26. - Epilógus

26. Fejezet

Fordította: Red Ruby

ANNA

Amikor biztonságban Lanánál vagyok, ágyba dugva a vendégszobában, ellenőrzöm a telefonom. Ötvenkét nem fogadott hívás és húsz üzenet. Nem akarva, hogy bárki aggódjon, küldök egy üzenetet Rake-nek.

Lanával. Biztonságban vagyok.

Azonnal válaszol.

Hála az égnek! Aggódtam Anna.

Újabb üzenet.

Jövök és felveszlek.

Ja, ez nem fog megtörténni.

Nem, holnap vissza fogok menni – válaszolom.

Jó, szeretlek. Beszélnünk kell.

Én is szeretlek, bátyó.

Nem olvasom el Arrow üzeneteit, vagy ellenőrzöm a hangpostámat.

És szintén nem is alszom.

* * *

Lana bedugja a fejét az ajtónyíláson. – Reggelt!

– Reggelt – hangom tompa a fáradtságtól.

Összeráncolja a szemöldökét és kinyitja a száját, aztán megrázza a fejét. – Tudtad, hogy Arrow a tornácomon ül elöl?

Felülök. – Mi?

Honnan tudta egyáltalán, hogy Lana hol lakik?

– Igen, fogalmam sincs, hogy mióta van ott. Anya látta őt, amikor munkába ment, és küldött nekem egy üzenetet.

Lassan pislogok párat. – Megijesztette őt?

Lana vigyorog. – Nem. Nyilvánvalóan aggódott miatta, mivel Arrow pokolian néz ki.

Tipikus.

Lana anyja egy szent volt – és határozottan továbbadta kedves és szelíd természetét a lányának.

Egy frusztrált sóhajjal kikelek az ágyból, és a bejárati ajtóhoz sétálok. Amikor kinyitom, Arrow-t látom ott ülni, hátával a falnak dőlve, lehajtott fejjel. Megsemmisültnek tűnik, és utálom ezt. Felnéz, amikor megköszörülöm a torkom.

– Mit csinálsz itt, Arrow?

Megnedvesíti az ajkait. – Nem fogadnád a hívásaimat.

– És jó okkal – csattanok fel. – Nem akartam beszélni veled. Hogy kerültél egyáltalán ide? Jobban teszed, ha nem motoroztál, mert pokolian piás voltál!

Összerezzen, és elgondolkodom, hogy még mindig ittas-e egy kicsit.

– Tracker dobott el – mondja, keresztülfuttatva kezét a haján. – Tudunk beszélni?

Körbenézek. – Miért nem toltad le azt a nőt az öledből?

Nyel egyet. – Csak jött és odaült. Annyira el voltam foglalva azzal, hogy kurvára sajnáljam magam, hogy nem is gondolkodtam. Csak ült ott, Anna, ez nem olyan, mintha dugtunk volna. Tudod, hogy sosem lennék hűtlen hozzád.

– És honnan tudnám ezt? Még Maryhez sem voltál hűséges, pedig őt szeretted.

Arckifejezésébe fájdalom és bűntudat mar. – Ki mondta neked ezt?

– Igaz? – kérdezem.

– Nem pontosan.

– Mit akar ez jelenteni?

– Mary tudta, hogy nem voltam kizárólagos vele – mondja eltolva magát a földről, és feláll előttem. – Amikor meghalt, tudtam, hogy elcsesztem. Jobban kellett volna bánnom vele. De megtanultam a leckét is, hogy soha ne becsüljem alá senkinek az értékét, soha ne vegyek senkit magától értetődőnek. Ez az, ami miatt sosem tenném ezt veled.

– Janet mondta – mondom. – És amikor besétáltam, láttam azt a nőt kényelembe helyezni magát az öledben, mialatt te csak ültél ott, mintha az naponta előfordulna, hogy valaki más segge nyomódik az ágyékodnak!

Arrow szitkozódik, és kezét az arcomhoz emeli. – Sajnálom, nem akarlak bántani téged Anna, sosem akartalak.

– Ne sajnáld, csak mondd el, hogy miért nem gondoltad, hogy megérdemlem, hogy tudjak az apámról. Vagy, hogy Talon a mostohatestvérem vagy, hogy…

Elakadok.

– Vagy, hogy megöltem az apádat? – kérdezi megtört hangon. – Bassza meg. El akartam mondani neked, Anna. Szándékoztam elmondani neked. – Elcsuklik a hangja. – De hogy a picsába mondod ezt el valakinek? Különösen valakinek, akit szeretsz?

Szeret engem?

– Nem tudom Arrow, de tudom, hogy azt kívánom, bárcsak elmondtad volna nekem – válaszolom, félrenézve. Legyőzve ülök le a veranda lépcsőire.

– Nem akartalak elveszteni téged, Anna. Nem veszíthetlek el téged. Tudnod kell, hogy ha tudtam volna… Ha tudtam volna, nem tettem volna meg. Bassza meg, Anna. Nem tudtam. Még nem is ismertelek téged akkor…

– Basszus – motyogja, letérdel előttem. – Szeretlek Anna, ugye tudod ezt?

A szívem összeszorul minden egyes szavára.

– Vissza akartam mondani neked, amikor te mondtad nekem, akartam…

– Miért nem tetted? – kérdezem.

Miért most? Akarom kérdezni. Csak azért mondja, mert azt hiszi, el fog veszíteni?

– Mert tudtam, hogy nem érdemeltem meg, hogy kimondjam azt a szót, és nem érdemlem meg most sem, de önző vagyok, ha rólad van szó.

Arrow megölel, szorosan körém fonja a karjait,és azt mondogatja, hogy mennyire sajnálja, hogy soha nem tudta, és ha megváltoztathatná, megtenné.

Hiszek neki.

– Nem tudtad, Arrow – mondom neki. –De nekem időre van szükségem, egyedül, oké? Csak fel kell dolgoznom mindezt.

