6. Fejezet

Hat

Fordította: Suzy

Próbáltam elrejteni a mosolyomat, amikor megláttam, hogy Arrow vár rám óra után.

A napom hirtelen javult.

– Megint a rövidebbet húztad? – kérdeztem, amint felé sétáltam, vigyorogva.

Ahogy rám nézett, az tudatta velem, hogy nincs lenyűgözve.

– Rake portyázik, azt akarta, hogy vegyelek fel.

– Hová ment? – kérdeztem azon tűnődve, miért nem mondott nekem semmit.

– Klub-ügy – morogta vissza Arrow, aztán megdörzsölte a szakállát.

Basszus, dögös.

A szemei rám vetődtek és összeszűkültek. Ekkor rájöttem, hogy ezt hangosan mondtam.

Szent szar.

– Úgy értem, basszus, dög meleg van – dadogtam a torkomat köszörülve.

Egyáltalán nem volt olyan meleg, szóval így még hülyébben hangzott.

Lenéztem, így nem látta, hogy elpirultam. A legutolsó dolog, amire szükségem volt, hogy megtudja a vonzódásom mértékét, szóval, hogy ilyeneket fecsegek, az nem az, amit tennem kell.

– Te is elég dögös vagy, Anna – válaszolta.

Valami vidámságot hallottam a hangjában?

Felnéztem és, igen, ott táncolt a szemeiben. Úgy döntöttem, hogy elintézem egy vállrándítással.

– Mivan? Jóképű fickó vagy. Bűn, hogy megcsodálom a csomagolást?

– Bassza meg – suttogta halkan.

– Mi?

– Könnyebb lenne, ha nem vonzódnál hozzám.

Felhúztam a szemöldökeim.

– Miért is?

Egy izom megrándult az állkapcsában.

– Úgy gondolom, te tényleg érsz valamit, Anna. De azok az emberek, akikkel törődöm, megsérülnek. Ha okos vagy, akkor elrejted azt, amit olyan könnyen ki tudok olvasni a szemeidből, mert arra csábít, hogy elvegyem, amit felajánlasz.

Lenéztem.

Én tényleg akartam őt.

Nem tudtam, mit látott a szemeimben, de el tudtam képzelni. Azt kívántam, bár ne lennének olyan kifejezőek.

A telefonom megzizzent, így kivettem a zsebemből, örültem, hogy dolgom lett.

– Ki üzent neked? – kérdezte.

Felkaptam a fejem.

– Egy barát.

Damien volt, azt akarta, hogy fussunk össze tanulni.

– Ennek a barátnak farka van?  Mert akkor bajban vagyunk – csikorogta, vigyorgott és felvillantotta az egyenes, fehér fogait.

– Szóval, nem lehetnek hímnemű barátaim? Mindegy, még csak meg se kérdezem, mert nem akarom hallani azt, amit mondanod kell – csattantam fel, a fejemet ráztam döbbenetemben. – Megmondom én, mit ad a férfiaknak pár centi.

– Befejezted? – kérdezte, nyilvánvalóan elege volt a fecsegésemből. – Ráadásul, lefogadom, ez azt jelenti, hogy az a férfi megadja neked centiről centire.

Most szexuális célzást tett?

– Mostantól – mondtam, azt akartam, hogy enyém legyen az utolsó szó. – És én nem tudhatok semmilyen centiről, mert jó ideje száraz időszakban vagyok.

– Mióta? – kérdezte, figyelmesen nézve.

– Elég régóta.

– Hmmmm – válaszolta, aztán megköszörülte a torkát.

– Este is én foglak felvenni, a műszakod után – mondta, miután nem szólaltam meg.

Kinyújtotta a nagy kezét és én átadtam neki a táskámat.

– Nem emlékszem, hogy bármit is mondtam neked a munkámról.

A barna szemei az enyémeket fürkészték.

– Rake kibaszottul össze van zavarodva amiatt, hogy munkát szereztél magadnak, miközben ő egy akkora rakás pénzt ad neked, ami kitartana az egész francos évben.

– Nem akarom az ő pénzét, a saját pénzemet akarom.

Ez ilyen egyszerű volt.

– Önfejű.

Az ajkaim megrándultak.

– Nem vagyok lusta. Tudok dolgozni, hogy eltartsam magam. Csak a lusta nőket nyűgözi le a vagyon, miközben a keményen dolgozó nők mennek és megszerzik maguknak a pénzt.

Arrow megrázta a fejét.

– A bátyád segíteni akar neked; legyél vele megértő. Krisztus, te nem vagy könnyű eset.

