfélévé váltunk. Trackerrel nagyon könnyű kijönni, és jó hallgatóság. Kötődtem hozzá a legelejétől.

– Ez egy nagyon cuki név egy cuki hölgynek - mondja, megszorongatva az arcomat, jobbra-balra rázva a fejemet.

– Kopj le – mondom neki egy mosollyal, félrecsapva a kezeit.

– Milyen volt az óra? – kérdezi, meghúzva egy szőke tincsemet. Lehetne ennél idegesítőbb? Úgy kezel engem, mint egy húgot, aki sosem volt neki, és eddig nem is akart, szóval teszek róla, hogy viszonozzam a szívességet.

– Oké volt - válaszolom. – Még gondolkodom rajta, hogy abbahagyom, és klubkurvává válok, egyébként. Úgy tűnik, ennek még mindig van bizonyos vonzereje.

Nevet, mély dörmögéssel. – Ne hagyd, hogy Rake meghallja, hogy akár csak viccelődsz ezzel.

– Mit csinálna? Úgy kezelne, mint egy gyereket, és emberek kísérnének mindenhová? - kérdezem, hangom szarkazmussal teli.

– És ez – mondja vigyorogva – az oka, hogy sosem leszel klubkurva.

– Mi? - kérdezem zavarodottan.

Kuncog. – Az éles nyelved. Mi szeretjük, ha a klub női simulékonyak és…

– Hülyék? Könnyűek? Rugalmasak? – javaslom, felületesen mozgatva a szemöldököm.

Még jobban nevet. – Én elérhetőt mondtam volna.

Ajkaim megrándulnak és megrázom a fejem. – Nem hiszem el, hogy ezt a beszélgetést folytatjuk épp most.

– Ez nekem egy normál beszélgetés – teszi hozzá.

– Fogadok.

– Hol van a jó barátnőd?

Összehúzott szemmel nézek rá és összeszorítom az ajkaim. – Miért akarod tudni?

Láttam, hogy a legjobb barátnőm, Lana hogyan bámult Trackerre, amikor először találkozott vele. Mintha ő lenne a kibaszott Superman, vagy valami hasonló. Trackert is elkaptam, ahogy figyeli őt, de eddig nem sokat gondoltam rá.

Tudom, hogy Lana sosem lenne valakinek a másik nője, de Trackernek megvannak a módszerei… Remélem, békén hagyja. Lana okos, könyvmoly, nem sok tapasztalata van férfiakkal. Ha Tracker érdeklődést mutat iránta, az nem egy jó dolog. Allie a nője és olyan őrült – tényleg őrült, nem csak őrülten szerelmes –, hogy talán kikaparná Lana szemét. Nem kerülték el a figyelmem azok a pillantások, amiket rám vet, amikor Trackerrel beszélek, és én csak egy barát vagyok.

Természetesen Allie-nek nem árt figyelnie a háta mögé. Lana tud csöndes és szerény lenni az idő nagy részében, de nagyon be tud pöccenni, és nagyon fel tudja húzni magát. Higgy nekem, első kézből láttam. Ritkán fordul elő, de amikor igen, mindenki bajban van.

Tracker vállat von, mintha egyáltalán nem számítana neki. – Csak beszélgetek. Húzd vissza azokat a karmokat, Anna Bell.

Rake sétál oda hozzám, mintha csak most vette volna észre, hogy ott állok. Ami lehetséges.

– Szia, hugi – mondja, borostás állát dörgölve. Szőke haj és ugyanolyan árnyalatú zöld szemek, mint az enyém. A bátyámnak van egy szemöldök piercingje és egy ajakkarikája, ami illik hozzá. Jól néz ki, és tudja.

Igen – Ő egyike azoknak a férfiaknak. Kihasználja a jó génjei előnyeit, és egy nő sincs biztonságban a jelenlétében. Kíváncsi leszek, hogy mikor fog megállapodni, és milyen fajta nő fogja rávenni. Azt hiszem, rohadtul fenomenálisnak kell lennie, mert Rake úgy tűnik, szereti a változatosságot, és sosem marad egy nővel elég hosszú ideig, hogy egyáltalán megismerjem. Oké, ez nem teljesen igaz. Rake az után kezdett így viselkedni, hogy szakított Bailey-vel a középiskolában. Ő volt az egyetlen nő, aki iránt valaha láttam, hogy Rake komoly érdeklődést mutatott. Elgondolkodom, mi lehet Bailey-vel mostanában.