Úgy tűnik, megszakad a szíve, de nekem rendbe kell hoznom, és össze kell szednem magam most. Nem tudok rendbe hozni bárki mást, amikor én olyan összetörtnek érzem magam.

– Anna, ne kérd tőlem, hogy hagyjalak egyedül! Kurvára nem megy.

– Csak adj nekem néhány napot, Arrow –mondom neki. – Kérlek!

– Oké – suttogja, megcsókolja a homlokom, aztán lecsap és megcsókolja az ajkaimat egyszer.

A gyengéd csók véglegesnek érződik.

Mintha búcsút mondana.

Érzem a vágyat, az irántam érzett szükséget, ahogy lüktet belőle.

El akarom neki mondani, hogy minden rendben lesz – de nem tudom most azonnal.

Túlzottan össze vagyok zavarodva.

Blade felszedi Arrow-t, és visszamegyek az ágyba.

Átfordulok és arcomat a párnába temetem, egy apáért sírva, akit elvesztettem, de sosem volt az enyém, és a férfiért, akit szerettem, de nem tudtam, meg tudok-e neki bocsátani.

* * *

Következő reggel egy óriási csokor virág és egy hatalmas plüss teknős érkezik Lana bejárati ajtajához.

Tudom, hogy van virág minden alkalomra, de nem hittem, hogy van arra egy, ha rájössz, hogy a férfi, akit szeretsz, megölte az apádat, akivel sosem találkoztál. A narancssárga tulipánok mindamellett gyönyörűek voltak, és a kedvenceim.

A kártyán ez volt olvasható:

Ne tegyél le rólam. Szeretlek. 

Arrow.

Epilógus

ANNA

Következő nap Rake belép az ideiglenes szobámba Lanánál, bejön, leül mellém, és a karjaiba húz. – Hogy érzed magad?

Vállat vonok. – Nem igazán tudom, hogy őszinte legyek. Bénultan, azt hiszem. Te?

Felsóhajt. – Sosem ismertem őt, Anna, és ő nyilvánvalóan nem törődött vele, hogy megismerjen minket. Otthagyott minket a ribanc anyánkkal, pedig tudnia kellett, hogy tönkretették a drogok. Arrow, másrészről mindig mellettem állt, a testvérem, és mindig ott lesz nekem.

– Téged nem érdekel, hogy apa halott, mert ő egy ellenséges motoros klub elnöke volt? – kérdezem tőle komoran. Egyértelmű volt, hogy a klub többet jelentett neki, mint egy apa, akit sosem ismertünk. Hogy lehet, hogy nekem nehezebb ezt így néznem?

– Néha saját családot kell alapítanod, Anna – mondja szomorúan mosolyogva.

Ez a szomorú igazság. Nem akarok arra gondolni, hogy Arrow megölte az apámat, azonban én még csak nem is ismertem azt az embert soha. Szeretem Arrow-t, és ő mindig jó volt hozzám.

– Mikor mondta Arrow el neked? – kérdezem tőle.

– Miután ti ketten beszéltetek. Le van sújtva, Anna – mondja, zaklatottnak tűnik.

– Mit akarsz tenni Talonnal kapcsolatban? – kérdezem tőle. Nem tudtam most Arrow-ra gondolni.

Tekintete enyhén megkeményedik. – Semmit. Elrabolt téged, Anna, és tudta, hogy te vagy a mostohahúga. Ez többet mond el bármilyen szónál. Ő egyébként nem is vérrokonunk – csak mert a rohadék felnevelte őt, az nem jelent szart se. És elsősorban az ő anyja hibája, hogy nekünk sosem volt apánk.

– Ez nem igaz. A mi apánk hibája, hogy nem volt ott nekünk, nem Talon anyjáé. Bár ő is ribancnak tűnik. Váó, az apánknak tényleg rossz ízlése volt a nők terén – mondom keserű nevetéssel, aztán folytatom. – Azt kívánom bárcsak Talon elmondta volna nekem az igazat, ahelyett, hogy mindent Arrow vállaira pakolt.

Nem számít milyen szélesek és erősek voltak.

– Azt hiszem, ő Arrow-ra akarta rakni, bosszúként az apja megöléséért. Belenevetett Arrow arcába és azt mondta neki, hogy most ő fog elveszíteni valakit, akit szeret.

Felemelem a fejem a bicepszéről. – Ezt mondta Arrow-nak?

– Ja. Arrow szarul érzi magát, Anna; sosem láttam őt ilyennek életében. Még akkor sem, amikor Maryt megölték.

Nem tudom, mit mondjak erre.

Megölte az apámat. Nem azt kellene akarnom, hogy semmi közöm ne legyen hozzá? De nem így érzek. Nem tudom elképzelni az életemet Arrow nélkül.

– Annyira össze vagyok zavarodva – mondom Rake-nek. – Nem tudom, mit tegyek, vagy hogyan érezzek.

– Szereted Arrow-t? – kérdezi.

– Ez ilyen egyszerű? – kérdezem szipogva. – Persze, hogy szeretem őt.

Rake kedvesen mosolyog. – Akkor azt hiszem, igen, ilyen egyszerű.

– A szerelem nem mindig elég.

Rake bólint. – Valószínűleg. De gondolj erre – az apánk sosem vette a fáradságot, hogy meglátogasson minket, vagy, hogy ellenőrizzen minket, hogy egyáltalán utánanézzen élünk-e, vagy halunk. Mit tett Arrow érted?

– Gondomat viselte, mindig.

Rake megpuszilja az arcomat. – Nem mondom meg neked, mit tegyél. Én szeretlek, nem számít, mi van, ezt tudod.

– Te sokkal jobban veszed ezt, mit én.

Rake kuncog. – Az én pasim nem ölte meg az apánkat.

A karjára csapok. – Nem, de a testvéred megtette.

– Arrow a családom, Anna, nem ez a Samuel fickó. Semmi sem fogja ezt megváltoztatni. – mondja felállva. – Akarod, hogy szerezzek neked bármit?