– Ne érts félre, hálás vagyok neki és jó tudni, hogy ott van a pénz, ha valaha is nehéz helyzetbe kerülnék.

– Elmondtad ezt Rake-nek?

– Persze, hogy el – feleltem morcosan. – Ez egy nagylelkű dolog volt.

– Nagyon nagylelkű. Rake jó ember.

Bólintottam.

– Tudom; hidd el, tudom. Bármit megtennék érte. Csak azt remélem, hogy egy kicsit nagyobb szabadságot ad majd nekem!

Vállat vont, mintha őt ez egyáltalán nem zavarná.

– Ezt vele beszéld meg. Mozduljunk!

Meg se moccantam.

– Mivan? – morogta.

– Nem kell ilyen durvának lenned! Egy kérlek nem ártana, tudod – zsémbeltem a motorja felé sétálva.

– Anna, csak helyezd a kis seggedet a motoromra. Meg kell állnom útközben és már késésben vagyok, szóval fejezd be a szarakodást – mondta csendesen, aztán hátat fordított nekem.

– Én is meg akarok állni – mondtam.

– Nincs időnk.

– De van – mondtam. – Max. egy órát fog tartani.

Oldalra döntötte a fejét.

– Jobb, ha kurvára fontos.

– Pontosan mi a fene bajod van? Azt hiszem, jobban kedvelem a csendességedet és a morgásaidat, mint azt, hogy seggfej vagy – csattantam fel.

Kikaptam a táskámat a kezéből és a vállamra vettem.

– Menj oda, ahová menned kell; majd elkapok egy buszt hazafelé.

Egyetlen felé vetett pillantás nélkül megfordultam és a buszmegálló felé mentem. Ez nem volt nagy dolog számomra; nem volt probléma buszra szállni. Három lépést tettem, mielőtt a keze lecsapott a felkaromra és megállított.

– Rake azt akarta, hogy hazavigyelek, szóval hazaviszlek.

– Ne fáradj!

– Ne vitatkozz!

– Majd azt mondom Rake-nek, hogy hazavittél, így majd úgy veheted, hogy elvégezted a bébiszitterkedést.

Összeszorította a fogait.

– Mostanra már félúton lehetnénk. Ne vesztegesd az időt és hagyd abba a makacskodást! Ne feledd, ma este én veszlek fel!

– Reid haza tud dobni engem.

– Azt mondtam, ott leszek, hogy felvegyelek, Anna. Az ég szerelmére, hagyd abba a vitatkozást! – mondta fogcsikorgatva.

– Én csak nem látom értelmét…

– Anna – mondta figyelmeztetően.

– Rendben – förmedtem rá, kihúztam a karomat a kezéből és a motorjához lépkedtem.

Csendben átadott egy sisakot nekem, felvette a sajátját és felszállt a motorra.  Az oldaltáskámat áthúzta a vállain, tartotta helyettem, ami szerintem valahogy cuki volt. Kár, hogy most bunkó volt. Mögé csúsztam, a kezeim megtalálták a mellénye alját és belekapaszkodtam. A meleg testéhez simultam, míg rá nem jöttem, hogy mit művelek és szándékosan hátrébb csúsztam. A legutolsó dolog, amire szükségem volt, hogy közel legyek ehhez a férfihoz. Amikor megálltunk egy háznál, Arrow leszállt a motorról és én is.

– Várj itt – mondta, aztán a bejárati ajtóhoz sétált.

Körülnéztem a középosztálybeli szomszédságon, próbáltam – és elbuktam– nem kíváncsi lenni arra, hogy Arrow mit keres itt. Amikor egy csinos barna kinyitotta a bejárati ajtót és behívta, megkaptam a válaszomat. Nem vártam, hogy ennyire fáj, de mégis. Elhozott magával, hogy lássam a kibaszott barátnőjét? És csak hagyott itt állni, miközben akármit csinál vele? Összeszorítottam a fogaimat és elfordultam a háztól. Kivettem a telefonomat, azon voltam, hogy felhívom Lanát, jöjjön értem, amikor meghallottam őt a hátam mögött.

– Menjünk – mondta, a motorja felé biccentett.

Ez… gyors volt.

Elkerültem a pillantását és megint felszálltam a motorjára.

– Most hová, Anna?

– Az állatkertbe.

A testével felém fordult, hogy rám nézzen.

– Mi a fene?

– Az állatkertbe kell mennem. Ez fontos.

 Sóhajtott.

– Rendben.

Visszafordult és én elrejtettem a mosolyomat. Valójában nem kellett ma az állatkertbe mennem. Csak meg akartam osztani egy részemet Arrow-val.

