18. Fejezet

18. Fejezet

ANNA

Fordította: Aiden

– HA azért jöttél, hogy megint elrabolj, véged – mondom Talonnak, mikor meglátom az ajtóm előtt – Mi az utolsó kívánságod? Mit keresel itt?

A táskámba nyúlok, és túrni kezdek a rózsaszín zsebkésem után.

– A szomszédban volt dolgom – néz rám vigyorogva.

– Minden túszodat meglátogatod? Vagy csak enyém a megtiszteltetés? – pislogok rá.

Megnyalja az ajkát, mielőtt beszélni kezd.

– Csak biztos akartam lenni, hogy minden rendben, és elnézést kérni a történtek miatt. Kibaszott szar ötlet volt odacipelni téged, de akkor ez volt az egyetlen választásom. Ha lett volna más lehetőség, megtettem volna, rendben?

Úgy nézett ki, komolyan gondolja és fontos számára, hogy higgyek neki.

A zsebkésem helyett a lakáskulcsom után matatok.

– Egyedül vagy?

Zsebreteszi a kezét és bólint.

– Igazából miért vagy itt, Talon? – kérdezem fürkésző szemekkel.

Lenéz.

– Csak beszélni akarok veled valamiről.

– Miről? – kérdezem.

– Van valami, amit muszáj megmagyaráznom.

Ebben a pillanatban meghallom egy motor dübörgését és összerezzenek.

– Jobb, ha most mész, Talon.

– Csak ezt hadd mondjam el, Anna – dörzsöli meg hátul a nyakát.

– Azt akarod, hogy Arrow a szart is kiverje belőled? – nézek rá hunyorogva.

– Tudok magamra vigyázni, ne aggódj – mondja gúnyosan.

– Nem erről van szó. Nem akarok több drámát. Szóval, kérlek, a kedvemért, menj – mondom, lassan kifújva a levegőt, és türelmet erőltetve magamra.

Megrándul egy izom az állkapcsán, elárulva, hogy dühös, de bólint és odébbáll.

Miért mentettem meg azt az embert, aki elrabolt?

Valami komolyan nincs rendben velem, de legbelül érzem, hogy Talon sosem bántana engem.

Megkönnyebbülten felsóhajtok, amikor eltűnik a háztömb oldalán. Kinyitom az ajtót Arrow-ra várva. Felhajt a járdára, fekete farmer és fekete póló van rajta. A haja frissen mosott, fésült és valamit szorongat a kezében.

– Hé, szépségem – üdvözöl, a karjaiba kap és megcsókol.

– Szia – felelem, miután szája elengedte az enyémet. – Mi van a kezedben?

– Oh, tényleg – jut eszébe –, vettem neked valamit. Egy ajándék.

Félszeg, de imádnivaló.

– Remélem, tetszik.

Megfogja a kezem, a dobozt a tenyerembe rejti és rázárja az ujjaimat. Szétnyitom a kezem és felemelem.

– Még ne nyisd ki – mondja elpirulva. – Várj, míg elmegyek – néz körül. - Kérlek.

Bólintok és megpróbálom elrejteni a mosolyomat.

– Mi lenne, ha csak elfordulnál, én meg kinyitnám most?

– Anna…

– Kérlek szépen – mondom a számat biggyesztve, elővéve a legcukibb kiskutya nézésemet.

– Rendben – feleli nagyot sóhajtva. – Nyisd ki.

Kinyitom a dobozt, amiben a selyembélésen egy karkötő lapul. Arany, gyémántokkal kirakva. Megfordítom, a belsejébe egy feliratot véstek.

K.A. és A.W.

Killian Arrowsmith és Anna Ward.

Milyen romantikus gesztus Arrow-tól.

Felnézek rá, és mulatok, hogy pironkodik, meghatódva az ajándékától. Nem volt szükségem ajándékokra, de ez a felirat igazán sokat jelent a számomra.

– Imádom – mondom neki – Köszönöm, Arrow. Ez meseszép. Segítesz felvenni?

Megkönnyebbülten bólint, segít felrakni az ékszert a csuklómra. Aztán bekísér a házba, kezét a hátamon tartva.

– Van némi elintéznivalóm ma éjjel, így nem maradhatok – mondja. – Csak látni akartalak, mielőtt indulok.

– Rendben – felelek.

– Szeretném, ha a klubházban maradnál.

– Igenis, értettem – válaszolom, amúgy sem volt tervben, hogy bárhová is mennék.

Szeme rámvillan, szája megfeszül.

– Anna….

– Lana később átjön, rendben? Szóval nem leszek egyedül.