– Nem, én jól vagyok, csak egyedül akarok lenni egy darabig.

Rake állkapcsa megfeszül, de biccent egyszer, mielőtt elhagyja a szobát.

Két kérdés jár a fejemben.

Élhetek együtt a ténnyel, hogy Arrow megölte Samuelt?

És meg tudok-e neki teljes mértékben bocsátani? Nem érdemli meg, hogy az arcába vágjam ezt, akárhányszor haragszom vagy dühös vagyok.

Ez mindent vagy semmit.

Egy szemhunyásnyit sem alszom azon az éjszakán, a fejem tele van Arrow-val.

 HÉT NAPPAL KÉSŐBB

– Ki az ágyból Anna! – szól Lana, lehúzva rólam a takarókat.

– Miért? – kérdezem, még félig aludva.

– Mert nem alhatsz egész nap, emeld fel a lusta segged!

Kinyitom egy szemem. – Te épp kiabáltál velem?

Vigyorog. – Igen, szóval most tudod, hogy nem szórakozom.

Kényszerítem magam, hogy felüljek, és vessek Lanára egy csúnya pillantást.

Csak mosolyog.

– Szóval kaptam egy hívást Faye-től ma, hogy kezdjek, mint Clover dadusa.

– Fontolóra veszed? – kérdezem tőle. – Ez jó pénz.

– Tudom – válaszolja. – Igazán jó pénz, de van egy probléma.

Kihúzom magam ültömben. – Mi?

– Tracker és Allie körül kell majd lennem. Nem tudom, hogy kezelni tudom-e ezt, hogy őszinte legyek – suttogja, lenézve a lábaira. – A helyzet az, hogy igazán fel tudnám használni a pénzt, és ki tudnám anyut is segíteni néhány számlával, szóval el akarom fogadni.

Amikor javasoltam Lanát Faye-nek, nem is gondoltam Trackerre.

Francba.

– Neked nem kell…

Lana felsóhajt. – Ő csak egy férfi, igaz? Talán valaki új megragadja majd a szemem.

Nem akartam mondani neki, hogy ha bármi hasonlót érez Tracker iránt, mint amit én érzek Arrow iránt… nos, kétlem, hogy azok az érzések eltűnnek egyhamar.

-- Ez a te döntésed, Lana. Megkérdezhetem Reidet, hogy szüksége van-e valaki másra – javaslom, de látom a szemében, hogy máris eldöntötte, hogy elfogadja az állást.

     – A pénz… váó, részmunkaidős munkáért és az időpontok, amikor szüksége van rám, összeegyeztethetőek az órarendemmel.

– Órára kell mennem, de tovább beszélhetünk, amikor visszajöttem.

Megpuszilja az arcomat. – Menj, vegyél egy zuhanyt.

– Fogok.

Elmegy és én bepattanok a zuhany alá, elgondolkodva, vajon jó választás volt-e Lanát közelebb hozni a klubhoz.

És közelebb Trackerhöz.

* * *

Több mint meglepett vagyok, amikor Tracker beáll Lana behajtójára kb egy órával később. Figyelem, ahogy elszánt kifejezéssel az arcán kilép az autóból. Arrow minden nap hívott a múlt héten, de máskülönben tiszteletben tartotta a kívánságomat, hogy egyedül legyek. Beszéltünk pár percet, megkérdezte, hozhat-e valamit, szükségem van-e valamire. Olyan édes volt és megértő. Megkért, hogy jöjjek vissza a klubházba, de mondtam neki, hogy még szükségem van egy kis térre.

Mindenki más is tiszteletben tartotta a kívánságaimat – de úgy tűnik ez meg fog változni.

Kinyitom neki az ajtót.

– Szia Tracker.

– Anna Bell – mondja, haloványan mosolyogva, és megpuszilja az arcom. – Hol van Lana?

– Iskolában. Mit tehetek érted? – kérdezem tőle, ahogy körbenéz a házban, befogadva minden apró részletet.

– Pakold össze a cuccaidat, elég a duzzogásból! Hazahúzod a segged, ahová tartozol! – mondja, hangsúlya ellentmondást nem tűrő.

Összeszorítom az ajkaimat. – Nem tudom, Tracker, én…

Durván közbevág. – Szereted Arrow-t?

– Persze, hogy szeretem – válaszolom azonnal. Ezzel kapcsolatban nincs kérdés. Imádom a pasit. Fülig szerelmes vagyok belé.

– Kurvára szenved, Anna. Ne tedd ezt vele. Menj és szabadítsd ki a szenvedéséből! – mondja kissé mogorván. – Ez mindannyiunkat bánt, így látni őt. És ne mondd el neki, hogy én bármit mondtam.

Kinyitom a szám, aztán becsukom.

Igaza van.

Igaza van, és már tudtam a múlt héten. Miért pazarlom az időt? Nincs szükségem térre, Arrow-ra van szükségem.

Vagy szeretem és akarom őt, vagy nem.

Nincs köztes állapot.

És én nagyon akarom őt.

Mi a frászt csinálok?

– Látom, kezded megérteni – tűnődik vigyorogva. -- Láttam őt lepattintani minden egyes nőt, aki felé nézett. Higgy nekem Anna, tényleg nagy hatással vagy szegény fickóra.

– Milyen nők? – kérdezem, próbálom a csípősséget távol tartani a hangsúlyomtól.

Vállat von, de nem tehetek róla, látom a vigyort, amit próbál elrejteni előlem. – Gyere, szedjük össze a szarjaidat.

A „szarjaim” ahogy olyan kifinomultan kifejezte, nem sok. Elmentem megvásárolni mindent, amit használtam, és minden belefért egy táskába.

Besegít az autóba, aztán megáll. – Jó, hogy visszatérsz, Anna Bell.

Mosolygok. – Köszi, hogy visszahozol.

