3. Fejezet

3. Fejezet

ANNA

Fordította: Red Ruby

– Lana, szívdöglesztően nézel ki! – füttyentek.

A legjobb barátom körbefordul, megrázza kicsit a fenekét, miközben elfordul tőlem, amitől kuncogásban török ki. 158 centijével Lana apró, de gömbölyded a megfelelő helyeken. Ujjait, amelyen kékre vannak festve a körmei, átfuttatja a sűrű sötét haján, ami görög örökségének köszönhető.

– Köszönöm – válaszolja édes hangján, felhúzva pántnélküli fekete ruháját. – Elkezdem a sminkem, mialatt te zuhanyozol.

Smink alatt szempillaspirált és szemceruzát ért. Ez az egyetlen dolog, amit az arcára tesz – nem mintha szüksége lenne rá.

Kényszerítem magam, hogy leszálljak a puha bőrkanapémról. – Nem tudom elhinni, hogy te rángatsz ki engem ma este.

Az események micsoda változása.

Lana vigyorog. – Amióta visszajöttél, minden hétvégén rávettél, hogy kimozduljunk, és most rájöttem, hogy élvezem.

– Jó – mondom neki, ajkaim megrándulnak. – Akkor jobb lesz, ha elhúzom a csíkot.

– Igen, jobban teszed – válaszolja Lana, még egyszer pepecselve sötét loknijaival. – Azt gondoltam, lecsekkolhatnánk néhány bárt, tágítva a horizontunkat.

Pislogok. – Oké, ki vagy te és mit csináltál a legjobb barátommal?

Lana utálja a változást. Mindig utálta.

Az óvoda óta vagyunk barátok. Van egy képem rólunk az éjjeliszekrényemen, borzalmas ruhát viselünk, és egymást öleljük négy évesen. Barátok maradtunk akkor is, amikor elhagytam a várost, e-mailben és telefonon tartva a kapcsolatot. Ő a legjobb barát, akit egy lány csak kérhet. Őszinte, lojális és édes, és mindig ott volt nekem, amikor szükségem volt rá. Olyan kedvesség árad belőle, ami úgy tűnik, vonzza felé az embereket, és én sem voltam kivétel. Felnőve szükségem volt erre a kedvességre, erre a lágyságra. Anyám függősége azt jelentette, hogy Adam és én gyakrabban voltunk magunkra hagyva, hogy gondoskodjunk magunkról, mint nem. Néha anyám elfelejtett ebédet csomagolni nekünk, és éhesen mentünk el. Találkoztam Lanával az iskolában, és ő megosztotta velem az ételét, megjegyzés vagy ítélkezés nélkül. Ő tényleg egy ragyogó csillag.

– Csak szükségem van figyelemelterelésre most – motyogja olyan halkan, hogy majdnem nem hallom meg.

Felé kapom a fejem. – Mitől? Mi a baj?

Felsóhajt és rám mered sötét szemeivel. – Semmi baj, csak…

– Mi?

Bizonytalanul ráharap alsó ajkára. – Ígérd meg, hogy sosem ismétled ezt el.

– Tudod, hogy nem fogom.

– Nem tudok nem Trackerre gondolni – bukik ki belőle, aztán eltakarja az arcát a kezeivel.

Szemeim kitágulnak. Lana kétszer találkozott Trackerrel, mindkét alkalommal, amikor a bátyám őt küldte, hogy tartsa rajtam a szemét.

– Tudtam! – kiáltom, győzelmi táncot járva, ami fel-le ugrálásból és a popsim rázásából áll.

Lana összerezzen a hangerőmtől és felsóhajt. – Mondd el, milyen hülye vagyok.

– Nem vagy…

– Ő foglalt – mondja, számolva az ujján. – Motoros – újabb ujj.

– Hé. Ahogy a bátyám is – teszem hozzá, önelégülten mosolyogva.

– Anna, ő a legszexisebb férfi, akit valaha láttam, és elegem van belőle, hogy Trackerre gondolok. Ideje továbblépni. Ki a régivel, és ide az újat – mondja élénken, lesimítva a ruháját.

– Szóval ezért viseled a legkisebb ruhadarabot, amit valaha láttam rajtad, és akarsz elmenni bulizni? – kérdezem, lassan pislogva néhányszor. – Lana, te káprázatos vagy. Ha Tracker valaki olyannal akar maradni, mint Allie, az az ő vesztesége. Csomó férfi van odakint, aki szeretne a sajátjának nevezni.

Mondja ezt olyasvalaki, aki csak egy férfit akar, aki alig néz rá.

Olyan egy álszent vagyok.

Lana nevet, és várom, hogy számon kérje rajtam a megjegyzésemet, de nem teszi. Csak mosolyog rám és azt mondja. – Igazad van. Csomó férfi van odakint.