– Kérd meg, hogy maradjon éjszakára – kér Arrow. – Egyezség?

– Te most egyezséget ajánlasz, Arrow? Nekem? Egy jelentéktelen nőnek? Most megleptél – válaszolom két oktávval magasabban.

– Aranyos – feleli szórakozottan. – Ez jóval több, mint egy jelentéktelen nő ahhoz, hogy magára vonja a figyelmemet, Anna.

Kézenfogva átkísérem a nappaliba, és lerakom az ajándékát a dohányzóasztalra.

– Ezt bóknak veszem.

– Az is volt – feleli helyet foglalva.

– Hogy van Rake? – kérdem, és mellé ülök. A verekedés óta nem láttam, és párszor felhívtam, de sosem vette fel. Ez nagyon fájt. A legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy dob engem, főleg úgy, hogy csak nemrég találkoztunk újra.

– Ne aggódj Rake miatt; rajta fogom tartani a szemem. Adj neki egy kis időt, hadd duzzogjon, majd lecsillapodik – mondja gyengéden, és az arcomat fürkészi.

– A bátyám nem duzzog – mondom felháborodottan.

– Persze, hogy nem – vigyorog Arrow. – El akarsz menni vacsorázni?

– Te most randira hívsz?

Arrow szeme elkerekedik, zavartan krákog.

– Baszki – bukik ki belőle.

– Mi van?

-- Nem emlékszem, mikor randiztam utoljára – vallja be kicsit félszegen. – Igazából nem volt rá időm, vagy nem volt egyébre szükségem, mint szexre.

– Bájos – motyogom a számat húzogatva – Látom, kifogtam a főnyereményt.

– Nem te fogtál ki engem, drágám. Én fogtalak téged és ezt sose feledd – mondja kuncogva.

Szemeimet forgatom.

– De kérlek, azóta akarlak, mióta először megláttalak.

– És én már akkor is akartalak, mielőtt találkoztunk.

– Micsoda? - kérdezem az arcát kutatva – Mit jelentsen ez?

Megnyalja az ajkát, mielőtt válaszol.

– Rake mutatott egyszer rólad egy képet. Még évekkel ezelőtt. Azonnal felállt a farkam, ahogy megláttalak. Már akkor tudtam, hogy téged akarlak.

– Egy képről? - kerekedik ki a szemem.

– Egy képről – feleli pléhpofával. – Te voltál a leggyönyörűbb nő, akit életemben láttam. És kurva nagy gáz, hogy pont a húga voltál.

– De ez nem tartott vissza téged – mondom gúnyolódva.

Hátranyom és rámfekszik keresztben a kanapén.

– Mindig megkapom, amit akarok, Anna. Legjobb, ha eszedbe vésed.

– Édes, hogy így gondolod – felelem vidáman. – Nyilvánvalóan igaz is volt, míg nem találkoztál velem.

– Micsoda szemtelenség, Anna – húzza el a száját. – Talán meg kellene, hogy dugjalak érte, hogy visszavegyél?

A szívem hevesebben kezd verni.

– Megpróbálhatod.

Lehajol hozzám, és végigcsókolja az állam vonalát.

– Szerintem még tetszene is neked, nem igaz?

A lélegzetem is elakad, ahogy a fülemhez ér, majd szája elindul lefelé a nyakamon. Mikor megérzem leheletét a mellbimbómon a vékony pamutpólón keresztül, felnyögök.

– Tudod, most mit akarok? – kérdezi lágyan.

Remélhetőleg a válasznak köze van az ő szájához és az én puncimhoz.

– Mit?

Felemeli a fejét és rám vigyorog.

– Vacsorázni menni. Kibaszottul éhes vagyok.

– Ha most nem teszel magadévá, Arrow, nem leszek jó vacsorapartner! – csapok rá a vállára.

– Csak szórakozom, sosem hagynám, hogy nélkülözzön a nőm. Soha – vigyorog.

Hála az égnek.

Kuncogni kezd, akkor jövök rá, hogy ezt hangosan ki is mondtam. Felülve lekapom a pólómat és kikapcsolom a melltartómat, mindkettőt a padlóra dobom.

– Hol is tartottunk? – kérdezi csillogó szemmel.

– Kevesebb duma, több szex! – felelem és rávettem magam, hogy szenvedélyes csókkal ajándékozzam meg. Belemarkol a fenekembe és szorosan magához húz.

És ekkor belém csap a felismerés.

Szerelmes vagyok Arrow-ba.

Szeretem őt, pedig tudom, hogy nem lenne szabad.

Elhessegetem a gondolatot, magunkra figyelek, a nyelvére a számban, a kezére, ami épp leveszi rólam a nadrágot.