Azt gondolom csendes utunk lesz hazafelé, de Tracker úgy dönt, hogy csacsogós lesz.

– Menned kéne és a szart is kikefélni belőle. Ó, és szopd le, alaposan!

Pislogok párat. – Köszi a tanácsot, Tracker.

– Szívesen. Tudod, még mit szeretünk mi férfiak igazán? Szeretjük, amikor ti…

Megcsípem a vállát.

– Aucs – morogja.

– Kérlek, fogd be! – könyörgök neki.

– Meg kéne állnom óvszerért? – kérdezi vidáman. – Arrow milyen méret? Vagy talán vizes lufik megtennék?

Nevetek ezen. – Arrow dákója hatalmas, ne inzultáld a jelenlétemben.

– Hűha, sértődékeny.

– Miről maradtam le? – kérdezem.

– Rake dühös volt, hogy elmentél, Arrow búslakodott. Igazán szánalmas. Azt hiszem kétszer sétált ki az ajtón, hogy jöjjön és megszerezzen, de aztán visszafordult. Tiszteletben akarta tartani a kívánságaidat, függetlenül attól, hogy ez majdnem megölte őt.

Fenébe, az én Arrow-m.

Hamarabb kellett volna visszatérnem.

A gondolataim zavarosak voltak, így felteszem szükségem volt erre az időre a magam számára, de én nem akartam senkit bántani a folyamat során, és tudtam, hogy bántottam Arrow-t és Rake-et is.

Csak magamra gondoltam akkoriban, próbáltam feldolgozni a saját problémáimat.

Sóhajtok és kibámulok az ablakon. – Nem tudtam, hogyan birkózzak meg ezzel. Mindenki visszatartott dolgokat tőlem, és látom, hogy ez nem igazán változtatott volna semmin. Arrow nem akart elveszíteni vagy megbántani, és én látom, hogy honnan jött. Ez egy bonyolult helyzet volt.

– Tudom Anna, és senki sem hibáztat téged. Azt tetted, amit tenned kellett, ez csak egy pár napos szünet volt – Arrow csinál úgy, mintha örökre elvesztett volna – morogja.

– Talán úgy gondolta, hogy nem fogok visszajönni.

– Nos, tévedett – válaszolja. – És higgy nekem, ha nem jöttél volna vissza pár napon belül, elment volna és megszerzett volna. Kis híján megtört, még én is láttam. Nem szándékozott nélküled élni.

Tracker leparkolja az autót és besétálunk a klubházba egymás mellett.

Rake vigyorog és hozzám fut, felemel a karjaiba. – Hála az égnek, visszajöttél, hugi!

– Jó újra itt lenni – mormogom, szemeim a szobát kutatják Arrow után.

– A szobájában van – mondja megpuszilva az arcom. Mosolygok, és a szobához sétálok, csak hogy azt zárva találom. Kopogok párszor.

Nincs válasz.

Hangosabban kopogok.

– Húzz el! – kiáltja, hangja rekedtes, grimaszolok tőle.

– Arrow? – kiáltom.

Az ajtó másodperceken belül kitárul.

Tanulmányozom őt.

Sötét karikák a szemei alatt, lehorzsolt arc, a haja egy merő kóc.

– Bejöhetek? – kérdezem halkan.

Pislog. – Itt vagy.

Mosolygok ezen, besétálok a szobába és szembe fordulok vele. Becsukja az ajtót maga mögött és bezárja a teret kettőnk közt néhány lépéssel. – Hiányoltalak, Anna.

Csendben bámulok rá, míg folytatja.

– Amikor öltem Maryért, hogy megbosszuljam, egyszer sem gondoltam, hogy elveszítem az egyetlen nőt, akit valaha is úgy láttam, hogy old ladymmé teszem. Kurva házasság. Még csak nem is gondoltam soha arra, hogy valaha megházasodom életemben, amíg nem találkoztam veled.

El tudja képzelni magát, hogy elvesz feleségül? Akartam azt. Jobban, mint bármit akartam valaha.

– Nekem is hiányoztál, Arrow. Csak meg voltam bántva. Meg kellett békélnem a ténnyel, hogy sosem fogok találkozni az apámmal, és elsősorban, hogy ő sosem akart engem. A gondolataim mindenfelé jártak, és szükségem volt időre, hogy feldolgozzam. Főként sajnáltam magam, ami hülyeség volt. Nem akartalak bántani a folyamat során, vagy ellökni magamtól. Megbocsátok neked, Arrow. Akkor nem tudtad, ki volt ő, akkor még engem sem ismertél. Amikor beléd estem, tudtam milyen ember vagy. Tudom, mire vagy képes. Azt is tudom, hogy sose bántanál.

– Anna…

– Semmi más nem számít, Arrow, kivéve ezt – mondom, lábujjhelyre állok és megcsókolom az arcát. – Ennek, amink van, sosem tudnék hátat fordítani. Szeretlek, Arrow.

– Igazán megbocsátasz? – kérdezi reményteli hangon.

Bólintok. – Tudtam, hogy amikor eljövök hozzád, teljesen meg kell, hogy bocsássak neked, vagy ez nem fog működni köztünk. De megbocsátottam, Arrow.

– Annyira édes – mormolja. – Olyan rohadtul meg voltam ijedve, hogy nem fogsz visszajönni hozzám. Adtam neked pár napot, mielőtt elmegyek Lana házához.

– Mit szándékoztál csinálni? – kérdezem.

Szemei lemosolyognak rám. – Bármit, amit kell, Anna, bármit. Nem szándékoztam nélküled élni. Kóstolót adtál nekem abból, milyen újra élni, igazán élni. Mielőtt találkoztam veled, nem éltem, csak haldokoltam. Nem tudok visszamenni oda. Annyira megőrülök érted, hogy zavarban kellene lennem.

Felnevetek erre.