Lana tud róla, hogy belezúgtam Arrow-ba, tudnia kell, de nem piszkál miatta. Ismerve Lanát, várja, hogy én hozzam fel, vár, amíg kész vagyok beszélni róla. Jó ebben, nagyon türelmes, de nem kerülték el a figyelmem a mindentudó pillantások, amiket rám vet, amikor róla beszélek.

Gyors zuhanyt veszek, és állok a tükörrel szemben, meztelenül, hogy feltegyem a sminkem. Barna, füstös szemfesték kiemeli a zöld szemeimet és párosítva nude ajkakkal nem tűnik túl soknak. Kivasalom a hajam, így tökéletesen egyenes, aztán teszek rá egy kis hajlakkot, egy kis dúsításért a tetején. Egy fekete testhezálló szűk farmer és fekete hátnélküli felső mellett döntök, belecsúsztatom a lábaimat a vörös körömcipőmbe és magamra fújok egy kis parfümöt.

 – Csodásan nézel ki – mondja Lana, ahogy kisétálok a nappaliba. Feltesz zenét, és italokat tölt nekünk.

– Köszi – válaszolom, elfoglalva a vele szemközti ülést. Felveszem a poharat. – Egy jó éjszakához!

– Egy jó éjszakához! – ismétli, és a poharak csilingelnek, ahogy összekoccintjuk őket. Iszom egy kortyot a vodka-szederlémből, aztán rámosolygok a legjobb barátomra.

– Miért van olyan érzésem, hogy némi bajba fogunk keveredni ma éjjel? – kérdezem felvont szemöldökkel.

– Mert te, te vagy.

– Hé! Én egy tiszteletre méltó, iskolázott nő…

Félbeszakít a nevetésével. – Igen, tudom. Biológiatudomány szakos az állattanban, te egy hatalmas kocka vagy.

– Mintha te dumálhatnál – válaszolom vigyorogva. Lana még okosabb, mint én. Mosolygok, amikor felteszi a szemüvegét, szexi külsejét cukira fordítva. Gyakorlatilag vak a szemüvege nélkül, és én örülök, hogy hozza.

– Hívok egy taxit – jelentem be.

– Rég előtted járok, Anna Bell, már hívtam egyet.

– Ó, ne már, te is – panaszkodom.

Felemeli a vállát egy vállvonással. – Ragadós.

– Igen, mert Tracker szájából hangzott el – válaszolom, önelégültem mosolyogva rá.

Levegő után kap, és feljebb tolja a szemüveget az orrán. – Egyáltalán nem ezért!

– De igen.

– Nem is.

Egy duda jelez, félbeszakítva a vitánkat, ugyanazokat a gyerekes szavakat, amiket négy éves korunk óta használunk. Felkapjuk a táskáinkat, minden mást elfelejtve, bezárjuk a bejárati ajtót és becsusszanunk a taxi hátsó ülésére.

– Mi a kocsmajárásunk első megállója? – kérdezem tőle.

– Knox fogadója – válaszolja, lepillantva a telefonjára. Megmondom a taxisofőrnek, hogy hova megyünk, és hátradőlök az ülésen, élvezve a vodka adta enyhe bizsergést. Amikor megérkezünk, a kidobó kéri az igazolványainkat, ami huszonöt évesen egy bók. Egy olyan dal szól, amit korábban sosem hallottam, és az ütemre mozgok, ahogy a bárhoz sétálunk. Felsóhajtok, amikor rájövök, hogy várni fogunk itt egy darabig, olyan hosszú a sor az italokért.

– Zsúfolt a hely – mondja Lana körbenézve. – Bár elég klassz.

Bólintok – Az.

Tizenöt perccel később leadom az italrendelésünket az egyik legdögösebb férfinak, akit életemben láttam. Van egy sebhely az arcán, de ez nem von le férfias vonzerejéből.

– Két vodkát szederlével, legyen szíves.

– Nincs szederlevünk – válaszolja előredőlve és furcsa pillantást villantva rám. Más nem rendeli ezt itt?

– Narancslé?

Bólint.

– Akkor azzal legyen szíves.

Átadom Lanának az italát és visszafordulok a pultoshoz. – Történetesen nincs felvétel, ugye?

Szükségem van egy állásra, hogy pénzt keressek, és saját pénzem legyen. Rake továbbra is tesz pénzt a számlámra, azt mondva nekem, hogy ez nem probléma, és hogy sok megtakarítása van, de én nem akarom azt használni. Az csak ücsörög a számlámon, és tervezem az utolsó centig visszafizetni neki.