Elveszek benne, és nem vonom kérdőre magam.

Így nem kérdezem meg magamtól, hogy tudna-e ő engem valaha is viszontszeretni.

Mert nem vagyok benne biztos, hogy tudni akarom a választ.

– Vedd le a ruháid – mormolom, amikor a szája elválik az enyémtől. – Akarlak. Most azonnal.

– Ahogy óhajtod, Anna – feleli rekedt hangon, ahogy lehajol a mellbimbómhoz.

Oké, ezt meg tudnám szokni.

Végül, miután megkapom életem legjobb előjátékát, megszabadul a ruháitól.

És azután szerelmeskedik velem.

* * * *

Vacsora után Arrow megvárja velem, míg Lana megérkezik. Miután egy hosszú csók kíséretében elválunk, Lana felé fordulok, aki mindentudóan néz rám.

– Na, ez aztán csók volt – mondja, feltolva szemüvegét az orrán.

– Ez az – mondom, figyelve a távolodó Arrow-t, mielőtt bezárom az ajtót.

– Mi volt Dash-sel múlt éjjel?

Átmegyünk a nappaliba, az arcom kicsit kipirul, ahogy eszembe jut, mi történt itt pár órával ezelőtt. Leülök oda, ahol szexeltünk, így szegény Lana nem tud odaülni.

– Elkísért az autómig és elkérte a számom. Odaadtam neki és váltottunk pár üzenetet és hívást, de…

Elhallgatott. Kiről is beszélünk már megint? Oh, Dash.

– De mi? – kérdezem.

– Tracker is felhívott – feleli óvatosan.

Felé kapom a fejemet.

– Az igen. Tudni szeretném, honnan tettetek szert egymás telefonszámára.

Felhúzott szemöldökkel néz rám, lófarka végével játszadozik.

– A telefonodból tudta meg a számom. Otthagyhattad valahol.

– Micsoda egy bunkó – mormolom – Mit üzen neked? Úgy szeretem Trackert, mint a saját bátyámat, de ő még nem szakított Allie-vel, és a csaj még mindig a klubházban lakik. Ne keveredj bele abba a kupiba. Nem szeretném, ha bajod esne.

– Neki csak egy barátra van szüksége, Anna – mondja Lana óvatosan.

– Hé, én vagyok a barátja – mormogom.

– Csak barátok vagyunk, semmi szükség Anna-rohamra. Sosem lennék olyannal, akinek van barátnője; nem vagyok „házasságtörő” – vihog.

Kirobban belőlem a nevetés.– Anna-roham? Általános iskolás koromban hallottam utoljára ezt.

– Így neveztük, mikor elvesztetted a türelmedet és kijöttél a sodrodból. Nincs rá jobb kifejezés – dől hátra nevetve.

– Nahát! – csattanok fel olyan hangosan, hogy ijedtében ugrik egyet. – Nézd csak, ki beszél, kicsi, ártatlan Lana! Én már láttam, milyen az, mikor elveszíted a türelmedet, és nem valami szép dolog. A pokolba, még én is megijedtem.

– A különbség kettőnk közt az, hogy te minden nap kijössz a sodrodból. Én meg jó, ha évente egyszer – mondja kipirult arccal.

Ez volt az igazság.

– Hát – mondom, miközben keresztbe rakom a lábaimat –, a te dühkitörésed rosszabb, mint az enyéim együttvéve. Mindenki menekül, amerre lát. Elhasználtad már az éves dühkitörés adagodat? Szeretném bevetni Allie-vel szemben.

Ezen mindketten jót nevettünk.

–  Mi a terved ma estére? – kérdezi.

– Outlander nézés és perverzkedés Jamie Fraseren, mi más? – nézek rá hitetlenkedve.

– Még jó, hogy vettem az alkalomhoz illő pizsamát! – vigyorog.

– Miféle pizsamát? – pattanok fel.

Előveszi a táskáját és kihúz belőle egy alvós felsőt, amin ez olvasható: „Ma inkább Jamie-vel alszom.”

Szemeim nagyra nyílnak. – Nekem is kell egy ilyen, most azonnal.

– Természetesen neked is hoztam egyet – forgatja a szemeit.

– Szeretlek – mondom neki sóhajtva.

– Én is szeretlek. De nem hiszem, hogy viselned kéne, ha Arrow-val alszol.

Elvigyorodom, ahogy eszembe jut, milyen képet vágna.

– Azt hiszem, ebben igazad van.

Bekuckózunk éjszakára, mint a régi szép időkben.

Minden percét imádom.

Annak ellenére, hogy Arrow hiányzik.