Lehajtja a fejét és megcsókol, hátradöntve a testem és erős kezeibe fogva az arcom. Olyan íze van, mint az epres cukorkának, amin tudom, hogy gyakorlatilag él, és amit megoszt Cloverrel, amikor senki sem látja. Amikor elhúzódik, lemosolyog rám. – Én is szeretlek, Anna. Sajnálom, hogy elbasztam.

Megnyalom az ajkaimat. – Mindig megcsókolhatsz újra.

Vigyorog. – Basszus, szeretlek.

Az ágyra dob, ajka az enyémet falja.

– Sose hagyj el újra, Anna! – parancsolja mély hangon. – Hallasz?

– Nem foglak – motyogom a szájának. – Ne adj rá újra okot.

Leveszi a felsőmet.

– Nem fogok, kedvesem, soha többé – csikorogja, mielőtt szája a testemen van, incselkedik, ingerel, megmutatja mit hagytam ki. – Az enyém vagy, Anna, kurvára ne felejtsd el megint!

– Sosem felejtettem ezt el, Arrow – suttogom, megrángatva a pólóját, némán könyörögve neki, hogy vegye le. Megadja magát nekem, áthúzza fehér pólóját a fején és elhajítja valahová a szobában. Levegőért kapok, amikor meglátom kézzel írt betűkkel felvarrva a nevemet a bordáin.

– Mikor csináltattad ezt? – kérdezem, ujjaimat átfuttatva a gyönyörű tintán.

– Aznap, amikor elmentél – mondja, és hátratol az ágyra. Meg kell, kóstoljalak.

Alhasam összeszorul a gondolatra.

Felemeli a szoknyámat, lehúzza a bugyimat és rám teszi az ajkait.

Nézem sötét hajú fejét, mielőtt becsukom a szememet és hagyom, hogy felemésszen a gyönyör.

Basszus, olyan rohadt jó érzés.

Kényszerítem magam, hogy kinyissam a szememet, figyelni akarom őt, ahogy kényeztet, csípőmet felemelve a szájához.

Megragadva a csípőmet az ágyhoz szögezi a testem, így mozdulni sem tudok, aztán folytatja a nyalogatásomat a redőimen keresztül. Amikor átfuttatja nyelvét a csiklómon, a hátam önkéntelenül felível.

– Arrow – nyögöm ki, lenyúlva, és az ujjaimat keresztülfuttatva a haján.

– A számon akarsz elélvezni, vagy a farkamon? – húzódik hátra.

– Mindkettőn – válaszolom.

Szája sarkában mosoly bujkál, mielőtt lehajtja a fejét és folytatja a nyalogatásomat. Amikor megszívja a csiklómat, az orgazmusom a semmiből sújt le rám.

– Basszus, basszus, basszus – mondom csikorogva, összeszorított fogaim közül, nehezen lélegezve.

Olyan. Kurva. Jó.

Amikor a testem végül elernyed, elmozdítja a száját és megtörli a kézfejével. Kielégültek érezve magam, az ujjammal intek neki.

– Mit akarsz, Anna? – kérdezi, ahogy lehúzza a nadrágját.

– A számban akarlak – mondom neki merészen, feltérdelve és várok.

Átkozódik és közelebb lép hozzám, így kemény gerjedelme az arcom előtt van.

– Nyisd ki a szád, kedvesem – duruzsolja, megérintve az állkapcsom oldalát a kezével. Azonnal megnyílok neki, beszívva hosszát a számba, olyan mélyre, amennyit be tudok fogadni. Felnyög, lebámul rám, barna szemei annyi szenvedéllyel vannak telve, hogy a szívem repesni kezd. Hagyja, hogy párszor megnyaljam, mielőtt elhúzódik. -- Benned kell lennem, Anna, most.

– Hogy akarsz engem? – kérdezem szétterpesztve combjaimat invitálásként.

Megint átkozódik. – Feküdj a hátadra, szükségem van rá, hogy lássam az arcodat.

Lefekszem az ágyra,  megtámasztja magát fölöttem, aztán becsúsztatja magát egy hosszú lökéssel.

– Olyan kurva jó, Anna – suttogja. – Olyan nagyon hiányoztál.

– Te is hiányoztál nekem – válaszolom, lehúzom az arcát és megcsókolom a száját. Folytatja a pumpálást, és lenyúl, hogy játsszon a csiklómmal, amíg újra elélvezek, ez az orgazmus sokkal erőteljesebb, mint az utolsó. A nevét kiáltom, ahogy befejezem, és hamarosan csatlakozik hozzám, erős combjai remegnek, ahogy elélvez bennem. Később a hátára fekszik, a karjába húz, és egy gyengéd csókot helyez a fejem tetejére.

– Sosem hagylak elmenni – mormolja.

– Sosem akarom, hogy hagyj – suttogom vissza.

Kezei megfeszülnek körülöttem.

* * *

Kidörgölve az álmot a szememből bekószálok a konyhába, hogy lássam, ahogy Arrow ott áll pucér fenékkel, és reggelit készít.

Maroknyi feszes hátsó.

– ’Reggelt! – mormolom álmos hangom, ahogy a látványt csodálom. – Mi ez veled és a pucér főzéssel?

Megfordul és szélesen elvigyorodik. – ’Reggelt gyönyörű!

– Mit készítesz? – kérdezem, egy csókot nyomva várakozó ajkaira, mielőtt belekukkantok a serpenyőbe, és a kezem végigsiklik feneke félgömbjén.

Arrow lekapcsolja a tűzhelyet és aztán felém fordul. A farka kemény, a hasamba nyomódik.

– Nem te vagy az egyetlen, aki épp most ébredt – mormolja vigyorogva, lepillantva magára.

Én is lenézek és összecuppantom az ajkaimat. – És mit szándékozol ezzel kapcsolatban csinálni?

Arrow megnyalja az alsó ajkát, aztán a levegőbe emel, egy sikkantás szökik ki a számon.

– Kinyallak, aztán megkeféllek, aztán megetetlek. - Ajkai lecsapnak az enyémre.