Amikor megérkeztünk, egymás mellett sétáltunk a bejárathoz. Arrow fenyegetően nézett ki teljesen feketében, a bőrmellénye több mint néhány pillantást gyűjtött be. Mindenkit figyelmen kívül hagyott, ehelyett lenézett rám.

– Ez az, amit kezdeni akarsz az életeddel?

Megrándult az ajkam.

– Valami ilyesmit.

– Szia, Anna! – köszöntött Beth.

Pénztárosként dolgozott, a jegyeket kezelte.

– Szia, Beth, hogy vagy? – mondtam, ahogy elhaladtunk.

A szemei ráleltek Arrow-ra és kitágultak.

– Um. J-jól. Még több megfigyelés miatt jöttél?

Bólintottam. Átengedett engem és Arrow-t.

Megragadtam Arrow-t a pólójánál fogva, a kedvenc kifutómhoz vezettem.

– Elhoztál ide, hogy lássak egy óriási teknőcöt? –kérdezte lenézve Dave-re.

– Ő egy Galápagosi óriásteknős – mondtam. – Több mint száz évet is élhetnek. Nem tudom, miért, de ez a kedvenc helyem az állatkertben.

Néztem, ahogy Arrow vizsgálódva figyelt engem, vigyorgott.

– Krisztusom, látnod kéne, hogy felderül az arcod, ahogy egy francos teknőcről beszélsz.

– Óriásteknős – javítottam ki.

Kuncogott.

– Óriásteknős. Rendben. Mi mást tudsz még elmondani róla?

Ragyogtam.

Több mint egy órát fog itt maradni.

******

Bárcsak azt mondhatnám, hogy meglepett voltam, amikor besétáltak Knox kocsmájába éjfélkor, de nem voltam az. Még ha vitatkoztam is, mondván, tudok fuvart szerezni haza, Arrow, Irish, Tracker és Vinnie leültek a pulthoz és folyamatosan engem figyeltek. Ránéztem Reid-re, aki felhúzta az egyik szemöldökét. Én megmondtam. Arrow nem mulasztotta el az üzenetváltásunkat, és összehúzta a szemeit rám, aztán Reid –re nézett. Miután két órát töltött az állatkertben velem, azt hittem, hogy Arrow talán elengedi az állandó őrizetemet, de ahogy az elsötétült tekintetére néztem, szinte éreztem a falat, amit a kirándulásunk óta emelt. Ma vicces volt, figyelmes és kíváncsi. És jó hallgatóságnak is találtam. Mókáztunk és élveztük egymás társaságát. Legalábbis én élveztem az övét.

Amikor Reid-re néztem, láttam, hogy még engem figyel. Arrow-ra sandítottam és majdhogynem láttam azt a pillanatot, amikor levonta a következtetést, hogy biztosan Reid-del kefélek. Levettem a pillantásomat róla és a többi férfi tekintetét pásztáztam.

– Milliónyi más bárban lehetnétek most – mondtam nekik, a kezeimet egy konyharuhába törölve.

Tracker szélesen mosolygott, a kék szemei ragyogtak.

– És hagyjuk ki a nagyszerű kiszolgálást? A fenébe is, nem. Egy sört kérek, Anna Bell.

Valami olyan módon fogta hátra a szőke haját, hogy nem tehettem róla, de vonzónak találtam.

– Egyébként kedvelem a pasikontyot – mondtam neki.

Vigyorgott.

– Gondoltam, hogy így lesz.

Én még folytattam volna egy bizonyos szexi modellel, akinek szakálla és pasikontya van. És tetkói.

Dögös.

– A maradék mit szeretne? – kérdeztem, éreztem Arrow szemeit magamon.

– Whiskey-t – mondta Arrow, ahogy elfordult tőlem és a körülnézett a bárban.

Irish és Vinnie szintén sört rendelt. Találkoztam Irish-sal egyszer vagy kétszer, de igazából sosem beszélgettem vele. Jóképű fickó volt, sötét hajjal és szemekkel, és sebhelyekkel, amik csak növelték a vonzerejét. Először kiosztottam a söröket, aztán kiöntöttem Arrow whiskey-jét és felé csúsztattam a poharat.

– Írd a számlánkhoz – mondta Arrow, aztán megköszörülte a torkát. – Kérlek.

A szemeim elkerekedtek. Tényleg azt mondta, kérlek? A ma délutáni beszélgetésünk miatt? Bólintottam és egy apró mosolyt villantottam rá, mielőtt a pult másik végébe mentem, hogy kiszolgáljam a többi vendéget. Láttam, hogy Reid Arrow-val cseveg, azok ketten valamin nevettek. Amikor mindenkit kiszolgáltam, az asztalokhoz mentem és összeszedtem a poharakat, megfogva annyit, amennyit tudtam anélkül, hogy elejteném. Ahogy visszavittem őket, majdnem beleütköztem Tag-be, a másik itt dolgozó srácba.