Szexi úr félredöntött fejjel tanulmányoz engem. – Dolgoztál valaha bárban korábban?

– Nos, nem…

– Akkor nem, nincs felvétel – válaszolja, félbeszakítva.

Pöcs.

Lana megszólal. – Ő egy tudós, biztos vagyok benne, hogy képes néhány italt keverni.

Nem tűnik lenyűgözöttnek, még akkor is, ha én totálisan túlképzett vagyok erre a munkára.

Egy gyönyörű nő sétál a férfi mögé, zavartnak tűnik. – Reid, fel kell vennünk valakit; ez őrültség.

Reid? Dögös név egy dögös férfinak. Szégyen, hogy ő elég goromba. Szemei ellágyulnak, amikor a nőn landolnak, egész arckifejezése megváltozik.

Az szerelem, épp ott. Elgondolkodom, fogok-e valaha látni ilyen pillantást az én irányomba.

– Tudom, bébi – mondja gyengédebb hangon, mint amit velem használt.

A nő rám pillant, és én szélesen vigyorgok. – Munkát keresek.

* * *

– Olyan öreg vagyok – motyogom, ahogy a telefonomon az órájára nézek. Éjjel egy óra, és én kész vagyok hazamenni. Ez igazából elég szomorú. Keresem Lanát, aki éppen a táncparketten van valami fickóval. Nem tudom, ki volt jobban sokkolva, amikor igent mondott a meghívásra, én vagy ő maga. Felteszem, a sok italnak, amit elfogyasztott, köze van ehhez. Én, másrészről, a második bárnál abbahagytam az ivást, és most nevetségesen józan vagyok. Gondolom, egyikünknek felelősségteljesnek kell lennie. Ki tudta, hogy én leszek az? Visszaülök a bárszékre és körbenézek, szemem kitágul, amikor egy ismerős arcot látok. Mindenki nagy ívben kikerüli, és jó okkal. Mögötte halad Tracker és a bátyám.

Basszus.

– Mit csinálsz itt? – hagyom figyelmen kívül Arrow-t, és kérdezem Rake-et, aki összeszűkült szemekkel bámul engem.

Rake ajkai megfeszülnek. – Nem mondtad, hogy szórakozni mész ma este.

– És nem is kellett volna.

Rake körbepillant a bárban. – Tudod, hogy kié ez a hely, igaz?

Megrázom a fejem. – Nem.

Arrow vigyorog, az összes foga látszik. – Mi igen.

Próbálok úgy tenni, mintha nem lennék meglepve. A bárt Riftnek[1] hívják, és Lana szerint csak múlt héten nyitott. Körülbelül egy órája voltunk itt, a harmadik megállónk az éjszaka. – Szóval? Nincs megengedve nekem, hogy itt legyek? Utoljára, ahogy ellenőriztem, ez egy szabad ország.

– Mi a fasz? – morog Tracker. Ránézek és látom, hogy a táncparkettre bámul. Felteszem, kiszúrta Lanát és nem tetszik nekem, ahogy ránéz.

Kicsit sem.

– Hagyd őt békén, megérdemel némi szórakozást – mondom neki, hangomból érzi, hogy komolyan mondom.

– Anna, ha elmész, tudasd velünk. Nem akarom, hogy aggódnom kelljen, hol vagy minden hétvégén – mondja nekem Rake, végigfuttatva kezét a haján frusztráltságában.

Csikorgatom a fogaimat. – Rake, egyedül voltam hosszú ideig. Nem kell úgy kezelned engem, mint egy kurva kisbabát.

Értem, hogy törődik velem, de komolyan?! Nem vagyok már kölyök többé, tudok magamra vigyázni. Akarom a bátyám figyelmét? Igen. Akarok az élete része lenni? Persze. Amit nem akarok, hogy elnyomjon. Tudom, hogy az egyetlen módon vigyáz rám, amit ismer, hogy megvédjen engem és biztosítsa, hogy semmilyen sérelem nem ér, de nem akarom, hogy megmondják hová menjek, vagy, hogy le kelljen jelentkeznem nála, hogy tudassam minden mozdulatomról.

Vagy ami még nevetségesebb – engedélyt kérjek.

Nézem, ahogy Rake arca kővé változik. – Hazamész. Most.

– Francot megyek! – kiabálom, bár egyébként is terveztem az indulást.

Rake Arrow-ra és Trackerre néz.

Mindketten vigyorognak, ördögi csillámlás van a szemükben.

Tracker a táncparkett felé veszi az irányt, míg Arrow felemel engem a levegőbe, és a vállára vet.

A szám tátva marad a döbbenettől, mialatt a testem reagál rá, hogy hozzá van préselve.

Oké, talán ideje menni.

---

[1] Rift – rés, hasadék