Aztán pontosan azt csinálja, amit mondott, hogy fog.

HÁROM HÓNAPPAL KÉSŐBB

Felülve az ágyon hívom a számot, amit kaptam. A negyedik csengésre válaszol.

– Igen.

– Talon – mondom. – Anna vagyok.

Csendben van néhány másodpercig. – Szia Anna, minek köszönhetem a hívásod?

– Találkozhatunk valahol? Azt gondoltam lóghatnánk együtt.

– Mikor? – kérdezi azonnal.

– Fél óra múlva. Mit szólsz a kávézóhoz, ahová a múltkor beugrottál?

– Rendben – mondja. – Akkor később találkozunk.

Felöltözöm a kedvenc kopott, szakadt farmernadrágomba és egy egyszerű fekete trikóba. Nem foglalkozom semmilyen sminkkel és leengedve hagyom a hajam, hagyom, hogy magától száradjon meg. Ahogy elhagyom a hálószobát, feltűnik, hogy a klubház csendes. Talon hagyott nekem pár üzenetet az elmúlt hónapokban és az volt a benyomásom, hogy találkozni akart velem, hogy legyünk együtt egy kicsit. Azt hiszem, hogy bár nem vagyunk vérrokonok, ettől még családtagnak tekint engem. Tudom, hogy szerette az apámat, és engem egy kapcsolódási pontnak lát hozzá. Nem rossz srác, így egy hónappal az után, hogy megkeresett, úgy döntöttem, hogy miért ne; Talon lehetne az életemben. Nem került nekem semmibe és egy furcsa módon kapcsolódtunk egymáshoz.

Látom, hogy Arrow és Rake együtt isznak és próbálok észrevétlenül elsétálni.

– Váó, hová gondolod, hogy mész? – kiált fel Rake, megállítva engem.

– Megyek kávézni egyet Talonnal – mondom neki.

Arrow arcán aggodalom villan, mielőtt el tudja fedni. Elfordul tőlem és inkább az italára koncentrál. – Kurvára nem fogsz egyedül menni, Anna! Veled jövök.

– Nem jöhetsz velem, Arrow. Nem fog bántani. Emellett egy nyilvános helyre megyek, ugyanabba a kávézóba, ahol legutóbb láttam őt. – mondom összehúzott szemmel.

Ma van az évfordulója Mary halálának.

Arrow egész nap töprengett, és tudom, hogy egyedül akar lenni. Amikor megkérdeztem, akar-e beszélni róla, nemet mondott. Amikor követtem a bárba, egy szót sem szólt hozzám. A fejében ragadt, és időre van szüksége, hogy feldolgozza. Időre, amit meg fogok adni neki. Bármit, amire szüksége van. Eldöntöttem, hogy távol maradok, és mivel Talon épp a minap lépett velem újra kapcsolatba, arra gondoltam, miért ne? A bátyám nem örült neki, de én kíváncsi voltam, miért akart Talon olyan nagyon elérni. Talán csak egyedül érezte magát, és beszélni akart valakivel. Mióta Damien úgy kerül, mint a pestist, jól jön egy új barát.

Rake állkapcsa makacsul megfeszül. – Blade elvisz téged, és ez végleges.

Rámutatok az ujjammal, aztán leejtem. Nincs értelme vitatkozni vele. – Mondd meg Blade-nek, hogy most indulunk.

Rake bólint és elhagyja a szobát.

Arrow hátát bámulom. Nem hagyhatom csak így itt. Tudom, hogy nem akarja, hogy találkozzak Talonnal, de ez olyasmi, amit meg akarok tenni, és nem irányíthatja minden mozdulatomat. Odasétálok hozzá és megérintem a vállát. – Visszajövök, oké? Semmi sem változott, Arrow.

Elfordítja a fejét és szomorúan mosolyog. – Szeretlek, Anna – mondja. – Csak emlékezz erre. Ne hagyd, hogy a mocsok szórakozzon a fejeddel!

Arrow azt hitte, hogy meg fogom gondolni magam? Hogy hirtelen megutálom azért, ami az apámmal történt? Mert nem. Úgy értettem, ahogy mondtam, és a megbocsátás az megbocsátás. Nem fogom újra felhozni azt, ami történt, kivéve, ha egyikünk beszélni akar róla, sohasem haragomban, és nem használom fegyverként ellene. Sosem tenném ezt vele.

– Én is szeretlek, Arrow, és tudom, hogy szeretsz engem – suttogom, megcsókolom az arcán. – Ő a mostohatestvérem, és beszélni akar velem. Ennek semmi köze ahhoz, hogyan érzek irántad, az érzéseim nem fognak változni. Tudom, hogy a mai egy nehéz nap neked, így azt akarom, hogy meglegyen a tered. Ha akarod, hogy elmenjek veled a temetőbe később, tudasd velem. Vagy ha egyedül akarsz menni, vagy Faye-jel, az is oké. Ha szükséged van rám, csak hívj, oké?

Lefuttatom a kezem a hátán, aztán további szó nélkül elhagyom a klubházat.

* * *

Első alkalommal amióta Talont ismerem, nincs a szokásos vigyor az arcán. Pontosan ugyanazon a széken ül, amit utolsó alkalommal is elfoglalt, és kissé bizonytalannak tűnik. Kihúzom a mellette lévő széket, a padló csikorgásának hangjára felnéz.

– Szia - mondja, kicsit még jobban kihúzva a széket, hogy leüljek.

– Szia – mondom leülve. – Rendeltél valamit enni?

– Nem – mondja a fejét rázva. – Rád vártam.

Mindketten egy burgert és sült krumplit rendelünk, aztán egymásra nézünk, ahogy a pincérnő elmegy.

Amikor az ételünk megérkezik, kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de aztán megrázza a fejét és eszik egy krumplit helyette.

– Te és Rake fogtok valaha beszélni? – kérdezem.