– Szia. Miért akartad, hogy idejöjjek? – kérdezem tőle, egyenesen a lényegre térve.

Zavartnak tűnik. – Azt gondoltam, lóghatnánk együtt; nem láttalak néhány napja.

Lassan pislogok.

– Oké. Ő csatlakozik hozzánk? – kérdezem, a nőre mutatva, aki mögötte áll durcás arckifejezéssel.

– Bassza meg, nem – válaszolja, hátrafordul, és a nyakán lógónak mond valamit.

– Legyél vele kicsit lazább – mondja nekem lágyan Tracker, hogy senki más ne hallja.

Leesik az állam. – De…de..

Vigyorog. – Tudom, de próbálkozik.

Tudom, hogy próbálkozik, tényleg. Nincs hozzászokva, hogy az ő közegében vagyok, és én sem vagyok hozzászokva, hogy az ő közegében vagyok, de kezdek belerázódni. Sok ez egyszerre, túl gyors és gondolkodás nélkül, fejjel előre bedobni valakit egy motoros klub életstílusába. Alkalmazkodom egyébként, és tudom, hogy ez sokat jelent Rake-nek, hogy próbálok beilleszkedni ide.

Amikor látom Rake-et elhaladni Faye mellett, és hogy megpuszilja a feje tetejét, a torkom ég. Hogyan tud ilyen gyengéd és szeretetteljes lenni vele, de a saját húgával nem?

Tettetem, hogy nem bánt a fesztelen ragaszkodása hozzá.

Rake mond valamit Fayenek, aki hátradobott fejjel nevet. – Most mit csináltál?

Rake kisfiúsan vigyorog. – Semmit… még. Csak szükségem van némi jogi tanácsra valamiről. Szakíts rám időt, te nő.

Faye jókedvűnek tűnik. – Gyere át holnap.

A bátyám bólint, és mond valamit neki olyan halk hangon, amit már nem hallok.

– Nem akarja elbaszni a dolgokat veled, ezért óvatos – tűnődik Tracker mögöttem.

Köszönöm, Dr. Phil.

Sóhajtok, és a fejemet Tracker karjára döntöm. – Tudom, hogy törődik velem. Csak azt kívánom, bárcsak ne volna olyan…

– Kéjenc?  - teszi hozzá Tracker egy farkasvigyorral.

Nevetek a fejem rázva. – Nem. Majdnem olyan, mintha félne önmaga lenni körülöttem.

– Azt hiszem, csak azt akarja, hogy büszke legyél rá, és ne rémisszen el a motoros viselkedésével.

– Én büszke vagyok rá – mondom, összerándulva, amikor rácsap a nő seggére, amikor az elmegy. – Oké, időnként tud disznó lenni.

Tracker hangos nevetése mindenki pillantását ránk vonja a szobában.

– Mi olyan vicces? - kérdezi Rake, ahogy odasétál és elmozdít Trackertől. Vet Trackerre egy pillantást, amely azt mondja: Ő a húgom, seggfej.

A szemem forgatom. Rake-nek kapóra jön ez a védelmező nagy-testvér dolog, az már biztos. Mindig vigyáz rám, mindig is vigyázott.

Tracker felemeli a kezét, az ártatlanságát hirdetve. – Csak barátok vagyunk, ember, tudod, hogy nem tenném.

– És miért nem? – kérdezem édes hangon. – Van velem valami baj?

A csípőmre teszem a kezem, kitolva oldalra, és vetek rá egy olyan pillantást, ami kihívja, hogy merjen bármi mást mondani, minthogy egyike vagyok a legszebb nőknek, akit valaha látott. Próbáltam komoly arcot vágni, erőlködve, hogy a számat fenyegető nevetés ne törjön ki belőlem.

Tracker oldalra döntötte a fejét, végigmérve tetőtől talpig. – Te valahogy úgy nézel ki, mint Rake, ha hunyorítasz, szóval, ja, nem, köszi!

Nem számított az ütésre, amit a gyomrába kapott. – Au. Te erős vagy ahhoz képest, milyen kicsi vagy.

Rake morgott. – Gyerünk Anna, és fejezd be a testvéreim bántalmazását.

Tracker nevet és megdörzsöli kőkemény hasát. Mintha ez egyáltalán fájna neki.

Arrow ezt a pillanatot választja, hogy besétáljon, és mint mindig, teljes figyelmemet magára vonja. Nézem, ahogy beviharzik a konyhába, és kijön egyik kezében egy üveg skót whiskyvel és egy cigarettával a másikban.

Lehuppan a kanapéra, és inni kezd egyenesen az üvegből.