– Kell segítség? – kérdezte az óriási halmot nézve.

– Nem, viszem őket. De kösz – válaszoltam rámosolyogva. – Bár lehetsz a pultnál.

Ferdén mosolygott.

– Már utasításokat adsz, hmmm?

– Mi? Hidd el, még nem láttál engem irányítani. –  Vigyorogtam, a biztonság kedvéért rá is kacsintottam.

Hangosan felnevetett, a fejét rázta és a pulthoz sétált. Letettem a poharakat a mosogató mellé, aztán feltakarítottam azt a részt, mielőtt visszatértem előre. Figyeltem, ahogy Arrow az italát kortyolgatta, a pillantását sosem vette le rólam.

– Laza nap az irodában? – kérdeztem a könyökömet a pulton pihentetve.

Megvonta a széles vállait.

– Bébiszittelnem kell téged, így úgy gondoltam, akár ihatok is egyet, míg csinálom.

A mosolyom lehervadt.

– Nem kell bébiszittelned engem, csak fel kell venned. Két óra múlva, hadd tegyem hozzá. És hol van Rake?

– Odakint – válaszolta. – Mondtam neked, hogy portyázik.

– Kivel portyázik? – kérdeztem, néztem, ahogy Arrow egy kis whiskey-t nyalt le a telt, határozott ajkairól.

Úgy éreztem, a szám hirtelen kiszáradt.

Tracker felé fordultam, sokkal biztonságosabb terület volt.

– Akarsz egy újabb sört?

– Igen, kérek – válaszolta felém csúsztatva az üres üvegét. – Hol van Lana ma este?

– Egy randin – mondtam fel sem nézve.

– Kivel? – kérdezte csendesen. – Nem tudtam, hogy találkozgat valakivel.

Lenyúltam a hűtőhöz és kivettem egy másik sört, mielőtt válaszoltam.

– Nem is. De most igen.

Lana nem tette, nem igazán. Néhány srác elhívta és ő kényszerítette magát, hogy elmenjen, eltökélten arra, hogy elfelejti Trackert – de Tracker-nek nem kellett tudnia erről.

Egy csapat nő sétált be, vagy hatan voltak. Csak kettő volt közülük szép, de láttam, hogy a férfiak körülöttem bámulják őket. Ennek biztosan a pompom-lány hatásnak kellett lennie. Irish odahívott két nőt – persze a két szépet – és az egyik rögtön az ölébe ült, a másik pedig Vinnie-ébe. Ránéztem Arrow-ra és felhúztam az egyik szemöldökömet, azon tűnődtem, mikor fog előjönni belőle a hímringyó, mint a többiből. Amikor Tracker egy középszerű szőkét húzott az ölébe, elítéltem őt.

Keményen.

– Tracker –

– Nem a te dolgod, Anna – vágott közbe Arrow.

Befogtam a számat és Arrow-t bámultam, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, amit Tracker csinált. Még csak nem is kedvelem Allie-t – mondhatjuk, hogy utálom -, de ha nem akarsz egy nőt vagy egy férfit, akkor befejezed vele. Nem csalod meg. A megcsalásban nincs becsületesség vagy hűség. Csak ne legyél azzal az emberrel, ha nem vagy boldog – ez ilyen egyszerű. Korábban megcsaltak és fájt. Van egy perc, csak egy pillanat, amikor elgondolkodsz azon, hogy mid nem volt, ami miatt a csaló szükségét érezte, hogy valahol máshol keresse. Nekem volt ilyen pillanatom. Aztán, amikor másodpercekkel később az önérzetem belém rúgott, rájöttem, hogy nem az én hibám volt, hanem az övé. Nem én voltam bármilyen okból is hűtlen; ennél őszintébb vagyok.

Elsétáltam Tracker-től és az új barátjától, aki már rajta lovagolt és a pult másik végébe álltam. Ha Tracker valaha is megembereli magát, ejti Allie-t és Lana után megy, akkor kizárt dolog lesz, hogy az ő oldalán álljak, amikor láttam őt így viselkedni. Italokat vittem néhány lármás nőnek, akik válási bulit tartottak, aztán összeszorítottam a fogaimat, amikor láttam, hogy az elvált nő némi folyékony bátorság után Arrow körül páváskodott. A pultnak dőltem, keresztbe fontam a karjaimat és figyeltem a műsort.

Emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy Arrow nem volt és nem is lesz nekem való férfi.