Talon szomorúan mosolyog. – Kétlem. Nem érez semmilyen rokoni kapcsolatot velem. Meglep, hogy hagyott eljönni.

Kintre mutatok. – Egy jelölt rajtam tartja a szemét az autóból. És hogy érted, hogy hagyott eljönni? Önálló nő vagyok, tudod?

Ekkor Talon nevet, ami egy mély, zenei hang. – Értékes áru vagy, azért.

– Szeretem őt – teszem hozzá lassan.

– Rake-et?

– Nos, természetesen szeretem Rake-et, de Arrow-ra gondoltam.

Ajkai megfeszülnek. – Megölte az apánkat.

– Megölte a te apádat. És ha tudta volna, nem tette volna meg – teszem hozzá.

– Egy gyilkost védesz? Aki megölt valakit a saját véredből? – kérdezi összevont szemöldökkel.

– Azért tette, mert az emberetek megölte Maryt, valakit, aki fontos volt neki. Emellett azt mondod, hogy te nem öltél meg senkit?

Nemet int a fejével.

– Megvertél valakit? Megfenyegettél valakit?

– Természetesen megtettem ezeket a dolgokat, nem vagyok ártatlan, de sosem vettem el életet – mondja.

– Még –teszem hozzá.

Összeszorítja az ajkait erre és nem mond semmit. Mit lehet erre mondani?

– Hagyni fogják, hogy újra találkozz velem? – kérdezi Talon, eltolva a tányérját.

– Nincs választásuk, és persze, hogy újra látni akarlak – mondom. – Talán találkozhatnánk egyszer egy hónapban, vagy valami hasonló.

Szélesen elmosolyodik, átfuttatja kezét fehérszőke haján. – Az tetszene.

– Jó – válaszolom. – De meg kell, hogy értsd, hogy szeretem Arrow-t, és nem fogom elhagyni.

– Anna – teszi hozzá, állkapcsa hirtelen megfeszül. – Sosem fogom helyeselni, hogy Arrow-val vagy.

– Nem kértem a jóváhagyásodat – mondom határozottan. – Nem kell, hogy kedveld Arrow-t, de körülöttem nem leszel tiszteletlen vele.

Ajkai megrándulnak. – Megjegyeztem.

– Szóval, mesélj magadról. Mindenről, amiből kimaradtam – mondom, oldva a hangulatot.

– Nos – kezdi. – Emlékszem, hogy lecsúsztam egy csatornán, és akkor ott volt a fény vé….

Nevet, amikor belecsípek.

Mesél nekem egy kicsit a gyerekkoráról, de úgy érzem, szándékosan kihagy dolgokat.

– Nem állok nagyon közel az anyámhoz – mondja. Viszont az apámhoz – a mi apánkhoz – közel álltam.

Biccentek és szomorúan mosolygok. – Hé, legalább neked ott volt.

Elkomorodik. – Sajnálom. Nem úgy értettem…

– Ez rendben van, Talon – mondom. – Megbékéltem mindennel, aminek köze van apámhoz. Őszintén, úgy érzem, ő a te apád volt, nem az enyém. Kérdezhetek valamit?

– Persze.

– Miért kerestél folyton?

Sóhajt. – Őszintén szólva, Anna, úgy érzem, mintha családtag lennél. Szeretném, ha jelen lennél az életemben. Ez nem bűntudat, bár azt kívánom, bárcsak apa ott lett volna neked. Oké, talán van egy kis bűntudat. Valahogy úgy érzem elvettem valamit, amit nem nekem szántak. De nem ez az, amiért az életed része akarok lenni mostantól.

Bólintok, elfogadva a válaszát. – Azt hiszem, értem. Talán mesélhetnél nekem valamikor néhány menő sztorit róla.

– Én benne vagyok – mondja, reménytelinek tűnve.

Kényelmes csend telepedik ránk.

– Egy nap te leszel az elnöke a Wild Mennek? – kérdezem.

Bólint, és vizsgálgatva rám néz. – Igen, az leszek. Ez gondot fog okozni?

– Nem, ha nem hagyjuk.

– Nem akarok közéd és Rake közé állni. Tudom, hogy ő ott volt neked egész életedben, mialatt én csak most léptem be az életedbe.

– Rake és én jól leszünk, mindig úgy vagyunk. Tudod, van bennetek valami közös. Ő sem akarja, hogy Arrow-val legyek – vallom be neki.

– Igazán? Miért? – kérdez Talon komoran. – A testvérei egyikével? Ennek jó dolognak kellene lennie - közel tartani téged.

– Azt mondta, jobbat akart nekem – mondom neki. – Talán egy öltönyös férfit. Egy diplomást. Valakit, aki minden este hazajön hatkor és nem él veszélyesen.

– De te nem azt akarod? – kérdezi.

Felvonom a vállam egy rándítással. – Én csak Arrow-t akarom. Nem határozott céllal mentem, hogy egy motorost keressek. Igazából senkit nem kerestem. Csak megláttam őt, és akartam.

– És így megszerezted – válaszolja, ajkai megrándulnak. – Higgy nekem Anna, te illesz ebbe az életstílusba. Erős vagy és szívós, de belül édes, amit senki sem lesz képes lerombolni. Arrow-nak rohadtul térdre kellene borulnia hálásan, hogy van valaki olyanja, mint te.

Gondolataimban bevillan Arrow a térdein, elmondva nekem, hogy mennyire sajnálja.

– Ő nem tökéletes, de az enyém – válaszolom. – Jó hozzám.

– Jobban is teszi – mondja fenyegető hangsúllyal.

– Szóval, neked van nő az életedben? –kérdezem témát váltva. – Bárki, akit meg kell fenyegetnem?

– Senki különleges – mondja nevetve.

A szemem forgatom. – Ez egy kód arra, hogy csak klubkurvák?

Arckifejezése ártatlanná válik. – Hol tanultál ilyen szót, Anna? Fogalmam sincs, miről beszélsz. Nem vagyok biztos benne, hogy a Wind Dragons hogy működteti a klubját, de…

– Tartogasd ezt, Talon – mondom neki vigyorogva.