Nem néz fel, vagy szentel figyelmet bárkinek maga körül, amíg Faye oda nem sétál és beszélni kezd hozzá fojtott hangon. Követem Rake-et, ahogy elvezet egy hosszú folyosó felé, kényszerítve magam, hogy ne nézzek vissza Arrow-ra. Megállunk egy ajtónál, és kisfiúsan rám vigyorog, ahogy kinyitja.

– Ez a te szobád. Szóval, tudod, mindig van hol maradnod, nem számít, mi van. – mondja, intve, hogy lépjek be. A szoba üres, leszámítva egy káprázatos fekete bőr ágyat.

– Ez új – magyarázza, ahogy megfordulva bámulok rá.

– Van nekem saját helyem – mondom neki, zavartságot érezve. Felnőve nem igazán volt házunk. Költöztünk egyik helyről a másikra, és maradtunk ahol tudtunk, kanapészörfözve, vagy anyám legutolsó barátjával lakva. Nem volt stabil életünk, vagy sok más dolgunk, amit a legtöbb ember természetesnek vesz. Nem mi álltunk az első helyen anyánknál – a drog volt az. Talán ezért akarja, hogy úgy érezzem, van itt egy otthonom? Hogy nem számít, mi van, mindig lesz egy helyem, ahová menjek? Egy hely, ahol szívesen látnak?

A szívem megmelegedett az érzéstől, de nincs rá szükségem. Nem vagyok többé rémült kislány. Most már egy nő vagyok, aki tudja, hogyan gondoskodjon magáról.

– Tudom, hogy van, de itt is van egy helyed. Velem. Sosem kell aggódnod többé.

Úgy látszik igazam volt.

– Rake…

– Nem kell így hívnod. – mondja, nem az első alkalommal.

– Tudom, de furcsa, amikor én vagyok az egyetlen, aki Adamnek hív, és senki sem tudja, ki a frászról beszélek. Bár még mindig Adamnek hívlak a fejemben – próbálom elmagyarázni.

Nevetése megmosolyogtat. Szeretem nevetni látni őt. – Furcsa, hogy a kishúgom Rake[1]-nek hív.

Felvonom a szemöldököm. – Szóval a beceneved olyan férfi után kaptad, aki erkölcstelen életet él, és sokat nőzik.

A szótárat használtam ehhez. Azt mondja a kéjenc egy másik kifejezés egy nőcsábászra, vagy feslett, kicsapongó erkölcsűre.

Abból, ahogy a pír a nyakán kúszik fel, tudom, hogy nem igazán örül, hogy ezt a beszélgetést folytatja velem. – Talán csak szeretek…

Hasztalanul keres másik okot, hogy miért hívják Rake-nek.

– …megszabadulni a levelektől? - javaslom száraz hangon.

– Mindig okostojás voltál – mondja jóindulatúan. – Jó, szeretem a nőket. Vess meg! Én vagyok a tökéletes példája a férfinak, akivel nem szabadna randiznod. Tanulj belőle.

– Bizonyára van néhány jó ember a klubház körül…? – mondom közönyösen, tettetve, hogy körülnézek.

Mint Arrow.

Ez, ahogy igazából értem.

Rake nevetése nem az, amire válaszként számítottam. – Senki sem fog a közeledbe menni, Anna. Tudják, hogy tiltott terület vagy.

– Honnan tudnák? – kérdezem gyanakvóan, a nyakamon felmerednek a pihék.

– Mert mondtam nekik – válaszolja, képtelen az önelégültséget visszatartani a hangjából.

A szám tátva marad. – Miért tennél ilyet?

– Mert a húgom vagy – mondja, keresztbe fonva karjait a mellkasán.

– Igen, de nem vagyok aszexuális – válaszolom szárazon, beljebb sétálva a szobába és leülve az új ágyamra.

– Számomra az vagy – hallom motyogni. – Nézd, Anna, most hogy itt vagy újra… Én ott akarok lenni neked, ahogy nem mindig voltam ott a múltban.

Ahh, a hírhedt Jacob incidens.

– Az nem a te hibád volt – mondom századik alkalommal.

Tudomást sem vesz rólam.

– Akarsz egy italt? – kérdezi, a beszélgetésnek nyilvánvalóan vége. – Elmondhatod nekem, milyen volt a heted.

– Persze, jól jönne egy ital.

Elgondolkodom, vajon Arrow megosztaná-e az üvegét.

---

[1] Rake – 1. gereblye, 2. kéjenc