– Azt hiszem, be kellene szereznünk egy kis desszertet, mit szólsz ehhez, hugi? – kérdezi, egy fiús vigyort villantva rám.

– Azt hiszem, olvasol a gondolataimban.

Mindketten mosolygunk.

* * *

Amikor aznap később visszatérek a klubházba, Arrow vár rám.

– Eljössz velem a temetőbe? – kérdezi – Mindenki megy.

– Persze, hogy megyek – mondom. – Nem kellene virágot vennünk útközben?

Hálás kifejezéssel az arcán bólint. – Tudod, Anna, amikor Maryre gondolok, bűntudatot érzek. Egy jó asszony, akivel nem bántam megfelelően, egy asszony, aki meghalt, megfizetve az árát ennek az életformának. Egy asszony, akivel még csak nem is tudtam elköteleződni.

Felsóhajt és kezébe veszi az enyémet. – Sosem szerettem senkit úgy, ahogy téged szeretlek, Anna. Sosem. Csak akartam, hogy tudd.

Felemelem a kezét az ajkaimhoz és megcsókolom az ujjait. – Megértelek Arrow, ugye tudod?

Tudom, hogy nem akarja, hogy aggódjak amiatt, hogy kiborul Mary halálának évfordulóján. Az igazság az, hogy nem aggódom. Szeretett előttem, és ez rendben van, mert ő most az enyém, és ez minden, ami nekem számít.

– Milyen volt az ebéd Talonnal? – kérdezi.

– Jó volt; mondtam is neki, hogy megpróbálhatnánk és megtehetnénk ezt minden hónapban – mondom neki, kinyúlva, hogy begomboljak egy gombot az ingén. Figyelmen kívül hagyom rosszallását és felmosolygok rá. – Gyere, menjünk.

A nappaliban Faye vár ránk a többi klubtaggal. Arrow-hoz szalad, aki szorosan megöleli. Figyelem az ölelésüket, és szerencsésnek érzem magam, hogy Arrow az életében tudhatja őt, és most már én is. Faye nagyszerű barát, és egy idiótának érzem magam amiatt, ahogy először éreztem, amikor találkoztam vele. Tudom, hogy ők ketten álltak legközelebb Maryhez, és hagyom őket gyászolni.

Több mint meglepett vagyok, amikor Sin körém fonja karjait. – Jó asszony vagy Anna, és pokolian jó old lady válik belőled.

Önelégülten mosolygok. – Köszönöm, Sin. Soha nem tudtam, hogy kedvelsz.

– Nem tetszett, hogy Rake és Arrow harcol miattad, de látom, hogy értékes nő vagy. Arrow kitett magáért – mondja vigyorogva.

– Örülök a jóváhagyásodnak – motyogom, de aztán mosolyogva felé fordulok. – Te magad sem vagy túl rossz.

Erre felnevet, és a fenébe is, tényleg jóképű pasas.

Vinnie hátulról körém fonja egy karját. – Mindenki indulásra kész?

– Igen.

Irish kinyitja az autó ajtaját nekem, és becsusszanok. – Köszi, Irish.

– Szívesen, Anna – válaszolja szexi akcentusával.

Arrow és Faye jönnek ki utolsónak a klubházból, Arrow pillantása azonnal utánam kutat.

– Az autóban van, nyugodj le – mondja neki fejét rázva Sin.

Arrow kinyitja az ajtót. – Motorozni akarok.

Kiemel az autóból és a motorjához visz, majd ráhelyez. Rám tesz egy sisakot, de nem zavartatja magát azzal, hogy magára vegyen egyet. – Tarts szorosan, kedvesem.

Mosolygok. – Mindig azt teszem.

És mindig azt fogom.

Amikor odaérünk, mindannyian a sírnál állunk, mindenki néhány lépéssel hátrébb, kivéve Faye-t és Arrow-t. Könnyek ömlenek a szememből, ahogy érzem, sugárzik belőlük a fájdalom.

Faye virágokat helyez el a sírkőre és halkan beszél.

Arrow néhány szót szól, aztán csak áll.

Mindannyian megérintjük a sírkövet, aztán eljövünk.

ARROW

– Remélem, boldog vagy Mary, bárhol is vagy – mondom a sírkőnek. – Tudom, hogy te mindenedet nekem adtad, és én nem értékeltelek téged eléggé, és sajnálom. Tudom, hogy ha találkoztál volna Annával, szeretnéd őt. Épp úgy, mint én. Sosem fogom őt készpénznek venni, Mary. Sajnálom, hogy elvesztetted az életed, és ezt a terhet örökké cipelni fogom.

Veszek egy nagy levegőt. – Megöltem az apját. Kurvára megöltem az apját, és ha vissza tudnék menni és megváltoztatni, megtenném. Nem ölném meg őt bosszúból a halálodért. Emiatt kis híján elvesztettem Annát.

Nincs semmi, amit ne tennék meg Annáért. A gondolat, hogy majdnem elvesztettem őt…

Basszus.

– Remélem, boldog vagy Mary, bárhol is vagy – suttogom, aztán elfordulok.

Ellépek a kőtől és ránézek.

Az én Annám.

Életem szerelme. Ha hinnék mindebben a szarságban, azt mondanám, ő a lelki társam.

Itt áll, könnyekkel a szemében, sírva egy nőért a múltamból.

Nincs féltékenység a szemében, nincs sértettség.

Csak megértés.

Hogy a francba lehetek ilyen szerencsés?

Én, egy kibaszott bűnös.

Egy romlott ember.

Egy vétkes ember.

Hogyan kaphattam egy ilyen angyalt?

Egy gyönyörűség, egy kurva tudós.

A valaha élt legédesebb nő.

A karjaimba veszem és megcsókolom a feje tetejét.

Felteszem Isten tényleg hisz a megbocsátásban.